2012. 06. 26.
Karsztosulás a banyákkal (Skeletonwitch koncert a Dürerben)
Az Ohio állambeli Athens város Skeletonwitch nevű metálzenekara tavalyi albumának népszerűsítését megcélzó Európa-turnéja budapesti állomására látogattunk el a városligeti Dürer-kertbe, ahol nem elég, hogy pofátlan módon beléptidíjat sem kellett fizetnünk, de arcunkba kaptunk a főbandán kívül másik 3 igen tehetséges zenekart is. Thrashült a budapesti Concrete, állunkat ejtette a miskolci Karst, bepörgetett a kassai Killchain. Mindezek után tornádóként legalább Óz birodalmáig söpört bennünket a főbanda.
Kedves Olvasóink, mielőtt a beszámolóra rátérnék, hadd osszam meg örömünket! Az eddig is köztudomású volt, hogy szeretett blogunk olvasott és népszerű, láthatóan más zenei blogok és webzine-ek szerkesztői, írói is figyelemmel követik írásainkat, esetleg hivatkoznak is ránk, vagy csak a nálunk írtakkal vitatkozva, egyetértve fogalmazzák meg mondandójukat. Nem egy esetben azért átcsúszantak komplett mondatok is. A legutóbbi eset azonban kiemelkedik, s külön méltánylást igényel, Grétsy Lászlóval szólva: "Álljunk meg egy szóra!" Történt, hogy közelmúltbeli rendkívül jól sikerült koncertbeszámolónk – a Denial of God estjéről – egyes kifejezései, mondatai, azonosítható szófordulatai a Fémforgács webzine napokkal későbbi beszámolójában köszöntek vissza. Nagy örömünkre szolgál, ha ilyen mély merítésben hatással vagyunk másokra, s ebbéli boldogságunkat egy finom, figyelemfelhívó komment erejéig meg is osztottuk a forráshivatkozás nélkül közölt cikk alatt, mintegy az olvasók okulására, szeretetteljes invitálására a mi oldalunkra. Ám a ’zine szerkesztői hozzászólásunkat orwelli módon törölték oldalukról, nem akarván olvasóikat megterhelni az "előzmények továbbolvasásával". Hogy egy másik nagy magyar nyelvészt, Hofi Gézát idézzek: "Fejétől bűzlik a láb. Igen, a lábfejétől." – Ahol egy furcsa módon sokak által a legkevésbé sem tisztelt (köztársaság nélküli) volt köztársasági elnök tulajdonnevéből köznevesülnek (schmittelés, pálgium) a mások szellemi termékeit sajátjaként felvonultató módszerek, ott egy ilyen csipp-csupp mentalitásbeli extravagancia alig tűnik föl. Nem is linkelem be a kérdéses beszámolót, mert hiszen, ki tudhatja, azóta talán már azt a szöveget is átírta a történelem – egy másik koncertbeszámoló alapján. Szellemi fölényünket nem fitogtatva most nem elmélkednék a szerzői jogokról, szerzőségről, a nyelv uralhatatlanságáról, a posztmodern bricolage technikáiról, az idézés formáiról, netán középkori szerzetesek áldozatos másolási módszereiről – félek, a Fémforgács cikkírója nem tudná kellőképpen alkalmazni legközelebbi írásában, mert alany-állítmány egyeztetésnél itt többről van szó. Szó, szó, szó – vendég a szájban, na meg: jövevény. Köszönjük a megtisztelő figyelmet, a jövőben is örvendetes lesz számunkra, ha munkásságunk előtt valaki ekként tiszteleg!
A hamvából kikelő zenei szolgáltató szervezet díjtalan belépést biztosított az Ohio állambeli Athens városából elszabadult Skeletonwitch nevű őrület megtekintésére, meghallgatására. Ott volt a helyünk! Ám előtte még pár figyelemre méltó zenekar produkcióját is szemlézni akartuk.
A Dürer-kert nagytermének deszkáira a budapesti thrash brigád, a CONCRETE hágott fel először negyed kilenc magasságában. Szeretem a lendületüket, a rajongói lelkesültségüket, underground eszmeiségük zászlóra tűzését. Az eurothrash mélyvizében lubickolnak, nem a nagyokat tartják zenei példaképüknek, inkább a másod-, harmadvonalbeli, de underground hősöknek titulált, elsősorban talán német bandák hatása érződik szögelős, kaotikusba hajló számaikon. Az tuti, hogy soha nem fogok fütyörészni Concrete-dalokat, mert igen nehezemre esik megjegyezni bármely számukat is, dalszerkezeteik kapaszkodó nélküliek. Ugyanakkor zúznak, ahogy kell. Tavalyi nagylemezről, régebbről hangzottak el számok, egy különlegességként eljátszott tétel is terítékre került, amit eddig csak egy Drünken Bastardsszal közös mitikus buliban adtak elő – tudtuk meg a frontembertől, Stoffitól. 35 perc alatt kellően felfűtötték a hangulatot, a 100 nem fizető néző nagy örömére.
Ezután következett a miskolci KARST (extreme rock band), akikről korábban még hallottam. A koncert előtt honlapjukról le is töltöttem tavaly kiadott nagylemezüket (Cleaning a Cave), de a meghallgatásig még nem jutottam. Na, a koncerten leesett az állam. Ha később az amerikai banda nem ad fergeteges koncertet, ők lettek volna az est befutói. Négyen álltak ki a színpadra, egyeningben, ami kormozott(?), piszkolt volt, a dobos srác (Dániel) kisdoboshangon felkonferálta az orchestrát, majd belevágtak. Szédületes, elképesztő, magávalragadó! Úgy képzeld el, mintha onnan kezdték volna, ahová az utóbbi években a WMD eljutott. Pazuzuval örömmel állapítottuk meg a miskolci hatást: akár egy bedurvult Eclipse zúzott volna előttünk. Műfaji korlátok nélkül adagolták, progresszív, durva, de érzékeny is, elszállós, egyben direkt muzsikájukat: hasonló lehet, ha a Másfél összefogna egy blackthrash zenekarral. Volt az énekes részéről tilinkózás is, mikrofonba huhogás is. Előadták dalaikat! A frontember Kristóf egy bajuszos Robert Plant érzetét keltette… Az éneklésben Dániel is aktívan besegített. Barátjuk, Antal Krisztián tiszteletére egy Szögletes Üveggolyó számmal is megörvendeztettek bennünket. Búcsúzásként pedig a Sodom Ausgebombt klasszikusával köszöntek el, amelyet úgy nyomtak, mintha a Suicidal Tendencies groove-jait vették volna kölcsön. Nagyon oda fogok figyelni rájuk, magyar szövegeiket megolvasom majd, zenéjüket pörgetem, s legközelebb is elidőzöm majd koncertjükön. Új kedvencet avattam – szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
Valahogy nem hiányzott a programból a kassai KILLCHAIN, akik grindeath műsorukkal álltak ki, már nagyon vártuk a Csontvázbanyákat… aztán mégis nagyon jó lett! Ahogy enciklopédikus tudású barátom, Kjell Månssontól megtudtam, a csapat basszere és az énekes Dunai Gabi korábban az ismert Obliterate nevű death/grindcore zenekarban nyomták: a Din-Addicttel volt is egy splitjük, szóval 20 éve vannak a pályán, 2005 óta zenélnek ebben a formációban, ahol a gitáros is besegít a mély, hörgős vokálok terén. Elsőre ezen az estén nem volt fülem az olykori malacvisítós, cséphadarós ütemű grindhoz, de a végére már igencsak belejöttem, és respektáltam a produkciójukat. Ők szintén, akár csak az előttük fellépők, 35 percet töltöttek a színpadon. Klasszak voltak, a műfaj adta kereteken belül nagyon színvonalasan teljesítettek, a hangzás is mellettük volt, nem úgy, mint a Concrete esetében. Záró számukra már kisebbfajta pogózás, kvázi-moshpit is kialakult a nézőtéren…
S eljött a főbanda ideje! A nagyon is jól sikerült tavalyi, negyedik lemezük (Forever Abomination) megnyert magának, ezért is voltam itt. A SKELETONWITCH legénysége 11 előtt 10 perccel vette birtokba a színpadot (45 percet játszottak amúgy – mindez Silencer kedvéért jegyzem föl így pontosan, aki külön kérte ezt mostani találkozásunkkor...). De nemhogy csak birtokba vették, nemcsak uralták azt, kiléptek rá – s az ővék volt – ahogy a jelenlévő 200 ember szimpátiája is rögvest. Mintha 45 percig folyamatosan bombák robbantak volna a teremben, süvítettek, tomboltak, nyomták a heavy alapokon nyugvó deathrash, szakadár nótákat; underground szellemiséggel átitatva, de vérprofi szinten. Ez érdekes momentuma egyébként egy ilyen fellépési sornak, látszik, hogy a tengeren túliak kiállása mekkora (óceánnyi) előnyben van a mieinkkel szemben, amelyek a körülmények miatt inkább lelkes amatőröknek tűnnek föl ebben a kontextusban. Ez profi liga, a mienk NB III.
No de, a vizualitás is nyerővé teszi a "banyákat": szénné varrt karok, bozontok, sörények, szakállak, karizmatikus, eszement, vehemens frontember, aki talán 3 sört is lenyelt a röpke műsoridő alatt (na jó, az első sorban tanyázóknak is adott belőle…). Hangszerűket biztosan kezelő zenészek – és dalok. Együtt kiabálható, villázható, ökölrázható darabok – örökölt struktúrák, egyéni módon megalkotva, előadva. Mindenkinél beindult a fejgép…
Hoppá, már vége is van: a jó koncert titka, amikor észrevétlen elszáll az idő. Remek volt minden fellépő, barátságos jegyár, kellemes társaság – sok ilyet még!
RIP
Skeletonwitch (US), Killchain (SK), Concrete, Karst
Budapest, Dürer-kert, 2012. június 25.
Szervező: Phoenix Music Hungary és Dürer-kert
A belépés díjtalan volt.
www.myspace.com/skeletonwitch
(Killchain) http://www.myspace.com/118322451
Karst.hu
www.myspace.com/concrete666
www.myspace.com/concrete666
www.facebook.com/phoenixmusichungary
www.durerkert.com
