2010. 03. 06.
Popmetál és fallikus felkiáltójelek
The Devin Townsend Project – Addicted (Hevy Devy Record/Inside Out, 2009)
Nem könnyű kiigazodni Devin Townsend bandái és projektjei közt. A legutóbbi, Addicted címet viselő anyag például egészen biztosan projektként működő csapat munkája (a név is jelöli a működési formát), azonban míg a legtöbb helyen Devin neve előtt nem szerepel határozott névelő, addig e lemez borítóján igen. (Filológia-biztonsági okokból természetesen ez utóbbit , tehát a lemez borítóján szereplő megnevezést veszem alapul.)
.jpg)
Szóval nem könnyű kiigazodni az időnként Professzorként is becézett őrült zsenin, hiszen viszonylag rövid időn belül oly sokféle néven jelentkezett már különbnél különb munkáival, hogy az elkötelezett híveknek alig marad lehetőségük fellélegezni valamelyik produkciót követően, érkezik egyből az újabb hallgatnivaló. A Strapping Young Ladhez képest ismét erős fazonigazításon átesett Devin ezúttal konszolidáltabb arcát mutatja – lásd még az intellektuális külső benyomását keltő szemüveget és zakót –, mely természetesen illeszkedik mostani nagy projektjének arculatához. A tervek és a zenekarnévvel jelölt koncepció szerint a Professzor négy lemezt jelentet meg gyors egymásutánban, s ezek egyfajta utazásra invitálnak a szerző kiismerhetetlen elméjébe és világába zenei metaforákon keresztül. S minthogy a zene az egyik legérzékenyebb médium, Devin pedig viccesen kiismerhetetlen, az utazás garantáltan izgalmasnak mondható.
.jpg)
A 2009-ben startoló elszállás a Kivel indult, novemberben pedig az Addicteddel folytatódott (a harmadik állomás Deconstruction címmel közeledik). Egyelőre szó sincs a Strappinghez hasonló durvulatról – az Addicteddel ugyanis a pop Devin által átszabott világába kirándulhatunk, meglepően kellemes lüktetésű, akár táncolható tételek során át. Kétségtelenül remek húzás volt a (The) Gathering ex-énekesnőjét, a varázslatosan éteri hangú Anneke Van Giersbergent szerepeltetni a lemez csaknem összes dalában – ugyanis az Addictedet egyértelműen a holland leányzó röpíti a megfelelő magaslatokba (amellett persze, hogy a szerzeményeket Devin jegyzi). Éppen ezért alighanem megfordítható lenne a reláció, miszerint vocals – Devin Townsend; additional vocals – Anneke Van Giersbergen, hiszen itt inkább a Professzor tekinthető további vokalistának, míg Anneke annak a bizonyos varázslatnak, amely minden mástól megkülönbözteti az Addicted dalait. Persze, Devin Townsend nem lenne Devin Townsend, ha Anneke kapcsán nem kezdene el pimaszul humorizálni az albumra vonatkozó blogbejegyzésében: „Anneke VanGeirbergen ladies and Germs... Anneke VanGeirbergen. Did I mention I love Abba as well? Well I do. AND we're still metal.”
Nem könnyű kiigazodni Devin Townsend bandái és projektjei közt. A legutóbbi, Addicted címet viselő anyag például egészen biztosan projektként működő csapat munkája (a név is jelöli a működési formát), azonban míg a legtöbb helyen Devin neve előtt nem szerepel határozott névelő, addig e lemez borítóján igen. (Filológia-biztonsági okokból természetesen ez utóbbit , tehát a lemez borítóján szereplő megnevezést veszem alapul.)
Szóval nem könnyű kiigazodni az időnként Professzorként is becézett őrült zsenin, hiszen viszonylag rövid időn belül oly sokféle néven jelentkezett már különbnél különb munkáival, hogy az elkötelezett híveknek alig marad lehetőségük fellélegezni valamelyik produkciót követően, érkezik egyből az újabb hallgatnivaló. A Strapping Young Ladhez képest ismét erős fazonigazításon átesett Devin ezúttal konszolidáltabb arcát mutatja – lásd még az intellektuális külső benyomását keltő szemüveget és zakót –, mely természetesen illeszkedik mostani nagy projektjének arculatához. A tervek és a zenekarnévvel jelölt koncepció szerint a Professzor négy lemezt jelentet meg gyors egymásutánban, s ezek egyfajta utazásra invitálnak a szerző kiismerhetetlen elméjébe és világába zenei metaforákon keresztül. S minthogy a zene az egyik legérzékenyebb médium, Devin pedig viccesen kiismerhetetlen, az utazás garantáltan izgalmasnak mondható. A 2009-ben startoló elszállás a Kivel indult, novemberben pedig az Addicteddel folytatódott (a harmadik állomás Deconstruction címmel közeledik). Egyelőre szó sincs a Strappinghez hasonló durvulatról – az Addicteddel ugyanis a pop Devin által átszabott világába kirándulhatunk, meglepően kellemes lüktetésű, akár táncolható tételek során át. Kétségtelenül remek húzás volt a (The) Gathering ex-énekesnőjét, a varázslatosan éteri hangú Anneke Van Giersbergent szerepeltetni a lemez csaknem összes dalában – ugyanis az Addictedet egyértelműen a holland leányzó röpíti a megfelelő magaslatokba (amellett persze, hogy a szerzeményeket Devin jegyzi). Éppen ezért alighanem megfordítható lenne a reláció, miszerint vocals – Devin Townsend; additional vocals – Anneke Van Giersbergen, hiszen itt inkább a Professzor tekinthető további vokalistának, míg Anneke annak a bizonyos varázslatnak, amely minden mástól megkülönbözteti az Addicted dalait. Persze, Devin Townsend nem lenne Devin Townsend, ha Anneke kapcsán nem kezdene el pimaszul humorizálni az albumra vonatkozó blogbejegyzésében: „Anneke VanGeirbergen ladies and Germs... Anneke VanGeirbergen. Did I mention I love Abba as well? Well I do. AND we're still metal.”
És hogy milyen zenéről, milyen stílusról beszélhetünk? Amint a főnök fogalmaz, még metálról. Éspedig jó értelemben vett popmetálról, groove alapú zúzásokról, space-es elszállásokról, itt-ott csipetnyi nu-beütéssel. A hangzásról a következőket olvashatjuk a Project myspace-oldalán: „Sounds Like: An angel shittin' in your eardrums”; míg a hatások közt – némi derültséget keltve – ők vannak megjelölve (nyilván az egész HevyDevy életműre vonatkozóan): „Paul Horn, Ravi Shankar, Death Metal, Andrew Lloyd Webber, Rapoon, Enya, Stravinsky, Ween, The Young Gods, Carlos Nakai, Zappa, The Vengaboys, Def Lepard, Judas Priest, Nature, food etc...” – Akadnak persze meglepetések: a riffelős, nyitó címadót, valamint a hasonszőrű második tételt, a Universe in a Ball!-t követően a klipes sláger Bend it Like Bender! kellemesen gagyi űrdiszkója vélhetően megosztja majd a hallgatóságot, Devin maga a következőket mondja erről legutóbbi postjában: „I know... I know... it's a pretty bippy-boppy-Euro-type dance track, but you know? guilty as charged when it comes to loving that stuff. I remember hearing The Vengaboys 'We Like To Party' back when it came out and it nearly brought me to tears (I was cutting onions at the time...) something about EASY, FUN music that takes very little effort to enjoy...or detest as the case may well end up being.”
A negyedik track Supercrush! azonban helyre rakja azok gyomrát, akikét a fentebbi party-rock megfeküdte. A lassú, epikus, elszállós, ám kellően súlyos tétel alapvetően Anneke szomorkás dallammenetére épül, s ehhez igyekszik igazodni a Professzor, aki szerencsés módon ezek után végre teljesen előtérbe engedi az énekesnőt: a heavy metálos Hyperdrive!-ban, majd a Resolve!-ban Devin nem, vagy alig hallható. A szerelmi csöpögést azonban nem kerüli meg: a vicces című Ih-Ah! során éppen az ő dallamainak és gitárjátékának köszönhetően érzékenyülhetünk el. A The Way Home! space-es-riffelős átkötéseit követően azonban megkapjuk a Supercrush! párját az ismét komolyabb, nyomasztóbb Numbered! által. (Valamennyi dal címe a végén felkiáltójellel írandó – mindez összevethető esetleg a frontborítóval, ámbátor nem bocsátkoznék különösebb értelmezésbe: egyfajta fricskát mindenesetre kapunk Devintől…)
Visszatérve a Numbered!-re: a szó szerint (szövegében explicit szójáték) bénító erejű dal, ugyancsak Anneke énekének, valamint az ő dallamaihoz illeszkedő zenének köszönhetően a Gathering világához visz közel, gótikus lüktetése, kitartott refrénje egyszerre hipnotikus és baljós (talán ezt erősíti Anneke a capella zárása is). Végül egy majd’ tízperces levezető metálos elszállással fejeződik be az Addicted, s e tétel, az Awake!! (két felkiáltójellel) már konkrét utalással él a (The) Devin Townsend Project következő állomását illetően: „Without a haunted song we’d be all alone… So get up, get up, get up… NOW DECONSTRUCT!” – Amint pedig a Deconstructionről Devin megjegyzi: „I'm working on album three of the DTP quartet right now, Deconstruction. And it's such brained out, complicated nonsense, that while I was writing it (all 4 albums were written during the same period) I remember just finishing the track 'Traestorz' (Deconstruction) and my brain was reeling. Super complicated metal madness, and I was like, 'ENOUGH!!!' and threw my lube down in revulsion and laid into Bender with a 'phat ass beat' y'all.” Különösebb jóslatokba nem bocsátkoznék, azonban harmadszorra kétségtelenül jólesne egy hamisítatlan devines őrület. Addig viszont élvezzük az Annekével való együttműködés eredményét, hiszen az Addicted kellemes, korszerű és egyedi album lett.
Kulcsszavak:
The Devin Townsend Project, popmetál