2012. 11. 12.
Kibic (Jeff Loomis koncert a Dürer-kertben)
Akinek semmi sem drága. Köszönhetően a szervező Phoenix Music Hungarynak, nem kellett jegyet vásárolnom a Nevermore-gitáros nevével fémjelzett estére. De ez sem ragadtatott arra, hogy az előzenekarokat élőben megskubizzam, igaz, a Monumentset így is sikerült 3-4 szám erejéig elcsípnem. Loomis virtuóz módon nyomta le az egy órát, a Dürer-kert kistermében, mégis az előbb említett brit bandát nézték meg többen.
Jó tanuló módjára figyelmesen meghallgattam az általam korábban még csak névről sem ismert bemelegítő zenekarok lemezeit a koncert előtt. Ezek kivétel nélkül arról győztek meg, hogy kár lenne a drága időmet arra pazarolnom, hogy az előadók produkciói alatt a helyszínen legyek. Míg a tacomai Stealing Axion idén augusztusban megjelent progresszív, technikás death metal debütalbumán (Moments) felfedezhetőek némely pillanatokban a tehetség szikrái, a másik két banda kapcsán ez nem mondható el. A brit Monuments és a svéd Vildhjarta tevékenységét nevezik dzsentnek (djent), ami nem áll másból, mint az általam egyébként szeretve (főleg korai lemezek) tisztelt (főleg későbbi lemezek) Meshuggah egy hangmintájának borzasztóan idegesítő ismételgetéséből – totál élvezhetetlen, unalmas, haszontalan.
Külön öröm volt számomra, hogy a szervező Phoenix Music Hungary facebookos nyereményjátékán ingyenes belépést nyertem a koncertre!
Jeff Loomist korántsem csak a Nevermore (vagy Sanctuary) miatt kedvelem, de két szólóalbumát is sűrűn hallgatom, különösen az első Zero Order Phase címűt (2008), ami harapósabb, éhesebb, kevésbé csiszolt, tervezett, mint az idei Plains of Oblivion… Másfelől James Murphy "utódját" látom benne, elsősorban a szólómunkák (Convergence, 1996; Feeding the Machine, 1999) alapján. (Akinek nem ismerős JM zenei pályája, kutakodjon a Disincarnate, Konkhra, Testament lemezek között, de az Obituary Cause of Death, a Cancer Death Shall Rise, és igen, a Death Spiritual Healing című zsenialitásán is az ő játéka hallható! Hogy csak az alapvetéseket soroljam.) Keménység, kimunkáltság, dallamérzék, riffzuhatagötletek, technikai felkészültség, szimpatikus kiállás – egyensúly a deathrash és a progresszió/improvizáció között
Az Euroblast őszi egyhónapos Európa-turnéja október 17-én indult Münchenben, hozzánk Prágából jöttek, utánunk még Bécs, két olasz helyszín, majd a záró, isztambuli fellépés következik november 15-én (itt már csak Loomis és bandája lép föl a csomagból).
Apropó csomag, a Momuments programjából végighallhattam/nézhettem az utolsó 3-4 számot. Hát… szimpatikus arcok, öthúros basszer segg alá érő rasztahuzalokkal, két héthúros gitáron nyomuló muzsikus, elől pedig igazi frontemberként tevékenykedő HC-kinézetű emo-torokkal és -dallamokkal bíró énekes. De az egészben a lényeg, a zene a legrosszabb. Mindennek ellenére náluk volt a nagy bemozdulás, s a főbandán kevesebben maradtunk, mint rajtuk voltak…
A színpadkép elég puritán volt, de milyen legyen a Dürer-kert kistermében… Azért egy molinó… Jeff annyira gitáros, hogy még a konferálást is rábízta kísérőgityósára, Joe Nurre-ra, aki a vokálos részekért is felelt: sivított, hörgött, üvöltött, miközben nincs is hangja, de, ahogy a színészek, eljátszotta, hogy mégis! Szimpatikus figura volt, kár, hogy a rendezői balon, ahol álltam, nem sok hallatszott a hangszeréből, pedig amúgy bika volt a hangzás, a dobok (Anup Sastry) és a basszus (Gregory Macklin) különösen durván dohogott!
Takra 60 percet töltöttek a színpadon, számomra az lett volna a tét, hogy a mindennapi stresszt feloldják, ez részben sikerült is, Loomis kitűnő játékos, de frontemberként van még mit tanulnia (talán Steve Vai-videókat kellene nézegetnie…). Szörnyű keményen nyomták, belengett a hangerőtől az ingem is. Új szám is akadt a repertoárban, ha jól értettem, nem is egy. Kicsit fura volt, hogy a számok között lekeverték magukat, de ez a samplerről bejátszott részek miatt lehetett. Összességében kedves koncert volt, egy még formálódó zenei nagyság közelről szemlélve. (Lehet, pár év múlva "dong" néven stílusként követi száz és száz zenekar!) Death metalos durvulat, klasszikus szépségű és technikás gitárorgiával.
A koncert inkább abbamaradt, semmint végetért, Loomis és társai, letéve hangszereiket, nem a backstage felé, hanem a teremajtón át törtek ki a szabadabb levegőre. Bennem maradt némi hiányérzet… de hát, a kibicnek…
RIP
Euroblast Tour 2012 – Jeff Loomis
(Monuments, Vildhjarta, Stealing Axion)
(Monuments, Vildhjarta, Stealing Axion)
Budapest, Dürer-kert, kisterem, 2012. november 11.
Belépőjegy ára: 3200/3900 Ft
