Korog: Mumus (Nail Records, 2008)
Az előző megjelenéshez képest négy évet kellett várni a Korog új albumára, de megérte. Közben Csihar Attila frontember átigazolt a Mayhembe, Keszei Krisztián gitáros pedig ezidőtájt már a Sumolight zenekarban tevékenykedett. (Aztán 2009 elején visszatért a távozó basszer, Sebestyén Balázs helyére.) Az itthon viszonylag keveset koncertező alkotóegyüttes új énekese M. Katorz aka Molnár Kolos lett a szépemlékű és underground szinten nemzetközileg is ismert miskolci grindcore Neural Boosterből, aki néha beugrik a paródia-grindcore Radikális Amputáció sokat emlegetett koncertfellépéseire is (amikor az ex-Gutted-os Hajnali Sándor éppen nem ér rá). Ágoston Péter mellett a gitárosi poszton pedig Nagy Gábor játszik, aki többeknek a szintén a ’90-es évek elején működő death/grind Intense Agonizingból lehet ismerős, kevésbé az IA-énekes, Kámforral létrehozott Set-Off-ból. Magyar underground supergroup ez, kérem szépen! Mindez azonban érdektelen lenne, ha a Korog zenéje nem lenne vadítóan jó. De az, sőt!
A hazai keménykedő zenekarokkal ellentétben a Korog valóban kemény, középtempói ellenére igen intenzív, sötét tónusú, mélyrehangolt förtelem, jól megírt dalokkal. Én Csihar korogbeli hangjánál sokkal jobban bírom Kolos mély hörgéseit, üvöltéseit. A 37 perces 10 számos albumot kimunkált gitárszólók, jól felépített dalszerkezetek, arányosan megszólaló hangzás és durva betonozós alapozás (Lukács Dávid dobos és Sebestyén Balázs basszer) jellemzi.
Ha nyelv által képire fordítanám a Mumus zenei anyagát, akkor valami nyákos, sötét barlangjáratot szceníroznék, mindenféle szőrös csúszómászóval és némi klausztrofóbiával. Csupán némi speedelést és fogósságot hiányolok (isteni szikraként) itt-ott a dalokból, de arra számítok, hogy a fellépéseken az előbbi magától megoldódik, utóbbi pedig tán a sokszori hallgatásból adódik majd (vagy a következő lemezen) – persze slágerekre nem számítok.
A Korog öncélú zenekar, hál’ isten, nem foglalkozik a trendekkel, hitelességük képzete hozzáadódik a zenei minőséghez. Minden igényes durvulatkedvelőnek ajánlott anyag, a Voi Vod-os számért (No Chains For Demons) és a borítóért pedig részemről külön pont jár.
RIP