2012. 03. 29.
Iszapos földeken járva (Torn From Earth EP)
A budapesti Torn From Earth zenekar nagyjából abban a tempóban dolgozik, mint amilyen sebességgel zenéjük is "száguld": szép komótosan, megfontoltan, a minőségi szempontokat figyelembe véve. 2009 után idén végre újabb kislemezt állítottak a hazai underground zajos tömegébe. Aki figyelemmel kísérte a gárda körüli történéseket, valószínűleg nem lepődött meg azon, hogy a srácok némileg módosították stílusukat az előző kiadványon hallott dalokhoz képest.
A három évvel ezelőtti korongon a banda még sokkal inkább a hagyományosabb, az Iron Monkey fémjelezte sludge irányába mutató muzsikát játszott, igencsak magas színvonalon (erről még anno egy másik fórumon emlékeztem meg). Azóta a tagság majdnem teljesen kicserélődött, de valójában nem ez hozta az igazi változásokat, hiszen a TFE igazi motorja mindig is a gitáros-énekes Hatalyák Viktor volt. Azt viszonylag sűrű pesti látogatásaim során is sikerült megállapítanom, hogy Viktor a doom/stoner bulikon kívül előszeretettel fordul meg post-metal/post-rock koncerteken is (érdemes megfigyelni, amikor a beállásoknál bőszen tanulmányozza az aktuális fellépő hangcuccait, főleg a húrnyűvők pedálsorait), ami a zenei megnyilatkozásaiban is visszaköszön, hiszen az új EP már magán visel post-metalos behatásokat is (de azért maradtak morcos sludge-témák is bőven). Ez amúgy egyáltalán nem baj, mert míg a szellősebb post-rock kapcsán több magyar példát is lehet hozni (marionette ID, Rosa Parks, Képzelt Város), addig a súlyosabb, sludge-dzsal kevert válfajban már nem igazán, így akár még fontos úttörő is válhat belőlük.
A három évvel ezelőtti korongon a banda még sokkal inkább a hagyományosabb, az Iron Monkey fémjelezte sludge irányába mutató muzsikát játszott, igencsak magas színvonalon (erről még anno egy másik fórumon emlékeztem meg). Azóta a tagság majdnem teljesen kicserélődött, de valójában nem ez hozta az igazi változásokat, hiszen a TFE igazi motorja mindig is a gitáros-énekes Hatalyák Viktor volt. Azt viszonylag sűrű pesti látogatásaim során is sikerült megállapítanom, hogy Viktor a doom/stoner bulikon kívül előszeretettel fordul meg post-metal/post-rock koncerteken is (érdemes megfigyelni, amikor a beállásoknál bőszen tanulmányozza az aktuális fellépő hangcuccait, főleg a húrnyűvők pedálsorait), ami a zenei megnyilatkozásaiban is visszaköszön, hiszen az új EP már magán visel post-metalos behatásokat is (de azért maradtak morcos sludge-témák is bőven). Ez amúgy egyáltalán nem baj, mert míg a szellősebb post-rock kapcsán több magyar példát is lehet hozni (marionette ID, Rosa Parks, Képzelt Város), addig a súlyosabb, sludge-dzsal kevert válfajban már nem igazán, így akár még fontos úttörő is válhat belőlük.A kvartett jelenlegi célja ezzel a már jóval korábbra ígért, címnélküli, egyelőre csak digitális formában elérhető anyaggal a kiadókeresés (mintha már az előzővel is ez lett volna), ami ha sikeres lesz, a fanok talán CD- vagy vinyl-formátumban is gyűjteményükben tudhatják majd ezt a művet. Valószínűleg magam is hajlanék a beszerzésére, mivel erőteljes húsz percet nyújt ez a két monumentális tétel.
A Constant Daily Strain olyan, mint Kétarc pénzérméje: az egyik oldala karcos és durva, a másik fele azonban szép és letisztult fém. Utóbbi abban is megnyilvánul, hogy míg az első egységben hallható keményebb zúzás üvöltözős énekkel párosul, addig a második, elszállósabb, pihentetőbb szakasz teljesen instrumentálisan folyik bele a végtelenbe. Ugyanez igaz a Lost and Foundra is, bizonyára a tagok közül senki sem mert megpróbálkozni a dallamos énekkel, így átengedték a terepet a hangszereknek. Ezzel szemben a kiabálós vokál megy nekik, hiszen mind a három húrfelelős kiereszti a hangját (bár nekem nem mindegyik orgánum tetszik – hogy melyik kié, azt nem tudom), így emiatt sem indokolatlan a Neurosis-párhuzam. Egyébként a Lost and Found nagyszerű szerzemény, már a megjelenés előtti kis ízelítő trailerben is rendesen bekúszott az agyamba a főtémája, és azóta is rendületlen lelkesedéssel hallgatom, nagyon tetszetős, legalább annyira jó, mint Withheld Breath című tételük, azt is sűrűn elő szoktam venni. Egyébként a hangzás nagyszerű, szép arányos, a dobok telten szólnak, és az apróságok is kihallhatók.
Bízom benne, hogy a négyes körül azért fokozatosan felpörög majd az élet. Már csak arra vágynék, hogy végre egy tisztességes koncertet is lássak tőlük, ami talán nyáron meg is valósul majd, amikor újra fővárosunkba érkezik a Rosetta. Addig pedig keresgéljétek, és találjátok meg ezt az új EP-t!
www.facebook.com/TORNFROMEARTH
www.tornfromearth.com
downer
Kulcsszavak:
sludge, Torn From Earth