2011. 09. 13.
Szerencsés előérzet (Premonition 13: 13)
A doom/stoner zenék megkerülhetetlen, legendás alakjáról, Scott „Wino” Weinrich-ről korábban pár szó erejéig már tettünk említést a Shrinebuilder lemeze és koncertje kapcsán, de éppen itt volt az ideje, hogy végre egy teljes cikket is szenteljünk a deresedő rőzséjű (idén szeptember 28-án már ötvenéves) riffmesternek. A születésnap mellett ehhez nyújtott remek apropót a gitármágus új bandája, a Premonition 13, amely június/júliusban hozta ki első nagylemezét 13 címmel.
Jómagam Wino muzsikájával valamikor a kétezres évek elején ismerkedtem meg, amikor is Hegyi Kolos a Stereochrist-ból felmásolt nekem videokazettára pár koncertfelvételt (Mood, Crowbar, Superjoint Ritual, COC). Ezen a szalagon, rögtön a legelején szerepelt a Spirit Caravan 2000-es gödöllői koncertjének egy szelete is (Uj Péter szellemes beszámolója róla itt), ami a gyenge képminőség ellenére zeneileg legalább annyira delejezően hatott rám, mint később a NOLA első meghallgatása. A Karaván azóta is nagy kedvencem, mindig örömmel veszem elő az albumaikat (bár e fenti buli, vagy néhány youtube-os szösszenet hangzásban sokkal inkább visszaadja a csapat erejét), s természetesen idővel arra is kíváncsi voltam, miket rejt még Wino riffekből szőtt fémputtonya. Habár a Saint Vitus dolgai a jelenben hallgatva már kicsit porosak, a The Obsessed anyagai még most is zseniálisak, mint ahogy a Shrinebuilder eddigi egyetlen LP-je is – a kritikánkban általam írottakkal ellentétben – valódi klasszikus. A The Hidden Hand az a banda, amelyre eleddig kevesebb időt szántam, illetve a mostanság felbukkant szólóanyagokban sem mélyedtem el igazán, de a Premonition 13 (P13) abszolút érdemesnek tűnt a „kritizálásra”.
Aki tudja, milyen is az, mikor Weinrich ujjai alatt megszólal egy igazi, hamisítatlan, húzós gitártéma, annak a P13 bemutatkozó EP-je, s az általunk tárgyalt 13 című korongja sem okoz majd meglepetést, viszont örömmel konstatálhatja, hogy továbbra is vannak olyan dolgok az életben, amelyek állandóságukkal és (majdnem) folyamatos jelenlétükkel minden egyes alkalommal megörvendeztetik az embert. A CD-n hallható kilenc szerzemény könnyedén beleillik e képletbe: a hathúros semmivel össze nem keverhető megszólalása, Wino rekedtes, tipikus orrhangja, a jól felépített számok és szólók mind-mind bólogatásra ingerlőek, s energiával töltik fel a megfáradt testet és lelket.
Jómagam Wino muzsikájával valamikor a kétezres évek elején ismerkedtem meg, amikor is Hegyi Kolos a Stereochrist-ból felmásolt nekem videokazettára pár koncertfelvételt (Mood, Crowbar, Superjoint Ritual, COC). Ezen a szalagon, rögtön a legelején szerepelt a Spirit Caravan 2000-es gödöllői koncertjének egy szelete is (Uj Péter szellemes beszámolója róla itt), ami a gyenge képminőség ellenére zeneileg legalább annyira delejezően hatott rám, mint később a NOLA első meghallgatása. A Karaván azóta is nagy kedvencem, mindig örömmel veszem elő az albumaikat (bár e fenti buli, vagy néhány youtube-os szösszenet hangzásban sokkal inkább visszaadja a csapat erejét), s természetesen idővel arra is kíváncsi voltam, miket rejt még Wino riffekből szőtt fémputtonya. Habár a Saint Vitus dolgai a jelenben hallgatva már kicsit porosak, a The Obsessed anyagai még most is zseniálisak, mint ahogy a Shrinebuilder eddigi egyetlen LP-je is – a kritikánkban általam írottakkal ellentétben – valódi klasszikus. A The Hidden Hand az a banda, amelyre eleddig kevesebb időt szántam, illetve a mostanság felbukkant szólóanyagokban sem mélyedtem el igazán, de a Premonition 13 (P13) abszolút érdemesnek tűnt a „kritizálásra”.Aki tudja, milyen is az, mikor Weinrich ujjai alatt megszólal egy igazi, hamisítatlan, húzós gitártéma, annak a P13 bemutatkozó EP-je, s az általunk tárgyalt 13 című korongja sem okoz majd meglepetést, viszont örömmel konstatálhatja, hogy továbbra is vannak olyan dolgok az életben, amelyek állandóságukkal és (majdnem) folyamatos jelenlétükkel minden egyes alkalommal megörvendeztetik az embert. A CD-n hallható kilenc szerzemény könnyedén beleillik e képletbe: a hathúros semmivel össze nem keverhető megszólalása, Wino rekedtes, tipikus orrhangja, a jól felépített számok és szólók mind-mind bólogatásra ingerlőek, s energiával töltik fel a megfáradt testet és lelket.
<iframe width="500" height="350" src="http://www.youtube.com/embed/HB3mbM2Bvo8" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Premonition 13 – La Hechicera De La Jeringa
Premonition 13 – La Hechicera De La Jeringa
Érdemes azért megemlíteni azt is, kik segítettek létrehozni ezt a művet: a dobok mögött Matthew Clark ült, a másik gitárt pedig Jim Karow kezelte, a basszusgitárt pedig feltehetően (bár nem egyértelműen) Brian Daniloski akasztotta a nyakába. Maga a zenekar is így jött létre: ez a hármas elkezdett jammelni majd koncertezni Premonition néven, ám kénytelenek voltak rádöbbenni, hogy ezzel a névvel rengeteg gárda „szaladgál” a világban, így mikor Wino is csatlakozott hozzájuk, ő javasolta a 13-as számot. „A 13-as az egyik kedvenc számom. Valójában ez egy pozitív [jelentésű] szám, de a történelem során eléggé félremagyarázták. Péntek 13. a balszerencsét jelenti Amerikában, de ez csak egy újabb maszlag. Valójában ez a jószerencsét jelképezi bizonyos ezoterikus gondolkodású népeknél, péntek 13. ugyanis a templomos lovagok nagymestere, Jacques de Molay kivégzésének napja volt. Amikor megölték, megátkozta a pápát és a királyt, akik egy éven belül meg is haltak” – nyilatkozta minderről a muzsikus.
Ahogy Scott mesternél megszokhattuk, elég széles palettán mozognak a nóták. A nyitó, monumentális B.E.A.U.T.Y. a sabbath-i hagyományok méltó ápolója csakúgy, mint a komor, klipesített La Hechicera De La Jeringa és az elszállós Peyote Road. De akadnak tempósabb tételek is, mint a rockos Hard to Say, a helyenként punkos Clay Pigeons vagy a már címében is a bulizásra, a lazaságra utaló Deranged Rock n' Roller. Emellett felfedezhetünk magunknak egy szomorkás balladát (Senses), egy kis akusztikus átkötés is akad, valamint a Spirit Caravan Retroman-jének egyfajta párdarabját, a Modern Man-t is megtalálhatjuk.
Valójában túl sokat nem éri meg fecsegni erről a lemezről, tipikusan olyan korongról van szó, amit meg kell hallgatni, aztán pedig ha a sors úgy hozza, el kell ugrani egy Premonition 13-koncertre, ahol a rokonlelkek gyűrűjében minden bizonnyal még több pozitív erő szabadul fel, mint az otthoni, magányos léggitározás közepette.
Premonition 13: 13 (2011, Volcom Entertainment)
www.premonition13.com
www.myspace.com/premonition_13
www.facebook.com/pages/Premonition-13/165427913497990
downer
Kulcsszavak:
Wino, Premonition 13