2010. 07. 21.
Lassan, lassabban, még lass… (Monkeypriest: Defending The Tree)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Nemcsak az észak-amerikai kontinens déli részén bújnak elő a mocsárból a sludge/doom metal formációk. Ahogy autentikus lehet egy kínai black metal zenekar (Varuna), vagy egy spanyol viking horda (Runic), úgy a szintén ibériai, szűkebben andalúziai Sevillában is világra lehet szülni mocskos hangzású, belassult tételeket. A Monkeypriest triója tavaly megtette az első lépéseket az Iron Monkey és az EyeHateGod nyomdokain. RIP meghallgatta az EP-t.   

Egy éve jelentette meg a spanyol Féretro Records (amely disztróként is működik Eduardo M. üzemeltetésében) a 2006-ban alakult Majompap bemutatkozó hanganyagát mindösszesen 500 példányban, mely mára természetesen mind egy szálig elfogyott. A spanyol trió (Marco Álvarez – gitár/vokál, Pedro Román – bass/vokál, Julio Moreno – dobok) 4 tételben, majdnem 25 percben búgatja, zúgatja hangszereit.

A természetközeli projekt, mely a hallójáratokat veszi célba leginkább egy lehangolt próbatermi kalandra hajaz, amikor is pár riffre és ütemre bódulnak a srácok akár percekig is, feltehetően nem csak sokadik generációs doom zenekarok, de a Neurosis, vagy drone csapatok nyomdokaiba lépve. A nyitó The March Of The Monkey a Tankcsapda Lopott könyvekének bontását idézi, azután folyamatosan belendül a gőzmozdony és dohogva meglódulunk… pöfögünk, pöfögünk, majd sátáni hangon megszólal a kalauz, de semmi baj, hallottunk már ilyet, jegyünk is van… Lomhán mozog a majmunk, inkább húzza magát, semmint menetelne… A második tétel – az EP címadója – mintha megállás nélkül folytatná a majomvonatunk zakatolását, talán még inkább hegymenetbe lassulunk… Hosszas kitartások, zengetések, araszoló tempók. A szám végére mintha a zenészek is felkapnák fejüket a bóbiskolásból és Thomast megszégyenítő kattogással érkezünk be az állomásra.

A War For The Throne 9 és fél perce az ilyen magukba fordult muzsikák esetében is ösztönző erejű, hogy egy-két témánál többet mutassanak benne. De purista barátaink nem fekszenek le a trendeknek, továbbra is lassan motoznak hangszereiken: s az idő elkezd hozzájuk igazodni, minimum kétszeresének érezzük a játékhosszt. De nem bánom, forró nyári délután van, a szúnyogok is pihennek a szoba árnyékos szögleteiben, várva az éjszakát a véres leszámolásra. A sevillai gótikus székesegyház sohasem volt szolgálói ismét a szerzemény végére húznak bele – ez valahogy a dalírói védjegyükként aposztrofálható.

A kizökkentett idő azonban visszazuttyan a kötött pályára (ha már a vonat-hasonlat), s mivel is érhetne véget a hosszú masírozás, mint az Ítélet napjával, ami a Doomsday képében elő is kerül, csöppet sem változtatva az eddig kialakult zenei képleten.

La Nouvelle-Orléans csupán 8 fokkal van délebbre Beaumarchais borbélyának városától, de a mediterrán éghajlat ugyanolyan izzadt hónaljakat produkál itt is, ott is. A hispánok talán elcsigázottabbak, ugyanakkor várjuk meg az idén vagy jövő év elején megjelenő nagylemezt (long-long-long play), mire lesz képes ez a fiatal és ígéretes, de csöppet sem lendületes t(h)reeó.

RIP


Monkeypriest: Defending The Tree
(Féretro Records, EP 2009)

www.myspace.com/monkeypriest


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés