2012. 01. 12.
Erőszakos közösülés (Love Sex Machine: Love Sex Machine)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A tavalyi év nem volt éppen velőtrázóan emlékezetes lemezek terén, 2012 viszont egészen jól indul, ugyanis január 4-én jelentette meg a francia Love Sex Machine zenekar self-titled debütalbumát, amely nem épp slágerlistákat ostromló mű, de pont ez a lényege: a brutális, monoton agyroncsolásra késztető riffek szerelmesei egykettőre meg fogják kedvelni a bandát. És hogy az unalomig ismert mondókámat ismételjem: Black Sheep Wall- és Admiral Angry-fanoknak egyenesen kötelező a Love Sex Machine!

Persze ha abból az alapfeltevésből indulok ki, hogy egyre kevesebb az egyediséget felmutató együttes, akkor ennek bizony a Lille-ből származó csapat sem felelne meg, hiszen zenéjük erősen hasonlít a bevezetőben említett két kaliforniai nihilbrigádéra: lassú, doom-os groove-ok, nyugtalanító gitárgerjesztések, lehengerlő breakdownok, zaklatott disszonancia, feszes ritmusszekció és torzított, torokgyilkos énekhang (ami a Time To Burnnel is rokonná teszi őket) mesteri – remek hangzással megtámogatott – kombinációja adja ennek a muzsikának az esszenciáját. Természetesen, aki eddig sem bírta elviselni az efféle zajszörnyetegek nyomasztását, az most se lesz odáig ezekért a dalokért, de a lelkük leamortizálására vágyók újra és újra „örömüket” lelhetik ebben az őrült fél órácskában.

Ahogyan a BSW- és AA-tagoktól, úgy láthatóan a LSM tagjaitól sem áll távol a sötét és durva humor, ami több dologban is megmutatkozik. Egyrészt facebook-oldalukon az alábbi stílusmeghatározás olvasható: Sludge érotico-sataniste. Valójában ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni a többi „humoros” apróság figyelembe vételével. A bandcamp-oldalukon ugyanis a meghallgatható és letölthető számok alá ennyi van írva: Songs about love. Ezenközben pedig szerzeményeiket az alábbi címekkel látták el: Anal on Deceased Virgin, Deafening Peepshow, Vagina Curse vagy Killed With a Monster Cock. Nos, erre szokták azt mondani, hogy no comment (bár a dalszövegekre azért kíváncsi lennék). És akkor még a nevükről meg a borítóról nem is ejtettünk szót...
 
<iframe width="500" height="100" style="position: relative; display: block; width: 500px; height: 100px;" src="http://bandcamp.com/EmbeddedPlayer/v=2/album=2777116513/size=venti/bgcol=FFFFFF/linkcol=4285BB/" allowtransparency="true" frameborder="0"><a href="http://lovesexmachine.bandcamp.com/album/love-sex-machine">Love Sex Machine by Love Sex Machine</a></iframe>
Hallgatható, letölthető

A zene terén viszont nem viccelnek a srácok. Nyolc, világvége-hangulatot árasztó tételből áll a bemutatkozás, és mindez olyan egységes és kiforrott képet mutat, ami egyszerre megdöbbentő és jelzi azt, hogy manapság már nem is olyan nehéz jó minőségben ügyes muzsikát összerakni. (Jó lenne tudni, hogy hány évesek a tagok, ám semmi efféle információt nem osztottak meg az említett közösségi oldalakon. De gyanítom, hogy a húszas éveiket taposhatják.) Dalokat nincs értelme kiemelni, mert elég masszív tömb az egész lemez, végig lassú és középtempós témák váltogatják egymást (egyedül a Plenty of Feelings lendületesebb). Azért kedvencemet, a már címével is első helyet kiérdemlő Killed With a Monster Cock-ot csak megemlítem: amikor a post-metalos indítás átcsap abba a húzós, groovy riffbe (vö. Admiral Angry: Plastic Bath), minden esetben beleborzongok a hallgatásába, egyszerűségében is nagyszerűségébe.

Nincs mese, a Love Sex Machine legénysége simán kiérdemli a tiszteletemet ezért az euróválságnál is súlyosabb alkotásért, ideális időkitöltő a talán idén szintén megjelenő Black Sheep Wall-anyagig (ami a legfrissebb hírek szerint március 23-án lát napvilágot No Matter Where It Ends címmel – de persze náluk sose biztos semmi). Az éves listámon egy hellyel kevesebb van, ebben biztos vagyok. Most pedig megyek, és csináltatok magamnak egy Sex, Drugs and Nihilism-feliratú pólót.

Love Sex Machine: Love Sex Machine (2012)
 
downer

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés