Zenei találékonyság, sokrétűség, alázat, otthonoság-érzet, egyedi megoldások, kiváló komponáló készség, tudatos visszafogottság a virtuozitásból a dalok hatásosságának érdekében – az Iron Maiden-gitáros Adrian Smith a Sikth-frontember Mikee Goodmannal együttgondolkodva a kreativitás régóta nem tapasztalt produktumát tudta prezentálni közös projektjük, a Primal Rock Rebellion keretében. Debütáló lemezük a finn kiadó ellenére igazi ínyenceknek való svédasztal.
"Azt hiszem, megvan az év végi listám első TOP10-ese" – szokták ilyenkor írni a lelkes recenzensek. Én sem tehetek mást. Marhára izgatott voltam, amióta csak megtudtam, hogy két brit muzsikus összehajol: az általam igen nagyra értékelt egykori SikTh frontembere, Mikee Goodman az ironmaidenes Adrian Smith-szel dolgozik együtt egy projekten. Ismerve mindkettejük munkásságát, biztos voltam benne, hogy nem egy Iron SikTh lesz a dologból (bár így kimondva, elég érdekes lett volna…), mindketten jóval kreatívabb személyiségek és zenészek, művészek ennél. Nyilvánvaló módon nem hagyták maguk mögött sajátos stílusjegyeiket, ugyanakkor valami rendkívüli egyedi és izgalmas, kihívó, újbóli hallgatásra ösztönző született a közös munkából – ez az eltérő korosztály, szemlélet, zenei világ szerencsés találkozása lett. (Időközben, februárban, egy héttel a PRR lemez debütálása előtt a SikTh, Facebook-bejegyzése szerint, visszatér, írják a 3. albumot.)
A Primal Rock Rebellion lemezén Adrian felelős a gitárokért, a basszusért és a háttérvokálokért, Mikee a szövegekért és az énekért, az ütős hangszereknél besegített nekik a SikTh eredeti dobosa, Dan "Loord" Foord. A No Place Like Home-ra videoklip készült (kiváló kedvcsináló).
Az Awoken Broken olyan, mint mikor az ember rászabadul egy konferencia utáni ingyenes svédasztalra, a bőség zavara ingerlő: hihetetlenül sokszínű énekhang, tónus, színek kavalkádja, riffek, bontások, és IGAZI DALOK, úgy, hogy mind a rockzene, mind a hard rock, mind a metál, mind a progresszív zenék felől kiválóan megközelíthető – s finom, ízletes, esztétikai élményorgia; s nem kerülhető el a kimondása: nagyon súlyos. Tkp. saját stílust teremtettek, vagy én nem vagyok elég tájékozott forrásaikat tekintve… Adrian eddigi egyik szólómunkája sem volt rossz, de kimagasló sem, nos, ez az lett, még ha duóban is! (A Sikthet meg imádom, na!)
Az öncélúság nyomokban sem képviselteti magát, a zenei találékonyság, alázat a dalok iránt annál inkább. Nagyon rétegzett muzsika került ki a kezük alól, ami az igazán nagyokra jellemző módon élvezhető "öntudatlanul" is, azaz nem "odafigyelve", ugyanakkor rákoncentrálva is kellemes, nem fejfájdító. Mindegyik szám egyszerre ismerős és idegen (ismeretlen ismerős): ismerős a profi minőség és a közeliség, otthonoság-érzet, a dallamvilág okán, idegen a jólismertség elkerülése végett, az egyedi megoldások miatt. Klassz nagyon!
Minden szám saját világgal rendelkezik, Goodman torka, előadásmódja rendkívül változatos, a gitárokra, szólókra is érdemes külön-hallgatásokat áldozni. A 8. tétel, az As Tears Come Falling From The Sky csupán egy hangulati átkötő, spoken word-stílusban, ami felvezeti a lemez címadóját – ebben a számban is megtalálható némi satrianis(!) ízzel vegyített dark space rock. De eszembe sincs magamat és az olvasót untatni azzal, hogy mindegyik dalmű zenei szerkezetéhez megpróbáljam megtalálni a verbális körülírhatóság megfelelő metaforáját, esetleg a különféle műfaji kódok palettáját vázoljam, ami a klasszikus zenétől a durva metálig ível. Azzal csak kedvet rontanék, nem csinálnék…
Nagyon remélem, mások is felfedezik maguknak ezt az albumot, nem utasítják el eleve, mint ismert zenészek mellékes kalandozását. Persze, mindkét alkotónk folytatja főbandája ütemtervét… ha más nem, a SikTh-re is nagyobb (megérdemelt) figyelem hárul ezáltal.
Modern, karakteres album az Awoken Broken, csemege a vájtfülűeknek, időtlen kortárs alkotás.
RIP
Primal Rock Rebellion: Awoken Broken
(Spinefarm Records, 2012. február 27.)
12 szám/53 perc
www.primalrockrebellion.com