2012. 03. 12.
Core-dában tartott agresszió (The Chariot és Norma Jean a Dürerben)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Újabb hiánypótló estén vehettek részt azok, akik március 9-én ellátogattak a Dürer Kertbe. Az este folyamán ugyanis két, a hardcore/metalcore világában megkerülhetetlen csapat tette tiszteletét Budapesten: a várakozásoknak megfelelően mind a The Chariot, mind pedig a Norma Jean megmutatta, választott műfajuk hol is tart 2012-ben. Bár meglepő módon kicsit talán kevesen jöttek el, de a hangulatra így sem lehetett panasz.       

Számomra újabb hatalmas és kitörölhetetlen emlékként marad meg ez az esemény. Nemcsak amiatt, mert nagyszerű koncerteken vehettem részt, hanem azért is, mert ezúttal maga az utazás és a társaság is a megszokottól eltérő volt, ami újabb pluszokat adott az egésznek.

Még tavaly év vége környékén érkezett a hír, hogy a The Chariot és a Norma Jean hazánkba látogat., és már akkor tudtam, ezúttal nem én vagyok az egyedüli, aki Debrecenben is érdeklődik a koncert iránt. A helyi Hatred Solution zenekar legénysége ugyanis nagy rajongója a fenti két bandának (főleg előbbinek), és mivel jóban vagyok velük, nem lehetett kérdés, hogy majd együtt gurulunk el a fővárosba. Aztán teltek-múltak a hónapok, meg is indult a szervezkedés: a Rotten Sound-bulinak hála meg tudtam venni az olcsóbb elővételes jegyet, míg a többiek az utazással és további utastársak felhajtásával foglalatoskodtak. Végül aztán a verőfényes péntek délután heten vágtunk neki a pár száz kilométeres távnak: természetesen a hangulattal nem akadt gond, nem nehéz elképzelni, hat – jó értelemben vett – idióta (plusz egy hölgy) miről folytatott eszmecserét a fokozatosan egyre alkoholgőzösebb kisbuszban. A megérkezés és az akklimatizálódás nekem szintén nagyon tetszett, hisz a bejárati pultnál és a dohányzó részben még éppen csak lézengő emberek között jól mutatott kis kompániánk, végre egyszer úgy érezhettem magam (akár csak egy pillanatra is), mintha otthon ugrottunk volna el a bulira – a helyzet fonákságát mutatja, igazából a cívisvárosban is igen ritka az a helyzet, amikor normális koncertre tud elmenni a metalrajongó.

Bár a jegyen az Admiral's Arms mellett még a Stay From the Path neve szerepelt előzenekarként, a plakátokon és minden más fórumon már a Dead and Divine-é, s ez némi szomorúságot is okozott a sorainkban. Az A'sA-ról végül le is maradtunk, és igazából a DaD sem nyújtott túl maradandót: látszott és érződött rajtuk a profizmus, viszont teljesen hiányzott az egyediség, csalapáltak és ugráltak, ahogy az egy hácé-brigádtól elvárható, dalaik kellően lendületesek és energikusak, de nem túl érdekfeszítőek.
 

Ellentétben a The Chariottal, akik gyakorlatilag most járnak pályájuk abszolút csúcsán. Azt már persze a különböző videómegosztókon található felvételekből is lehetett sejteni, hogy a banda nem fukarkodik, ha látványos előadásmódról van szó – mondjuk zajos és agresszív szerzeményeikhez nem is illene a visszafogottság. A szolid beállásukat (amely a basszer, Jon miatt megmosolyogtató volt, hisz a srác télikabátban álldogált a színpadon, de alóla meg forrónaciba bújtatott pipaszárlábai kandikáltak ki) még a nézőtér oldaláról figyeltük, ám végül az általam kiadott vezényszavak ("Menjünk előre, ***!") után egykettőre az első sorban találtuk magunkat, mégpedig a fekete gitáros, Stevis előtt. Aztán bődületes negyven-ötven perc vette kezdetét. Az ötösfogat akkora lendületet vett, hogy azzal egyszerűen lépést kellett tartani, ha akarta az ember, ha nem. Szerencsére a közönség nagy része is hasonlóan gondolkodott, így hatalmas nyomulás kezdődött: ment a stage diving, a mosholás, az üvöltözés, na és persze a küzdelem az időnként belógatott mikrofonok megszerzéséért. Utóbbival életem egyik nagy élménye vált (sajnos csak) majdnem valóra. Egyik kedvenc dalom, a The City végső kórusrészének éneklése ugyanis élőben mindig a közönségre van bízva, ami most is így zajlott. A csapat lelke, Josh, a vokalista bedobta "hangvevőjét" a tömegbe, majd levette Stevis mikrofonját, és beleejtette a kezembe. Pechemre a kábel azonban kiesett belőle, az irdatlan passzírozás közepette pedig képtelen voltam azt visszakattintani, csak akkorra sikerült, mire a nótának vége lett. Fájt is a szívem, hogy csupán kihangosítás nélkül tudtam "ó-ó-ó"-zni. Ahogyan azt említettem, a gárda most is elemében volt, nagy elánnal ugráltak és hadonásztak ütött-kopott hangszereikkel, bár azért időnként a fáradtság jelei is megmutatkoztak rajtuk (például az egyik szám végén Jon fogta magát, és leült a dobcucc elé egy szusszanásnyi időre). Az egykor a Norma Jean sorait erősítő Josh viszont folyamatosan mozgott, jól vezényelte a bulit – a zárlatban az utolsó taktusokat azzal jelezte, hogy szépen darabonként kezdte el lepakolni a dobszerkót. Elementáris erejű koncertet kaptunk tehát, ami az első sorból követve – a hangzást figyelmen kívül hagyva – még nagyobb élményt jelentett.

Mindezek után a Norma Jeannek nem sok esélye maradt arra, hogy a The Charoit-éhoz hasonló tettet hajtson végre. Tény, hogy engem már kevésbé tudtak meggyőzni, bár a nézők nagy része azért továbbra is lelkes maradt, ugyanúgy folyt a színpadmászás és a zúzás, több ízben még a circle pit is pörgött. Jómagam viszont már csak a keverőpult mellől szemléltem az eseményeket, de így legalább egy nagyjából jól szóló performanszot láthattam, ahol a szintén nagyobb darab énekes, Brandan játszotta a főszerepet. (Eközben szomorúan konstatáltam, hogy mögöttem majdnem teljesen kihalt volt a terem, ergo viszonylag kevesen jöttek el.) A többiek felemás tapasztalatokat osztottak meg velem: valakinek az tetszett, hogy több régi dalt is elővettek (Bayonetwork, Blueprints For Future Homes), másnak viszont éppen az újak hiányoztak. Az igazi élményt az utolsó szám (Memphis Will Be Laid to Waste) jelentette, amelyet Josh vendégeskedése színesített, igazi hardcore-ünneppé varázsolva az este utolsó momentumát.

Számunkra sem maradt már sok hátra ezt követően, bánatosan néztük a merchpultot, mivel egy igazán jól mutató pólót sem találtunk magunknak, így helyette fotózkodással és dedikálással vigasztalódtunk. A hazautunk már viszonylag eseménytelenül telt, de a jelszavak azért ott csengtek a fülünkben: This is a revolution!

Norma Jean (US), The Chariot (US), Dead and Divine (CAN), Admiral's Arms (F)
2012. március 9., Dürer Kert
Jegyár: 3900/4900,-

www.facebook.com/normajean
www.facebook.com/thechariot
www.facebook.com/deadanddivine
www.facebook.com/Admiralsarms
 
downer

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés