2010. 01. 22.
Lüktet, áramlik
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Esbjörn Svensson Trio: Leucocyte - lemezajánló (ACT Music, 2008)

Amikor 2008 júniusában az alig 44 éves Esbjörn Svensson búvárbalesetben életét vesztette, napjaink egyik leginnovatívabb jazz-zongoristáját és komponistáját gyászolta a zeneértő közvélemény. A svéd muzsikus gyermekkorában édesanyjától klasszikus zenét tanult, tizenévesen rockformációkban is játszott, egyetemi zongoratanulmányai befejezése után először Magnus Öström ütőhangszeressel zenélt, majd 1993-tól Dan Berglund bőgőssel kiegészülve megalapították az Esbjörn Svensson Triót, mely a kétezres évek elejére nem csupán Európában, de az Egyesült Államokban is – mind a kritikusok, mind a közönség körében – elismertté vált. A trió munkásságának részletező bemutatására itt sem mód, sem szükség nincs, csupán arra vállalkozom, hogy blogunk profiljához illeszkedve a metál határterületein elhelyezkedő stílusok kedvelőinek figyelmébe ajánljam a zenekar számukra remélhetőleg sok izgalmat tartogató albumát.
 
Noha a különféle zenei hatások izgalmas összetársítása korábban sem hiányzott a trió fegyvertárából, a kortárs jazztől talán utolsó albumukon (Leucocyte) távolodtak el leginkább. A röviddel Svensson halála előtt rögzített album experimentális zenei utazásnak tekinthető, mely a melodikus jazz-dallamok háttérbe szorításával párhuzamosan, a preparált zongorával, torzított nagybőgővel, elektronikus effektekkel, ambient elemekkel bő teret nyújt a hagyományos jazzimprovizációnál sokkal tágabb keretek között kibontakozó jammelésnek, rögtönzésnek, a hangfoszlányokkal, zörejekkel, zajokkal való kísérletezésnek. A lemez egészét egy a legnagyobb muzsikusoknál sem gyakran, az avantgárd útkereséseknél pedig kimondottan ritkán tapasztalható, a hallgatót magába szippantó atmoszféra fogja össze.
 

Az album első nagyobb, a rövid zongoraszólóból álló fölvezetőt (Decade) követő egysége (Premonition) egy szinkópás bőgőtémára épülő, közel 25 perces kompozíció, amelyben Svensson lenyűgöző, finoman indázó zongorajátéka, Berglund rockosan határozott bőgőszólama (mely a torzítónak köszönhetően olykor a progresszív rockban használatos gitárhangzásra emlékeztető módon szól) , Öström a swinget a post-rock dinamikai hullámzásával és a metál intenzitásával társító dobolása ötvöződik különféle elektronikus zajokkal.

Az ezt követő, Jazz című szerzemény nevéhez illeszkedően a trió hagyományosabb, swinges oldalát mutatja, némi pihenőt adva a hallgatónak arra, hogy fölkészüljön az album második felére. Ezt a Still vezeti be Svensson szellős és effektezett futamaival, mely a ritmusszekció generálta „bugyborékoló” zajok és a puritán dobhangzás, illetve egyszerű ritmizálás alkotta sajátos zenei feszültségtérben bontakozik ki. A záró, négy részes egység (Leucocyte) a lemez egyik angol nyelvű kritikusánál a „pure heavy metal jazz” stílusjelölőt érdemelte ki, ugyanakkor ez az elnevezés némileg félrevezető lehet, amennyiben nem a jazz és a metál olyasféle társításáról van itt szó, mint amilyet a hagyományos metálfelállásban alkotó bandáknál (Cynic és követői) vagy napjaink fúziós jazz-zenekarainál (pl. Special Providence) olykor hallhatunk. Ez a 27 perc sokkal inkább egy olyan gyönyörűséges ambient mű, mely zörejeivel, csöndjeivel, dallamtöredékeivel akkor is szívfacsaró, ha befogadása közben nem gondolunk arra: ezek a zenekar által játszott utolsó rögzített hangok.


A lemezben a kedves hallgató akkor sem fog csalódni, ha nem a jazz, hanem a Rosetta, a The Ocean vagy éppen a Meniscus felől közelít hozzá. Zenetörténeti jelentőségű műalkotás, ünnepnapokra.

www.myspace.com/esbjornsvenssontrio

Kulcsszavak: jazz, e.s.t., ambient

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés