2011. 10. 19.
Csakis az igazat (Will Haven: Voir Dire)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Négy éve nem jelentetett meg új lemezt a sacramento-i Will Haven zenekar. Bár a 2007-es The Hierophant című korong igazán emlékezetes pillanatok nélkül rohant el mellettem, s amelyet most újra meghallgatva sem számítok kedvenceim közé (bár azért nem rossz), viszont a 2011. október 11-én megjelent Voir Dire – amelyen ismét az eredeti énekes, Grady Avenell köszörüli a torkát – közelíti ezt a szintet.

Jómagam a harmadik albumukkal a Carpe Diemmel ismertem meg a csapatot (valószínűleg sokan vannak még így ezzel, hisz ez a legismertebb kiadványuk), és már elsőre is igen szimpatikus volt ez a zajos, sludge-os, minimalista (post-)hardcore – meglepő módon itt-ott viszont rendesen lehúzták ezt az anyagot (pl. a Shockon), amit részben meg tudok érteni, mert nem biztos, hogy mindenkinek megdobbantja a szívét ez a barátságtalan muzsika. Akik viszont Black Sheep Wall-lal kelnek-fekszenek, azok biztosan favorizálják a Will Haven (WH) munkáit is.

A Voir Dire különlegessége, hogy újra a régi énekes, Grady Avenell ragadta magához a mikrofont. Az előző The Hierophant-on a Red Tape-es Jeff Jaworski (akiről még számot is elneveztek az 1999-es WHVN-en) üvöltözött, és bár nagyon nagy különbség nincsen a két hang között, Grady visszatérése miatt mégis ütősebb lett a WH. A hangzásukkal mondjuk sosem voltam teljes mértékben kibékülve, a gitárok mindig kellően vastagon szóltak (most is), viszont a ritmusszekciót eddig nem sikerült valóban agyszaggatóra keverni (most sem).
 

Ennek ellenére a dalokban nehéz kivetnivalót találni. A gitáros Jeff Irvin még mindig képes csavarni egyet mélyre hangolt, párhangos és disszonáns riffjein, ami kellő húzást ad a számoknak. Aki például a nyitó, doomos és elszállós Held to Answer után berobbanó When the Walls Close inre nem veszíti el egy az eszét, s kezd intenzív bólogatásba, az tényleg megérdemli, hogy az összezáródó falak palacsintává lapítsák. De ugyanez igaz az Object of My Affectionre és a Harvesting Our Burdensre is.
 
<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/w2WqFvJaV7g" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Will Haven – When the Walls Close in

Aki megijedne, hogy itt bizony végestelen végig a nyomasztás az úr, annak megnyugtatásul közlöm, hogy fentiek mellett ezúttal egészen sok szellősebb, dallamosabb rész is helyett kapott az LP-n, amit különböző samplerek (zajok, templomi kórus stb.) is segítenek. Az A Beautiful Death majdnem végig visszafogott hangnemben és tempóban csordogál (egyedül Grady hangja közvetít zaklatottságot), de a Lives Left to Wither első fele is ilyen, amely azzal válik igazán hatásossá, hogy a nyugodtabb vizeket totálisan szétzilálja egy fülsértően kegyetlen, monoton és lassú zúzda. A záró Lost pedig már-már ambientbe hajlóan csendes és szomorkás.

A Voir Dire láthatóan ad a nevére: nyers, tényszerű, őszinte és nincs benne semmi hazugság.

Will Haven: Voir Dire (2011, Bieler Bros Records)

www.facebook.com/willhavenband
www.myspace.com/willhaven43
 
downer
Kulcsszavak: Will Haven

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés