2010. 06. 05.
A Nevermore-proklamáció - Nevermore: The Obsidian Conspiracy
Alkalmasint mára minden metálos tudja, hogy a Nevermore kisegítő (másod)gitárosa ez év tavaszától Vörös Attila, akit a hazai közönség a nemrégiben zajlott Metalfest Open Air Hungary fesztiválon abszolút lelkesedéssel fogadott Jeff Loomis mellett. A zenekar új lemezével, (a) The Obsidian Conspiracyvel turnézik, az album lényegre törő, lecsupaszított dalai pedig eséllyel válhatnak koncertslágerekké. Az alábbiakban rövid lemezismertetőt olvashattok.
Kétségtelen, hogy (a) The Obsidian Conspiracy megjelenése óta kapott hideget is, meleget is. Aki rajongó, bizonyosan a lemez erényeit emeli ki, ennek kapcsán olvashattunk arról, hogy az album voltaképp Warrel Dane énekes és Jeff Loomis gitáros szólómunkáinak különös ötvözete (shockmagazin.hu), de még az általában szőrös szívű kritikus szintén korrekt anyagként értékelte a TOC-t (heavymetal.hu).
A lemez tíz dala szinte egytől egyig énekközpontú, jobbára sallangmentes szerzemény. Jeff Loomis fifikás játéka természetesen azonnal fölismerhető, amint díszítései, szólói ugyancsak egyénítik a nótákat. A megtekert gitártémákra – a Nevermore-ra jellemző módon – érdekes, váltásokban gazdag ritmus épül, vagy másképp fogalmazva: a kemény, gyors power riffelés szerves egységet képez a ritmusszekcióval. Ennek ellenére a dob mintha megszólalásában valamelyest háttérbe lenne szorítva, nem érezni a karakterességet, sem azt a bizonyos sokat emlegetett ízt.
Kétségtelen, hogy (a) The Obsidian Conspiracy megjelenése óta kapott hideget is, meleget is. Aki rajongó, bizonyosan a lemez erényeit emeli ki, ennek kapcsán olvashattunk arról, hogy az album voltaképp Warrel Dane énekes és Jeff Loomis gitáros szólómunkáinak különös ötvözete (shockmagazin.hu), de még az általában szőrös szívű kritikus szintén korrekt anyagként értékelte a TOC-t (heavymetal.hu).
A lemez tíz dala szinte egytől egyig énekközpontú, jobbára sallangmentes szerzemény. Jeff Loomis fifikás játéka természetesen azonnal fölismerhető, amint díszítései, szólói ugyancsak egyénítik a nótákat. A megtekert gitártémákra – a Nevermore-ra jellemző módon – érdekes, váltásokban gazdag ritmus épül, vagy másképp fogalmazva: a kemény, gyors power riffelés szerves egységet képez a ritmusszekcióval. Ennek ellenére a dob mintha megszólalásában valamelyest háttérbe lenne szorítva, nem érezni a karakterességet, sem azt a bizonyos sokat emlegetett ízt.
Énekközpontú lemezről lévén szó, szinte az összes dal – a témázósabb, elszállósabb The Blue Marble and the New Soult, valamint a She Comes in Colorst leszámítva – verze-refrén alapra épül, hol összetettebb módon, sűrűn, a súlyosabb Nevermore-t idézve (mint a nyitó The Termination Proclamationben, vagy a záró, nagyszerű címadóban), hol kimondottan slágeresen, lazán (Emptiness Unobstructed, Your Poison Throne, Moonrise [Through Mirror of Death], Without Morals). Akad – a két fentebb említett témázósabb mellett – epikus, történetmesélő darab (The Day You Built the Wall), azonban még ezek is organikusan illeszkednek az ének- és refréncentrikus szerkezettel operáló többi szerzemény közé. Utóbbiak sokat – hol pozitív, hol negatív felhanggal – emlegetett mintapéldánya a klipesített Emptiness Unobstructed, mely eleve refrénnel nyit, fülbemászó dallamai vélhetően hamar utat találnak azokhoz is, akik kevésbé ismerik a csapat zenei világát. Innen nézve a The Obsidian Conspiracy akár sikeres is lehet; a kérdés az, vajon az egyszerűbb megközelítés nem üresíti-e ki túl hamar az egyébként szépen megírt, ütős dalokat.
Rövid ízelítő a lemezből
Century Media Records, 2010.
www.myspace.com/nevermorefans
Kulcsszavak:
Nevermore