2012. 05. 22.
Nem papírmasé! (Diablo Swing Orchestra: Pandora’s Piñata)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Pimaszok, merészek, kalandvágyók. A zenei kötetlenség hívei. Úgy populárisak, hogy kőkeményen undergroundok. Akár Weöres bűvészét figyelve: míg lábával karikázik, kezével citerázik, az orrával meg orgonázik, addig a hallgatóság füle figurázik, szeme pedig gurgulázik… Hatásuk tehát testünk fizikális változásai mentén is mérhető. Kisujjukban van a jazz, a rock, a metál, a klasszikus zene, na, meg az opera és a swing. Megjelent a nem mindennapi Diablo Swing Orchestra új lemeze, a Pandora’s Piñata. 
 


Noha a jelenleg Dél-Amerikában turnézó stockholmi octet harmadik lemeze ma jelent meg hivatalosan az öreg kontinensen és az Egyesült Királyságban, már jó egy hónapja hozzáférhető a szemfüles zenerajongók számára. A "Pandora papírdísze" címet viselő zenemű rögtön az idei megjelenésű kedvencek élvonalába került, mihelyt meghallgattam. A kanadai Unexpecten (és talán a japán Sighon) kívül kétségtelenül a Diablo Swing Orchestra az a formáció, mely a különböző zenei műfajok fúzióját oly könnyed eleganciával, szórakoztatóan viszi véghez az utóbbi évtizedben, hogy képtelenség nem a hatása alá kerülni. Én már a 2006-os The Butcher’s Ballroom lemezük óta próbálom különböző zenei érdeklődésű ismerőseim figyelmébe ajánlani a társulatot – ehhez a jazz, a swing, az opera, ezek avantgarde testetöltései, a komolyzene, az experimentális underground, az elektro-vircsaftok, a vurstli-muzsikák, a pop- és metálzenei komponensek kellő lehetőséget biztosítanak. Persze a kompozíció helyett katyvasz is előállhatna – ám erről itt szó sincs. A stíluskavalkád ízlésesen szövi egybe/egységbe a különféle zenei kultúrák gyöngyszemeit: a Mass Rapture-ben például az idén kiváló dupla albummal visszatért Moonspell-szerű teatrális dark/gót vonal a kelet-európai, balkáni fúvós muzsikákkal ötvöződik, míg aztán a progos kemény metálriffek meg nem jelennek, de csak hogy utat nyissanak a közel-keleti dallamoknak. Mindegyik dal külön-külön egy-egy földrajzilag is leképezhető zenei utazást valósít meg. Akár fiktív világokba is (halld a Black Box Messiah rajzfilmhangszerű kórusait), de elzarándokolhatunk a viszonylag új műfaj, a space-thrash területeire (Exit Strategy of a Wrecking Ball) is. Az pedig, ahogy Annlouice Loegdlund az Aurorában előad egy komplett áriát, vagy az Of Kali Ma Calibre-ben egy orosz hazafias-hősies szólóénekbetétet (à la Leningrad Cowboys; melyet egy deathes zúzás követ), még a műfajtól ódzkodókat (including me) is meggyőzi ezen elemek idevalóságáról, nagyszerűségéről.
 
Akárhogy is, egy biztos: unatkozni senki nem fog a svédek muzsikáját hallgatva!
 
RIP
 
Diablo Swing Orchestra (S): Pandora’s Piñata
Candlelight Records, 2012. május 22.
11 szám / 53 perc
 

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés