Aki a lendületes punk/grind/death metalt szereti, rossz ember nem lehet. A veszprémi Krampüs trió, bár még csak alig több mint egy éve zenélnek e név alatt, igencsak otthon van a gyerekriogató muzsika prezentálásában. Bemutatkozó hanganyaguk ízléses csomagolásban látott napvilágot, s remélhetően szélesebb körben is ismertséget szerez a tehetségben nem szűkölködő fiatalembereknek, akik magas nívón hozzák az általuk képviselt műfaj jellemzőit.  

Nem mondhatni, hogy a Krampüs név hallatán tömegek bólogatnának jóváhagyóan, hogy persze, igen, jól ismerik a veszprémi death/grind triót. A 2009 nyarán a Sutcliffe death metal zenekarból átalakult banda nem koncertezte halálra magát, az igaz, de a decemberben felvett Perverted and Sadistic című demo 15 percben, 9 tétel erejéig igazán figyelemre méltó hanganyag, ami azonban jórészt elkerülte még a vonatkozó média figyelmét is. Jómagam az Oral Climax fanzine 5. számában (megjelenés: 2010. tavasz) olvastam először és bővebben a zenekarról: koncertismertető, demo recenzió és interjú tájékoztatott az eredetileg az osztrák Télapót körülugrándozó kisördögök zenei ténykedéséről. Ezt követően a viharock.hu-n közölt recenziót Murphy júniusban, majd a shockmagazine.hu-n Oravecz Zoltán írt szintén pozitív recenziót a demóról október végén. Másba nemigen botlottam velük kapcsolatban, na persze a myspace oldalukon kívül.

A zenekarvezető, Kovács Tamás gitáros korábbi zenekarait jobbára csak névről ismerem, legyen szó a Corpus Albicansről, a Parasite Crowdról, vagy a Sutcliffe-ről. A párhuzamosan működő zenekaráról, a Lunatic Asylumról viszont már lehetett valós benyomásom, egy HW-s demóismertető kapcsán hallgattam bele a myspace oldalukon a muzsikába (az indítatás a Without Face-es énekes miatt történt), s nem találtam rossznak.

Az OC-interjúban Tamás elárulja, hogy a demo ütős része a Meshuggah dobos által kifejlesztett Drumkit From Hell elnevezésű program segítségével készült, de senkinek nem tűnt föl, annyira profi a program és az akkori dobos (T. G.) programozó tehetsége, aki térdpanaszok, valamint anyagi okok miatt döntött a technológia ilyetén való igénybevétele mellett. Ugyanakkor ezen információ birtokban sem hallom/gondolnom „művinek” a dobokat.

Leginkább a 80-as évek végi, 90-es évek eleji death/grind nagyságokat (Napalm Death, Carcass, Terrorizer, Brutal Truth – Murphy benyomásai szerint: Grave és Bolt Thrower is) tekinti példaképül a trió (Takács „Bicaj” Bálint – bass, vokál; Kovács Tamás – gitár, Kiss Norbert – dobos), az ő hatásuk alatt muzsikálnak, hozzák potenciálisan létre a saját „kénköves pokol”-szerű stílusukat, mely a jövőben, reményeim szerint, még inkább egyénivé válik – az alapok, melyet a P&S demo tükröz mindenképpen biztatóak.

A hanganyag intróval nyit (Impulse; komplex kiadványban gondolkodtak), majd a már említett kedvencek zenei nyomvonalán sorjáznak az 1-2 perc időtartam körüli számok. Kellemes hallgatnivaló, már annak, aki szereti az ilyesmit. Én például nagy tisztelője vagyok a World Downfall albumnak (is), így szívesen hallgatom a kétlábdobos, punkos, grindos halálhörgéses egyveleget, amit ráadásul kiváló gitárszólamok színeznek. Tamás hallhatóan törekszik – a pulzáló ritmika mellett – az ötletes díszítések, fifikás „ornamentika” megalkotására – tényleg sokat hozzátesz ezzel az összhangzathoz. A Krampüs alkotásról a címadó a kedvencem, a lebegősebb gitárrészek mián, de a folyamatos pörgetés során a Sweet Kill, vagy a Rigor Mortis is különösen tetszett. (Az egészet figyelembe véve azért nem egyszer gondoltam arra, elkélne itt még egy gitárszólam…)

Szépen, arányosan szól a demo, nekem egyedül a számok dinamikájával vannak fenntartásaim. Úgy érzem, tehát korántsem alátámasztható a dolog, mintha a „dög”, az „éhség”, ami plusz húzást biztosítana a számoknak, elveszett volna a felvételek közben – de nem a dobprogram miatt. Nem a hangzás steril, hanem a stílus visszafogott. Élő megszólalás esetén, gondolom, ez teljesen másképp nyilvánul meg – már csak ezért is szeretném a közeljövőben elcsípni a bandát koncerten (mondjuk, egy Effronteryvel közös fellépéstől lehidalnék).

Az interjú alapján kirajzolódó törekvések, az (ön)iróniára való hajlam, valamint az emberi oldal eleve szimpatikussá teszik a zenekart, a hanganyag szintúgy kellemes perceket szerez. Mindenképp javallott a hallgatása, nemcsak december elején!

RIP

Krampüs: Perverted and Sadistic
Demo 2010
www.myspace.com/krapmusgrind