(M)ilyenek a finnek? – Finnország magyar szemmel kiállítás
Budapest, Néprajzi Múzeum – A kiállítás 2010. november 28-ig tekinthető meg
Háromrészes sorozatunkban a budapesti Néprajzi Múzeum múlt nyáron nyílt tárlata kapcsán olvashattok cikkeket. Első alkalommal a kiállítás egészéről, második alkalommal Bata Tímea muzeológussal, a kiállítás rendezőjével készült interjút szemrevételezhetitek, harmadjára pedig az egész éves kiállítás idén áprilisban látható kamaratárlatáról – mely A metálzene földjéről címet viseli – olvashattok beszámolót.
.jpg)
Két finnugor találkozik a tajgán – kezdte a hanti medve-kultuszt taglaló egyetemi kurzusának szemináriumait humoros kedvű oktatónk, aki nemcsak tanított, de meg is szerettette hallgatóival oktatott tárgyát, jelesül a magyar nyelvvel rokonságban álló nyelvek népeinek kultúráját. A finn kultúrával való ismerkedés azonban már jóval korábban megtörténik minden magyar kisiskolás életében, hiszen, ha tudják, ha nem: nyelvtanórákon, a magyar nyelv történeti aspektusait biflázva, a finn-magyar kultúraközi kapcsolatokról is elsajátítanak valamit. A finnekről amúgy is sokat tudunk: szaunáznak, a (190) ezer tó országában élnek, van nekik ez a Nokiájuk, hétvégén kivonulnak a mökkijükbe és természetközeli italozásba merülnek a Kalevala olvasása közben.
A számos sztereotípia köré építi fel a 8+1 termes kiállítását a Néprajzi Múzeum (M)ilyenek a finnek? Finnország magyar szemmel című tárlat, mely célkitűzése szerint az utóbbi 150 év finn-magyar kapcsolataira helyezi a hangsúlyt, ami által betekintést nyerhetünk a finn történelem, a modernitással együttélő hagyomány megannyi tárgyának és szereplőjének életébe. Az erdőgazdálkodás eszközei mellett a mindennapok építészete, a sport (lásd Forma 1-es szereplések, jégkorong), a Kalevala (és magyar fordításai), de még a 90-es évek eleje óta világszerte oly népszerű finn metál tárgyi rekvizitumai is helyet kaptak a tárlókban. S sejtettük-e, hogy a telefonkészülék-gyártónk egykor fűrészmalomból nőtte ki magát – gumicsizmagyártó üzemmé, majd gondoltak egyet és befektettek a távközlési iparba?
Decemberben a kiállításon hagyta ujjlenyomatát a lappföldi Mikulás is, a Joulupukki, akinek kihelyezett postaládája folyamatosan fogadja a kívánságlistákat.
A kulturális sokrétűségről a népviseletre hajazó nemzeti viseletek, az ékszerek, az Aalto dizájnolta vázák, étkészletek vagy a Toikka madár mellett a kenyér- és kávékultúra bemutatása is tanúskodik. S ha már ételnél-italnál tartunk: a kiállítás meglepően kikerülte a teljesebb körű gasztronómiát, pedig a rénszarvaspörkölt vagy a Finlandia vodka szintén a magyar látókörbe esik, ha már finnekről van szó, nem? Persze a finn melankólia (s ezzel saját közeli rokonsági fokunk) bemutatása lelombozhatná a látogatót, itt pedig épp a további érdeklődés felkeltése a cél. Ezért is aktualizálnak kb. havi rendszerességgel egy-egy további témát, márciusban pl. Hétköznapi történetek címmel a 1939-es finn-orosz határvillongás mintegy 400 magyar résztvevőjének emlékezetét, áprilisban pedig a fémzene szereplőinek, illetve a Kalevala erősítette népzenei hagyománynak jutott kiemelt szerep. Gondoltátok volna, hogy Vejnemöjnen muzsikája ilyen hosszú távon elhallatszik?
RIP