2012. 01. 02.
2011 lemezekben: pró és kontra
Tavaly némi rezignáltsággal jeleztem év végi összesítőmben, hogy bár számos jó lemez jelent meg, a dömpingben olykor elvész az igazi kincs. Noha az is igaz – amint a kollégák meg szokták jegyezni –, a dömping fogadása, a termés áttekintő szanálása nélkül az aranyhal sem kerülhet hálóba. 2011-ben a magam részéről nem állítottam elvárásokat, könnyen és lelkesedéssel hallgattam remek jó albumokat, és elkészült egy pró és kontra lista, a következő.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy ugyan a lista összeállítása nem okozott különösebb nehézséget, az idei év teljesítményének összegzésekor nem próbálom kiégett hallgató benyomását kelteni. Éppen ezért a pró-lista szempontrendszere elsődlegesen érzelmi-hangulati alapú, és csak másodlagosan az, hogy adott előadó mennyire lépett előre (vagy hátra) saját pályáján, hozzátett-e valamit a metálzene alakulástörténetéhez, netán lángoszlopként törekedett-e a műfaj átformálására vagy felforgatására. Noha utóbbi szempontok szemléleti-szerkezeti, poétikai aspektusból relevánsak lehetnek – ezek alapján valaki megírhatná a metál rövid történetét –, a zenehallgatást még mindig olyan esztétikai élménynek tekintem, amiről Jauss ír irodalmi művek első olvasása kapcsán: élvező, örömteli eseménynek, mely zsigerileg hat.
Pró-lista
Pró-listám első nyolc helyezettje gyakorolta idén a legnagyobb hatást rám, valamennyi itt szereplő zenekar és annak friss lemeze bámulatos atmoszférát képes teremteni, muzikalitásuk számomra kiemelkedő és maradandó.
1. Amorphis: The Beginning of Time
2. Moonsorrow: Varjoina Kuljemme Kuolleiden Maassa
3. Times of Grace: Hymn of a Broken Man
4. Machine Head: Unto the Locust
5. Mastodon: The Hunter
6. The Haunted: Unseen
7. Amon Amarth: Surtur Rising
8. Sólstafir: Svartir Sandar
Az élen nagyobbrészt tehát északi zenekarok végeztek, lássuk a középmezőnyt, mely ugyancsak elsőrangú csapatok színvonalas anyagait sorakoztatja:
9. The Devin Townsend Project: Deconstruction
10. Megadeth: 13
11. Cavalera Conspiracy: Blunt Force Trauma
12. Lazarus A. D.: Black Rivers Flow
13. Crowbar: Sever the Wicked Hand
+ 1. Avril Lavigne: Goodbye Lullaby
A középmezőny természetesen nem közepes teljesítményt takar, bár az itt felállított sorrend voltaképp változtatható, az egyes szereplők kedv, hangulat szerint cserélhetők. Ami a plusz 1-et illeti, mindig is a (pop)szívem csücske marad, a leányzó úgy külsőleg, mint hangilag továbbra is szép, kedvesen énekel és nekem még mindig tetszik a produkciója, akár kommersz, akár kevésbé az.
És végül lássuk a furcsaságok boltját, a senkiföldjét, ahol megragadt néhány idei érkező. Mondanám, hogy a lista hátsó fertálya, de valójában mégse, inkább egyfajta lelencház, ahol olyan örökbefogadottak rosszalkodnak, akiket nem szórnánk ki, mert valahol mélyen szeretjük őket. (ABC-sorrendben)
- Adrenalin Mob: EP 2011
- Anthrax: Worship Music
- Lou Reed & Metallica: Lulu
- Metallica: Beyond Magnetic (EP)
- Sepultura: Kairos
Mike Portnoy egyik új csapata kecsegtető, technikás, dalközpontú. Az Anthrax a „jól van, hülyegyerekem” kategóriája, kedveljük. A Sepu új lemeze közepes teljesítmény, lesz jobb is. A Beyond Magnetic az év kellemes lezárása, földobott és megrázott, kipörgetett, lájkolom. A fekete leves pedig, a Lulu… Megírtam az album apológiáját (ha ugyan apológia volt), e helyütt csak annyit ismételnék meg, hogy eszembe nem jutna szigorúan a színdarab felől hallgatni a Lou Reed és a Metallica agyszüleményét, sem semmilyen előadást a mércéjévé tenni, ahogyan – például – a Sepultura A-lexének hallgatása közben sem a Mechanikus narancsot lapozgatom, arra vadászva, hol hibázza el a zenei hang a szöveget (vagy a történetet?). Nem azt akarom mondani, hogy a Lulu revelatív vagy jó alkotás lenne, de semmiképp sem időznék valamely elitista nézőpontban (legyen szó akár a színdarab nézőjééről, akár a metálzene iránt rajongóéról), mert a magam részéről továbbra is a zene nem-hermeneutikai aspektusánál maradva igyekszem hozzá közelíteni (ami a megértés megértését természetesen nem zárja ki).
Contra-lista
Most pedig lássuk a futottak még kategória szereplőit abc-rendben, néhány hirtelenítélő szóval. (Tudom, nem korrekt, de nem akarom húzni senki idejét.)
A Pale Horse: And Hell Will Follow Me (kicsit idősebb koromban..)
All Shall Perish: This Is Where It Ends (nem győzött meg)
Arch Enemy: Khaos Legions (megfáradt, lassúcska)
Autopsy: Macabre Eternal (sablon)
Deicide: Hell with God (ennek reszeltek)
Decapitated: Carnival is Forever (sablon)
Devil Driver: Beast (szörnyen nagyra fújt lufi)
Dream Theater: A Dramatic Turn of Event (valóban drámai fordulat, hiszen végtelenül unalmas)
Iced Earth: Dystopia (nem bizsergetett meg az emlék)
Jasta: Jasta (a műfaj tetszhalottá merevítése)
Legion of the Damned: Descent into Chaos (a műfaj tetszhalottá merevítése)
Lock Up: Necropolis Transparent (elmúlt a varázs)
Morbid Angel: Illud Divinum Insanus (tévedések vígjátéka)
Motörhead: The Wörld is Yours (színtelen-szagtalan)
Neuraxis: Asylon (színtelen-szagtalan)
Opeth: Heritage (színtelen-szagtalan)
Protest the Hero: Scurrilous (egydélutános ismeretség)
Scar Symmetry: The Unseen Empire (egy jóravaló csapat körözése önmaga körül)
Textures: Dualism (színtelen-szagtalan)
Trivium: In Waves (vége a tűzijátéknak)
Unearth: Darkness in the Light (sablon)
Vader: Welcome to the Morbid Reich (türelmetlen voltam)
Vallenfyre: A Fragile King (szintén türelmetlen)
Kulcsszavak:
lista