Az ellentétek embere, aki egy régi képkereten is szólózik akár – Jónás Tamást és friss gitár szólólemezét a Steve Vai-hoz köthető cég miatt fedezik föl maguknak egyre többen. A hangköltemények ifjú mestere a szavakkal sem vallott szégyent – van mit mesélnie! Hozzáállás, kíváncsiság, kitartás – szerinte ezek a legfontosabb tényezők ahhoz, hogy valaki avatottan szólaltassa meg hangszerét. Megelőző, első lemeze iránt még a fekete kontinensről is érdeklődtek.

– 2009 áprilisában jelent meg első szólóanyagod. Milyen fogadtatásra számítottál akkor, mik voltak a reményeid, és milyen volt valóság? Mi volt a szakma reakciója, mi a szélesen vett közönségé?
– Nagyon érdekes időszak volt 2009 áprilisa. Számos különféle érzés volt bennem: büszkeség, hogy sikerült önerőből, kiadói támogatás nélkül elkészítenem a bemutatkozó lemezt; öröm, hogy izgalmas és komplex anyag került ki a kezeim alól, és most eljuthat másokhoz is; fáradtság, mivel nagyon zsúfolt hónapok álltak mögöttem; és persze egy kis bizonytalanság is, mivel nem tudhattam, hogy milyen lesz a fogadtatás. Utóbbi érzésből volt a legkevesebb, mert alapvetően az optimizmus jellemez.
Az előjelek kedvezőek voltak: a Sharp Guitars From A Flat Planet anyagáról három számot már korábban megosztottam különböző zenei oldalakon, valamint a saját MySpace- és Facebook-oldalamon, és az ilyen zenét szerető emberek kifejezetten lelkesen reagáltak. A megjelenést követően igazolódni látszottak a remények, mivel az amerikai CDBaby által terjesztett lemez mind az öt földrészre eljutott, nagy meglepetésemre még Afrikából is volt vásárló. Igaz, csak egyetlen, de azért így is azt érezhettem, hogy a fekete kontinens is reagált a zenémre…
Mindazonáltal megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a megjelenés előtti nagyon sok üzenet, levél, lelkesedés jó része nem alakult át tényleges vásárlássá. Ebben közrejátszott persze a lemezipar összeomlása is. De azért sok emberhez eljutott a zene, akár fizikai CD formájában, akár iTunes-letöltés formájában. És a reakciók önmagukért beszéltek. A terjesztő cég honlapján a Sharp Guitars… album oldalára rengeteg visszajelzés érkezett, ami különösen azért töltött el büszkeséggel, mert ide csakis a regisztrált vásárlók tudnak írni. A lemezről szuperlatívuszokban beszéltek a vásárlók, és ez nagy boldogsággal töltött el. Néha még most is rákattintok a két évvel ezelőtti lemez oldalára, és újra elolvasom ezeket a sorokat, sok erőt merítve belőle.
A szakmai visszajelzésekkel is meg voltam elégedve, számos zenei portál, gitáros blog foglalkozott a lemezzel, és sok dicsérő szó érkezett innen is. A HammerWorld újság lemezkritikájában pedig Szekeres Tamás bemutatkozásához viszonyították ezt a lemezt, mondván, hogy hazánkban azóta sem jelent meg ilyen szintű gitárlemez, mint a Sharp Guitars. Úgyhogy összességében bemutatkozó lemezként, ráadásul szerzői kiadásban, az anyag nagyon jól szerepelt, elindított egy úton, amely nagyon messzire elvezethet.

– Eljutott minden potenciális instrumentális gitárzene szerető emberhez a zenéd? Milyen promotálás kísérte az albumot?
– Nem juthatott el a lemez minden gitárzenét kedvelőhöz, hiszen világszerte emberek millióiról van szó, és önerőből nem volt módom nagyszabású promócióra. Elsősorban a már említett cikkek, lemezkritikák és interjúk segítettek a nevem terjesztésében, és a magam részéről igyekeztem a közösségi oldalakon promotálni a lemezt. Igazi reklámkampányról a karriernek ebben a kezdeti fázisában szó sem lehetett még. A jó hír az, hogy a Sharp Guitars From A Flat Planet anyaga nagyon időtálló, így az elterjedése a következő években is ugyanolyan örömet fog okozni, mintha ez rögtön sikerült volna.

– Mai füllel mi a véleményed a lemezről?
– Nagyon szeretem. Hűen kifejezi a 2008-2009 táján meglevő zenei gondolataimat és világomat. Ha ma kezdeném el azt a lemezt, akkor biztos másfelé kanyarodna, de épp ez a jó az albumokban, hogy pillanatfelvételt készítenek az ember előrehaladásáról. Idén nyáron volt egy érdekes epizód is ezzel kapcsolatban: az új lemez, a Timeless Hour fotózásán történt, hogy az inspiráció növeléséhez betettük a lejátszóba a Sharp Guitars… CD-t, amelyet elvittem magammal a helyszínre. Akkor már jó ideje nem hallgattam meg az albumot, hiszen az új lemez készítése kötött le már régóta. És néhány részt sikerült szinte teljesen ismeretlenként, friss füllel meghallanom. Nagyon érdekes élmény volt a saját zenémet újdonságként hallani, szinte szürreális pillanat volt.

– Milyen történések jellemezték a karriered alakulását a két lemez megjelenése közti időszakban?
– 2009 nyara és ősze a Sharp Guitars… promotálásáról, interjúkról, és persze zenei feltöltődésről és pihenésről szólt. Néhány felkérést menet közben azért el tudtam vállalni, így az amerikai OSV harmadik albumán játszottam két számot, egy ausztrál gitáros/producer albumán három számban is szerepeltem, és a Sharp Guitars… egyik száma, a Golden Sun felkerült a Shredguy Records gitárvirtuóz-válogatás CD-jére, a Shredding Across The World Vol. 3 című kiadványra.
2009 őszének végén kezdtem el a leendő második lemez előkészítését, ami először is rengeteg technikai gyakorlásból állt, utána pedig a készítendő új lemez hozzávetőleges irányvonalát, történetét, zenei világát kezdtem felvázolni. Ekkor kezdtem el gitárvideókat csinálni, ami sok szempontból vadonatúj kihívásokat jelentett, mivel a videokészítés számomra ismeretlen világ volt.
2010 nagy része pedig az új lemez felvételeiről szólt. Közben még időnként adódott egy-egy interjú, írás az előző lemezről, és emellett folyamatosan végeztem a kapcsolattartást a zenémet kedvelő emberekkel, a világ minden tájáról. A MySpace eddigre már kiszállt a versenyből, úgyhogy a Facebookon zajlott a kommunikáció.
2011 első hónapjaiban zajlott a Timeless Hour felvételeinek befejező része, az utolsó simítások, a számok válogatása. 10 lemez került az albumra, és még legalább 6-7 további szám állt készenlétben tartaléknak, amelyek közül egy szám a leendő digitális bónusz-csomagban hamarosan elérhető lesz.

– Hogyan talált rád Steve Vai?
– A Favored Nations idén tavasszal keresett meg. Örömmel mesélnék arról, hogy milyen témákról beszélgettünk Steve Vai mesterrel, de sajnos nem tehetem:-) Nem valami titoktartási fogadalom miatt, hanem azért, mert személyesen nem kommunikáltunk, az összes egyeztetés a kiadójának az embereivel történt. Steve valószínűleg csak a Favored Nations legfontosabb zenészeivel tud személyesen foglalkozni, nem várhatjuk el tőle, hogy minden feltörekvő gitárossal ő egyeztesse a szerződés részleteit. Velem a Favored Nations digitális divíziójának, a Digital Nationsnek a vezetője vette fel a kapcsolatot, és felajánlotta, a Timeless Hour album nemzetközi digitális terjesztését. Mondanom sem kell, hogy milyen öröm és büszkeség volt csatlakozni ehhez a nagynevű csapathoz. Remélem, lesz majd módom Steve-vel találkozni és együtt zenélni, de ez biztos, hogy csak további egy-két lemez múlva válhat valóra, addig még rengeteget szeretnék fejlődni.

– Mi az új album borítóján kézben tartott festménykeret története?
– Az új album központi témája az ellentétek világa. Már az Időtlen Óra lemezcím is ezt fejezi ki, és a képi világot is ehhez kapcsolódóan találtuk ki Jókuti Andrással, aki a borító fotósa és egyben kreatív ötletgazdája is. András ötlete volt az is, hogy a modern és a régi ellentétét egy régi, díszes képkeret és a modern elektromos gitár egymás melletti megjelenítésével fejezzük ki. Innen pedig már csak egy lépés volt az, hogy egy újabb síkon hozzunk létre egy másik ellentétet: általában a képkeret lóg a falon, míg a gitár a zenész kezében érzi jól magát. A lemezborítón pedig a képkeret van a kezemben, és a gitár lóg a falon, ezzel jelezve több dolgot is: egyrészt, hogy az élet tele van olyan momentumokkal, amikor mindennek az ellenkezője lesz igaz. Sőt, sokszor egyszerre igaz egy állítás, és az ellenkezője is. Másrészt ez a képi világ azt is előrevetíti, hogy zeneileg is jó sok nem megszokott dologra számíthat a hallgató. Harmadrészt pedig, sokat elárul rólam is a borító: nagyon sokszor fordul elő, hogy pont ellentétes úton megyek, mint amire számítani lehetne. És hogy egy további ellentétet dobjak be a képbe: ez a szembemenetel nem lázadást jelent, hanem szembemenetelt… és elfogadást – egyszerre. Hát igen, ilyen az, amikor az ember egy régi képkereten szólózik.

– Számos vendégmuzsikus szólója tarkítja a Timeless Hour dalait. Kik ők, és milyen megfontolások alapján kérted föl őket a szereplésre? A nemzetközi vizeken fontosak az efféle „ajánlólevelek”?
– Nagy örömmel beszélek a zenésztársakról, akiknek ezúton is köszönöm, hogy mellém álltak, és nagy lelkesedéssel és inspirációval működtek közre egy-egy szóló erejéig. A szereplők névsora: Brett Garsed, Troy Stetina, Andy James, Marcel Coenen, Mattias IA Eklundh, Mats Haugen, a Circus Maximus gitárosa, Thorsten Koehne az Eden’s Curse-ből, Mischa Mang, a Dreamscape volt énekese, és a zseniális Sergey Boykov, egy fiatal észt billentyűs. Sergeyt még az OSV-időkből ismertem, ő is játszott a fent említett amerikai formációban. A többiek pedig régóta kedvenceim, így egyértelmű volt, hogy őket kérem fel a szereplésre. Rajtuk kívül is volt még néhány zenész, akik szerepeltek volna még, de időhiány vagy egyéb elfoglaltság miatt végül nem lehetett összehozni a dolgot.
Természetesen ajánlólevélnek sem rossz, ha az ember lemezén neves zenészek játszanak, de elsősorban a lemez zenéjére nagyon is jellemző hangulatváltások (ellentétek világa, mint tudjuk) kiemeléséhez kértem fel őket, hiszen ahány zenész, annyi egyedi zenei világ, és így kilenc miniatűr univerzum tudott megjelenni a zenei palettán.

– Mi volt a legfőbb elgondolásod, amikor az új lemezt tervezted? Merre akartál lépni?
– Ha még nem volt elég ellentét, akkor hadd jöjjön még egy: az új lemez fő célkitűzése az volt, hogy egyszerre legyen komplex ÉS letisztult, egyedi ÉS befogadható, metál ÉS atmoszférikus, tudatos ÉS ösztönös. Egyszerre. Igen, mindez egyetlen időtlen óra alatt.
Úgy érzem, sikerült is ezeket a céljaimat megvalósítani. Másfél év folyamatos munkával az ellentéteket össze lehet békíteni. Emellett pedig szerettem volna hangzásban, zeneszerzésben és gitározásban is előrelépni ezzel a lemezzel.

– Mit tartasz a főbb erősségednek? Mit szeretnél még javítani?
– Az erősségeim közül a tudatosságot emelem ki elsőként. Ez a zenében úgy jelenik meg, hogy nagyon pontos zeneelméleti és harmóniai háttérrel rendelkezem, amelyet a tanításnak is köszönhetek. És az is ide tartozik, hogy pontosan tudom, hogy milyen hangzást, milyen dallamot szeretnék hallani, és ezt a legapróbb részletekig véghez is viszem.
Fontos számomra a szépség, a dallamosság, úgyhogy mindenképpen a dallamos játékot is megemlítem az erősségek között. Az általánosabb erősségek közé még a játékosságot és a kitartást sorolom. Mindkét tulajdonság nagyon hasznos, a kettő együtt pedig robbanásveszélyes elegy, de ebből a robbanásból csakis jó dolgok származnak.
Hogy mit szeretnék még javítani? Gyakorlatilag mindent. Az élet folyamatos fejlődés, és még rengeteg csiszolnivalóm van, az út elején járok. Bár ez meglepő állítás lehet, de én tudom, hogy bőven van mit előrelépnem technikailag a gitáron. A lényeg, hogy a fejlődés mindig örömmel párosuljon, és akkor messzire el lehet jutni.

– Azt gondolom, sikerül egyensúlyban tartanod a technikázást és a kifejezőerőt. Mi az, ami alapján szelektálod az ötleteidet egy dal megírásakor?
– Köszönöm, örülök, hogy így látod! Ami a szelektálást illeti, ezt teljesen rábízhatom a megérzésre. Rengeteg ötletet rögzítek, és a számaim menet közben nagyon sokat alakulnak. Folyamatosan hallgatom a zenéket, ötleteket, és a belső hangom mindig megmondja, hogy mit kell tennem.
Fontos az is, hogy elvárások nélkül írjam a zenéket. A legjobb számok sokszor teljesen spontán módon, szinte készen ugranak elő az inspiráció felhőjéből, holott akkor esetleg csak egy gitárgyakorlatot kezdtem el a másnapi tanításhoz. Ha az ihlet jönni akar, akkor jön is. Nekem csak ott kell ülni a gitárral, és a zene átáramlik rajtam. Sokan kérnek tőlem tanácsot a zeneírásról, és mindig azt válaszolom, hogy csak legyenek ott az inspirációval megbeszélt találkán. A többi már nem a mi dolgunk. Ha író vagy, akkor ülj le a papír elé, ha zenész vagy, akkor vedd magadhoz a hangszeredet. Érezd át az örömöt és várj. A többi már az ihlet dolga. Ennyi a titok.

– Nem vitás, hogy mindkét lemeznek kitűnő a hangzása, ahogy a hangszereket is te szólaltatod meg, ennek is te vagy a felelőse. Mi az elsődleges szempont egy ilyen típusú lemez megszólalása kapcsán?
– A kedvenc lemezeim jelentik az iránymutatást. A Symphony X nagyon nagy hatással volt rám. Érdekes módon a hangzás szempontjából az utóbbi két lemezük a példaértékű számomra, míg a zenei világ és atmoszféra tekintetében a korábbi albumaik. Természetesen rengeteg egyéb zenei hatás jelenik meg a számaimban, zeneileg is és a hangzás szempontjából is. A felvételek során is, és később a keverésnél is természetesen a stílus alapján kell a hangzást elkészíteni. Az én esetemben az alapvető zenei stílus a rock/metál határterülete, és ennek a zenei világnak megvannak a hangzásbeli szakmai kritériumai, a hangszerelés, a hangszínek, a keverés és a maszterelés területén is, úgyhogy az Echo Hangstúdióban Kiss Gábor hangmérnök barátommal ezt a rock/metál hangzást alakítottuk ki, természetesen ügyelve arra, hogy a számok önálló arculata is érvényesüljön, hiszen van a lemezen akusztikus elszállós szám, zongorakíséretes lassú dallam, és persze vikingvérrel borított sárkánymetál is. Az ellentétek, ugyebár.

– Oktatóként is jeleskedsz. Ki a jó tanítvány?
– Erre könnyű válaszolni. Három nagyon fontos tényezőn múlik, hogy ki mennyire fejlődik a hangszerén, és meddig juthat el. Érdekes módon a három fontos tényező listájában a tehetség nem szerepel, ez csak hátrébb követezik.
A legfontosabb a hozzáállás. Nem a konkrét hangszerhez, vagy a zenéléshez. Hanem saját magunkhoz. Ez mindent visz. Mit mondasz magadnak, ha elrontod a futamot? Sőt, mint mondasz magadnak, mielőtt elrontod a futamot? Mit mondasz magadnak, amikor épp nem gitározol? Mit gondolsz az esélyeidről? A világ tele van elkallódott tehetségekkel. Nem a tehetség a döntő, hanem az, hogy mit hozol ki magadból. A csodát is választhatod. Miért érnéd be kevesebbel?
A másik fontos tényező a kíváncsiság. Ha a zenetanulásnak csak egy része érdekel valakit, akkor egy idő után megáll a fejlődés. Ugyanolyan örömmel kell vizsgálni a zeneelméleti összefüggéseket is, mint a gyakorlati, látszólag örömtelibb és hasznosabb hangszeres játékot. Figyelni kell a világot. Nem csak a zenésztársakat, nem csak a zenei példaképeket, nem csak a kedvenc együtteseket. A világot, a maga teljességében. Aki úgy megy végig egy utcán, hogy nem látja meg a faágakban a ritmust, vagy a házfalak díszítésében a harmóniát, az nem valószínű, hogy meglátja a hangszerében a még meg sem született dallamot.
A harmadik fontos tényező a kitartás. Minden lehetséges, csak elég időt kell rászánni. Az idő pedig, mint tudjuk, illúzió. Tehát mi marad a fenti mondatból? Az, hogy minden lehetséges. Csak csinálni kell, órákig és évekig. És az órák időtlenek, hogy az új lemez címére utaljak.

– A számcímeknek milyen funkciót gondolsz el?
– A számcímek segítenek a történet megfejtésében. A Timeless Hour egy ember történetét meséli el. Ha sorrendben végigolvasod a címeket, akkor a mozaikdarabokból kijön a teljes kép.

– Sokan korábban úgy érveltek, hogy itthonról nem lehet karriert építeni, te hogy látod?
– Én hiszek benne, hogy lehet.

 – Merre tovább?
– A Timeless Hour megnyithatja a kapukat. Ha egy gitáros Steve Vai kiadójánál van, akkor elkezdenek odafigyelni rá. Emellett nemrég az angol Jam Track Central is szerződtetett, így a Timeless Hour elődjét, a Sharp Guitars From A Flat Planet lemezt most már ők is terjesztik. A Jam Track Central, amellett hogy lemezkiadóként is működik, fő profilként gitárvideók, kották, zenei alapok készítését és értékesítését végzi, segítve a gitározni tanulókat a fejlődésben és gyakorlásban. A világ jelenlegi legjobb gitárosa, Guthrie Govan is náluk van, úgyhogy nagy öröm, hogy bekerültem ebbe a körbe. Már készülnek is az új zenék a Jam Track Central részére, így mozgalmas időszak előtt állok, és remélem, hogy előbb-utóbb elérkezik az áttörés, és sokan megismerhetik a zenémet. Jövő tavasztól szeretném a két lemez anyagát élőben is megmutatni a közönségnek, ehhez azonban meg kell találnom a hasonló zenéket kedvelő zenésztársakat a különféle hangszerekre.

RIP

www.jonastamas.com
www.facebook.com/jonastamas
www.youtube.com/user/tamasjonas
http://digital-nations.com/artists/jonastamas/
http://jamtrackcentral.com/jamtracks/jonas-tamas

Jónás Tamás gitárrovata a Hangmesteren:
http://hangmester.hu/forum.php?topik=267&start=0