2012. 05. 26.
El nem rejtett teremtőerő (Amon: Liar in Wait)
A death metal talán már kevésbé borzolja az idegeinket, mint a 80-as évek végén, vagy a 90-es évek második felében, megújulásakor. A metálzenei kelléktár kanonikus elemeivé lettek megoldásai, nem csak az underground hőseinek kijáró, leereszkedő elismerés övezi nagyjait. Egyes formációi népszerűbbek mint a műfaj csúcsidőszakában. Ebből a hőskorszakból ismerős a Hoffman testvérek neve, akik a Deicide révén lettek népszerűek. Régi-új bandájuk első lemeze minden régivágású, de nyitott fülű halálmetál fan álma.
A death metal élmezőnyét és albumaik kiadási időpontját tekintve 2012 első felében már csak a június végén érkező új Nile lemez kelt nem kevés izgalmat. A február-márciusi jelentősebb megjelenések és az At the Gates of Sethu között azonban nem kerülheti el a figyelmünket egy régóta érlelődő formáció hosszú ideje várt alkotása. A Hoffman tesók vezette Amon debütlemeze végre hozzáférhető/beszerezhető. Jellemző módon szerzői kiadásban jelent meg a még tavaly szeptemberben a Mark Prator irányította (tampai) RedRoom Recordersben rögzített albumnyi hanganyag. Eric és Brian gitárduója mellett Mike Petrak felel az ütőshangszerekért, Jechael (aki a Promethean Horde nevű black trióban is érdekelt – 2009-es EP-jüket egy Ördögszerető című szám zárja!) pedig az öblös gurgulázásért, mind torokilag, mind a basszusgitárt kezelve.
Aki lemaradt a nem túl érdekes történetről, annak fonalat adva a kezébe elmondható, hogy az Amon két demót követően váltott a Deicide névre az első nagylemez előtt. A Hoffmanok 2004-ben kerültek ki a főleg a 90-es évek első felében népszerű death metal zenekarból, hogy aztán 2007-ben életre hívják a régi néven az ismét sajátnak érzett és tekinthető bandájukat. Már régóta hitegettek a lemez megjelentetésével, tavaly már az Among Us című dalt elérhetővé is tették. Úgy látszik, nem kapkodtak értük a kiadók, így aztán nem vártak tovább.
Soha nem voltam Deicide rajongó, a mértéknek tekintett első lemezeik hidegen hagytak, leginkább Glenn Benton nyilatkozatai ragadták meg a figyelmemet, mint oly sokakét, s a fotókon csodáltam a homlokába égetett fordított kereszt lenyomatát… A nagy lejtmenetük után az igen erőteljes The Strench of Redemption 2006-os album viszont kiválóan sikerült, magamon is meglepődve, sokat hallgattam. A két évvel későbbi Till Death Do Us Partnál még hümmögtem, ám a legutóbbi (tavalyi) To Hell With God ismét a megfáradt, unalmas, közhelyszerű zenei középszerűségek reprezentánsaként maradt meg az emlékezetemben.
A kvázi-versenytárs tehát kilőve. Miközben elsősorban már úgysem a Deicide-tábornak kell bizonyítania az Amonnak.
Nagyon is hallgattatja magát a LIW. Dinamikus, lüktető ütemek, mélyrehangolt gitárok, modern hangzás, old school, de mégis eleven, frissnek ható riffek, dalszerkezetek. Akárhonnan nézem: definitív (floridai) death metal album. A gitárszólók pedig – amiket általában talán kevésbé értékelünk a brutalitás mellett – klasszikus felépítésűek, kidolgozottak, vonzzák a fület, megragadnak (ezek közül is kiemelkedik a Sentience and Sapience befejező része).
Kemény-húzós-zúzós, könnyen befogadható és magával rántó album a LIW. Kellemes meglepetés.
RIP
Amon: Liar in Wait
Szerzői kiadás, 2012. május 23.
9 szám / 36 perc
Honlap: amon.mobi
