2012. 03. 31.
Magyar – metál – közönség – ízlés
Egy közösség, egy társadalmi vagy kulturális csoport szokásai, hite, ízlése nem napok, évek, hanem évtizedek alatt változik. Hazánk metálos közönségének zenehallgatási szokásai is jelentős módosulásokon mentek keresztül a 80-as évek közepe óta. Már régen nem is egy, kizárólagos közösségről beszélünk, sőt, a korábban domináns értelmezési platform(ok) már egyre kevésbé mérvadó(ak). Ám érdemes pillantást vetni a némileg zárványként értelmezhető vonulatra is.
"Ebben az országban húsz éve nem történt semmi zenei fronton" – állítja Lovrek Krisztián a vele készült interjúban, mely a Shock! magazin oldalán olvasható március 26-a, hétfő óta. Az interjú egészében, részleteiben komoly indulatokat keltett, e cikk posztolása idején 108 komment sorakozik a Draveczky-Ury Ádám által készített beszélgetés alatt. Az interjú – műfaji szabályai alapján – nagyon okés, pláne, hogy ilyen komoly olvasottságot szerzett a webzine-nek! Krisztián véleménye egyfelől tiszteletben tartható, még ha nem is érthetünk vele egyet, másfelől, a saját zenéje/szövegei felől szinte értelmezhetetlen, mivel pontosan az általa ostorozott klisék alacsony színvonalú produktuma a Lélek-gyilkos CD.
Ettől függetlenül – természetesen – nyomokban részigazságok is találhatók válaszaiban, akár az interjú címéül is kiválasztott részletben. Mivel éppen folyó vizsgálatunkat keresztezi, talán nem érdektelen egy diskurzustérbe helyezni a kettőt: a zenéhez nem kívánok hozzászólni, inkább a magyar metálos közönség egy részének ízlésváltozásához, zenehallgatási szokásaihoz kínálok vázlatos adalékot A változatlanság diadala alcímmel.
Összeállítottam egy táblázatot. Korántsem reprezentatív, mivel a válaszadók száma, valóságos mivolta nem ellenőrzött, de mindenképp jellemző, elgondolkodtató adathalmaz alapján – ha részleges is, de érvényes megállapításokat tehetünk az elmúlt 15 év magyar metálos közegéről, zenehallgatásai, -hozzáférési szokásairól. Távol álljon tőlem, hogy megerősítsem azt a sztereotípiát, miszerint a metálos közönség nagyobbik része az újdonságra kevésbé fogékony, a változás szelét pedig tájékozatlanságára büszkén felemelt fővel állja. Épp ellenkezőleg gondolom, s a némiképp kommentált példa ellenére még azt is állítom, hogy a tükrözött virtuális közönség mára kisebbségbe szorult, nem mérvadó. Viszont a kivételes jelenlét (lap- és lemezkiadás, -terjesztés, koncertszervezés) révén az óhatatlan(?) befolyásolás ténye fönnáll… A szerveződő szubkulturális sejtek sem önmagukban, sem összeállva nem képesek ilyen egységes ráható organizációként működni, s még véletlenül sem az előbbiek "profizmusa" a döntő e kérdésben.
Egyértelmű volt minden háttérinformáció nélkül is (mivel nem nyilvánosan auditált), hogy a Metallica Hungaricának indult, jelenleg HammerWorld néven futó orgánum közönséglistáit tudom hasznosítani a magyar metálközönség ízlésvilágának egyféle bemutatására. 1986-tól jelent meg a lap "folyamatosan", első számai még fanzine-ként, majd 1989 tavaszától havilapként. A közönséglista címmel ellátott éves "rovat" a MH 3. számában már ott volt (lehet, hogy a 2. számban is, ez sajnos nem áll rendelkezésemre), 1987-es állapotokat tükrözve.
A magazin olvasóközönsége persze életkorát, műveltségét, érdeklődését, számát stb. tekintve szinkron és diakron metszetben is roppant változó és változatos. A zenéhez való hozzáférési lehetőség is változhatott az elmúlt évtizedekben, bár a később leírtak mintha nem ezt igazolnák vissza. Ellenkezőleg: éppen egy megkövesedett, rögzült, nehezen változó, mozdítható ízlés rajzolódik ki, amely mintha csak kevésbé lenne tekintettel a körülötte zajló zenei, társadalmi, kulturális, egyéb folyamatokra. Nem szándékoztam most bővebben vázolni a szociológiai, statisztikai esetlegességek, vagy éppen szabályok elméletét (agyonnyomná a most közölni vágyottat), s ebben a cikkben a "környezetet" (egyéb stílusok, külföldi zenei történések, szociokulturális változások stb.) sem kívántam bevonni. (Pl. tanúságos a szerkesztői listák, ízlések, elvárások összevetése az olvasóival – köszönő viszonyban sincsenek egymással; szegény szerkesztők, hónapról hónapra, évről évre szembesülnek avval, kik is az ő olvasóik, kiknek kell kiszolgálni az ízlését, igényét, hogy megéljenek belőlük…) Pusztán egy talán sokatmondó merítést mutatnék be, a konzekvenciák levonását sem viszem túlzásba – az adatok így, egymás mellett elég beszédesek önmagukban is.
Fontos megjegyezni, hogy az első magyar zenekar 1990-ben tűnik föl az éves listán: a TOP10-ben 8. a Moby Dick. (A közönség kedvenc zenekarainak összesített listája 1990 és 1997 között még vegyesen tartalmazta a külhoni és az alkalmilag felbukkanó magyar zenekarokat, annak ellenére, hogy a magyar bandák 1995-től külön listával rendelkeznek. Hogy miért ilyen "későn" tűnik föl egyáltalán magyar zenekar a listán? Erre nyilvánvaló magyarázat a magyarországi lemezmegjelenés lehetőségei: a 17 év alatt listára kerülő összesen 34 zenekar közül 1990 előtt mindössze kettőnek jelent meg nagylemeze, 1995-ig bezárólag 14-nek.) A fehér bálna 1991-ben is őrzi pozícióját, 1992-ben egyet előre is ugrik, 1993-ban már 4.. Az ekkori listán tűnik fel a Tankcsapda először, mindjárt a 7. helyen, 8. az Ossian. Egy évvel később a TCs már a 2. a dobogón, az MD visszacsúszik a 7. helyig. Rajtuk kívül a Black-Out, a Sex Action és az Akela neve kerül fel ezekre a vegyes, (monopol státusánál fogva) rangosnak titulálható listákra.
Nézzük 1995-től! A még publikált vegyes rangsorban ebben az évben a debreceni csapat a 2., 1996-ban a 4., 1997-ben a 2.. Csupán a Panterának, a Metallicának és a Machine Headnek(!) sikerült megelőznie az adott években. Ám eközben, nem árulunk el nagy titkot, az 1995-től bevezetett hazai zenekarok listáján 2011-ig bezárólag a Lukács vezette trió áll az élen. 1999-től napjainkig pedig az Ossian az örök második. (1999 előtt a Fahrenheit és a Wellington, mint utódbandák jelezték a listán áthidalóként a kitalált ősi kelta bárd nevét választó zenekar továbbélő népszerűségét.)
A dobogó harmadik fokán legtöbbször a Junkies és a Depresszió állt (4-4). Ugyanakkor a Junkies 2005-ben szerepelt egyáltalán utoljára a TOP10-ben. A Junkies posztját a Depresszió mellett a Subscribe, majd a Dalriada és végül a Road ostromolja. Most éppen az utóbbi van feljövőben.
A Pokolgép és a belőle kinőtt együttesek állandó jelenléte is sokat elárul a hazai befogadók zenehallgatási szokásairól. 1995-ben a Pokolgép és az Omen fej fej mellett (8-9.) "haladt". S ha az Omen el is tűnt, a Pokolgép sokáig a középmezőnyben tanyázott, legutóbb pedig a 10. helyen végzett. Kalapács szóló produktuma 2000-től, tehát az első "igazi" lemeztől biztosítja a folytonos "bennlévőséget", 2002-2003-ban dobogós is volt.
Érdekes, hogy a Nevergreen 2004-ig állandóan jelen tudott lenni a középmezőnyben, azóta viszont nem is tudott bekerülni a TOP10-be. (Na persze: Green Division és Amok…)
Igazából a fent említetteken kívül a Sear Bliss, az Ektomorf és a Kárpátia tudott rövid távú "sikereket" elérni a listán való szerepléssel, meglepő jelenlét nem jellemzi a statisztikát. Műfajok tekintetében igazi szélsőség nincs, a lanyha magyar, magyar nyelvű poweres metál uralja a mezőnyt, az európai thrasht a Moby Dick, Akela, Replika képviseli/-te, a doomot a Mood, a blacket a Sear Bliss és a Christian Epidemic, death és grind egyáltalán nincs, progresszív zene sem, (sem rengeteg más sincs), a – mezőnyt jellemző – legmodernebb tendenciák a Subscribe (korábban talán a Cadaveres De Tortugas) zenéjében figyelhetők meg.
TÁBLÁZAT
Közönségszavazás 1995-2011,
MHH–HammerWorld – Kedvenc magyar zenekar
| 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 00 | 01 | |
| 1 | Tankcs. (T) | T | T | T | T | T | T |
| 2 | Akela (A) | Black-Out (BO) | BO | Junkies (J) | Ossian (O) | O | O |
| 3 | Moby Dick (MD) | A | J | O | J | J | J |
| 4 | Nevergreen (NG) | MD | Omen | BO | Pokolgép (P) | P | P |
| 5 | BO | R | W | Sear Bliss (SB) | BO | NG | NG |
| 6 | Action | Strong Deformity | NG | M | NG | Demonl. | Dying Wish (DW) |
| 7 | Fahrenheit (F) | Wellington (W) | Mood (M) | NG | SB | DW | D |
| 8 | P | MG | F | E | M | K | K |
| 9 | Omen | Sing-Sing | SB | FreshFab. (FF) | E | E | FF |
| 10 | Replika (R) | F | Ektomorf (E) | MD | Demonlord | M | E |
| 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | |
| 1 | T | T | T | T | T | T | T | T | T | T |
| 2 | O | O | O | O | O | O | O | O | O | O |
| 3 | Kalapács (K) | K | MD | Depress. (D) | D | Subscr. (S) | D | Dalriada (Dal) | Dal | D |
| 4 | J | D | A | P | MD | D | Dal | S | Road | Road |
| 5 | P | MD | D | MD | P | P | S | D | D | MD |
| 6 | D | J | P | K | Echo of Dal | Kárpátia (Kár) | Kár | Road | K | Dal |
| 7 | NG | P | K | J | S | Dal | Road | Kár | P | Leander |
| 8 | CDT | NG | J | BO | K | MD | P | K | S | S |
| 9 | BO | SB | NG | A | WD | E | K | P | Rómeó Vérzik | K |
| 10 | Christian Epidemic (ChE) | ChE | E | Wisdom (WD) | Hard | Road | MD | Lord | Bloody Roots | P |
"GRAFIKON": Moby Dick a TOP-on – piros színnel jelöltem a táblázatban az MD helyezéseit (3-4-0-10-0-0-0-0-5-3-5-4-8-10-0-0-5). Az 1997-es "kimaradás" talán elégedetlenséget fejez ki a Tisztítótűz c. lemezzel kapcsolatban? A következő etap teljesen világos: itt nem üzemelt a banda, de mikor 2003-ban visszatér, s lemeze jelenik meg, rögtön fölkerül, s ugyanez játszódik le az évtizedvégen. Ellenben a Schmiedl Tamáshoz köthető Bloody Roots, albumuk megjelenését követően bekerül. Klisé: a hűséges magyar rajongó.
TOP10-esek (1995-2011) első nagylemez megjelenése:
Pokolgép: Totális metál, 1986; Ossian: Acélszív, 1988; Moby Dick: Ugass, kutya!, 1990; Sing-Sing: Életfogytig Rock ’n’ roll, 1990; (Sex) Action: Sex Action, 1990; Tankcsapda: Punk & Roll, 1990; Omen: Feketében, 1991; Akela: A Fenevad, 1992; Black-Out: Black-Out, 1993; Nevergreen: Game Over, 1994; Junkies: Rock ’n’ Roll, 1994; Fresh Fabrik: Certificado, 1994; Fahrenheit: Fahrenheit, 1995; Wellington: Döntő lépés, 1995; Replika: Nem leszek áldozat, 1996; Strong Deformity: A fájdalom hatalma, 1996; Cadaveres de Tortugas: Our way, 1997; Mood: Volume 1., 1996; Kalapács: Kalapács, 1996; Az első merénylet 2000; Sear Bliss: Phantoms, 1996; Ektomorf: Hangok, 1996; Rómeó vérzik: Kettőre indulunk, 1999; Demonlord: Adventures In Hell Pt. I., 1999; Depresszió: Tiszta erőből, 2000; Christian Epidemic: Isteni orgia, 2000; Dying Wish: Never-Ending Road, 2001; Kárpátia: Hol vagytok, székelyek?, 2003; Road: Nem kell más, 2004; Subscribe: Sanity has left the Building, 2004; (Echo of) Dalriada: Fergeteg, 2004; Wisdom: Words of Wisdom, 2006; Hard: Égi jel, 2005; Traveller 2008; Bloody Roots: Isten kezében, 2010; Leander: Szívidomár, 2012Körülmények
Év végi összesítőmben 200 albumot jelöltem meg olyanként, amelyet meghallgattam a 2011-ben megjelentek közül (azóta persze volt még egynehány). Azt is írtam, hogy nem vagyok hivatásos zenehallgató, tehát ez a szám, ha magasnak is tetszik, egy profiként működő zenei kritikushoz képest valószínűleg nem mérvadó. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, nem átlaghallgatói a viszonyom a műfajhoz.
.jpeg)
A fölmérések szerint egy honpolgár átlagosan 5-10 (szépirodalmi) könyvet olvas el évente (ebben persze nagy számmal jelen vannak a könyvet egyáltalán kézbe nem vevők, s a bölcsész könyvfalók is 40-50 kötettel). Egy műfaj-orientált/fókuszált, pl. metálos érdeklődésű, érdekeltségi befogadót kb. évi átlagos 20 lemezre kalibrálok, amiből 4-6 azon albumok száma, ami maradandó nyomot is hagy benne, netán az egzisztenciális meghatározottságot keleszti vagy a művészi élvezetben jelent áthágást. A hozzáférhetőség az internet korában gyakorlatilag korlátlan, mind az információk (mi mikor jelenik meg), mind az albumok terén (honnan tudom letölteni) – gondolnánk, persze ez nagyban függ az ember gazdasági helyzetétől (tud-e széles sávú internetkapcsolatot biztosítani magának), lakhelyétől (a körzet technológiai fejlesztése milyen fokú), tájékozottságtól (ismeri-e az információ lelőhelyeit), tud-e időt áldozni a megszerzésre, meghallgatásra, részt tud-e venni koncerteken, rendezvényeken, ahol hallhatja a zenét.A listaösszegzés végeredményeként kapott "állandókat" befolyásolja a nosztalgikus felhang is, azaz a most 30 felettiek többségét mind köti valamilyen fiatalkori emlék a Pokolgéphez, Ossianhoz, később a Moby Dickhez, Tankcsapdához stb. A voksolást akár ez is motiválhatja, ha a későbbi tájékozódás elmarad, ízlésmódosulás nem lép föl stb.
Kifejezetten fontos tényező az idő, hiszen egy életkor fölött a zenehallgatás luxussá válik a korábbi mindennapi, állandóhoz képest. Átstrukturálódik a fontossági sorrend, munka, család mellett a szokásos mintázat ismétlődik a zenészekkel készített interjúkban is: "nem követem a mai zenéket, inkább a régieket veszem elő, azokat hallgatom".
Persze a zenék és a dalszövegek színvonaláról még egy szót sem szóltunk…
RIP