2013. 05. 06.
Post-metal zombiknak (Cult of Luna-koncert az A38-on)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Újabb trófeát "gyűjthettek be" azok, akik a munka ünnepén ellátogattak az A38 Hajóra: hosszú idő után visszatért hozzánk a svéd Cult of Luna, hogy megmutassa, van még erő és potenciál választott műfajukban, a post-metalban. Nos, túloznék, ha azt állítanám, ez maradéktalanul sikerült nekik, de azért még így is megérte ott lenni.

Az előzetes örömködéseket látva úgy sejtettem, hatalmas népünnepély lesz majd ez az este, ahol igazi rajongók és műértők, valamint sznobok garmadája fog bezsúfolódni a hajó gyomrába, ennek ellenére meglepett, hogy csupán két-háromszáz ember jelent meg. Persze ez egyáltalán nem probléma – nekem biztos nem, mivel jobban bírom a kisebb volumenű eseményeket –, a közönség összetétele azonban így is elég bizarr volt. Egyrészt igen sok külföldi szót lehetett hallani, ami elgondolkodtatott: ha nem jönnek el Budapestre ennyien más országokból, akkor vajon hányan lettünk volna egyáltalán? Másrészt viszont – s ez zavart – számos érdektelenül bámuló ember tűnt fel. Persze ez egyáltalán nem újdonság, de a The Ocean bulija közben, hátrébb állva figyeltem meg, hogy a "szórakozni vágyó" fiatalok miként bámulják meredten (okos)telefonjuk képernyőjét ahelyett, hogy magára a show-ra összpontosítottak volna. Az efféle függő zombik vajon mi a fenéért nem maradnak otthon? Oké, magam is elég sokszor kapaszkodom bele a hülye mobilomba, de pont azért (is) járok koncertekre, hogy megéljem azokat, hogy kiszakítsam magam a katatóniából, s ne csak annyi legyen a célom, hogy nyomot hagyjak (például: "The Ocean-koncerten. – Itt: A38 Hajó") valamelyik közösségi oldalon. De a legeslegirritálóbb fazonról majd lejjebb olvashattok.

Megvallom, kicsit hangulattalanul érkeztem erre az eseményre. Az ausztrál Lo! dolgaiba egyáltalán nem hallgattam bele (vártam, hogy ismeretlenül nyűgözzenek le), a The Ocean új anyagát kétszer, ha végigpörgettem, a Cult of Luna (CoL) esetében meg, ahogy közeledett a koncert napja, úgy vált egyre érdektelenebbé számomra az, amit előszedtem tőlük. Szóval nem kicsit félve léptem bele abba a hangfüggönybe, amit a Lo! szolgáltatott megérkezésemkor, és ijedtségem tovább fokozódott, mikor pár perccel később inkább kifordultam a merchpulthoz, majd a fedélzetre. A négyesfogat ugyanis irtózatosan semmilyen, groove-os sludge metalt próbált prezentálni, de a lerágott csont riffek, a kiszámítható megoldások hamar menekülésre késztettek. Ezt csak fokozta az énekes Jamie-Leigh Smith erőtlen-erőltetett hangja és mesterkélt színpadi pozörködése – az est mélypontját is az a pillanat jelentette, amikor a The Ocean egyik dalához (Demersal: Cognitive Dissonance) felhívták őt is vokálozni.
 

Mondjuk a német kollégák mutatványa ennek ellenére is rossz volt. Rég unatkoztam ennyire egy koncerten, mint most: egyszerűen semmi sem történt a színpadon, a srácok vérprofin hozták az utóbbi anyagaik szerzeményeit, de egy pillanatig sem éreztem késztetést arra, hogy akár csak szolidan bólogassak ezekre – pedig anno, mikor először láttam őket a Dürer Kertben, az első sorban tomboltam. De azért reménykedtem, hátha majd a felcsendülő régebbi számok (vágy: a Precambrianről bármi) helyre teszik a sok-sok negatív energiával teli lelkemet. Ám mikor a ráadásban a gitáros-főnök Robin Staps megkérdezte, akarunk-e valami old school cuccot hallani, majd belecsaptak a(z egyébként kedvelt) Firmamentbe, azonnal kimenekültem. Kár ezért a bandáért, így még nem jártam, hogy egy korábban kedvelt csapatban folyamatosan csalódnom kelljen.

Ebből következően aztán érthető, hogy a CoL irányába igencsak megnőttek az elvárásaim, talán éppen ez a körülmény tett arról, hogy nem tudtam maradéktalanul élvezni a velük töltött közel másfél órát. Kimondani is sok, hogy "másfél óra", eddig is ez volt velük a legnagyobb problémám, hogy mindig irgalmatlanul hosszú lemezeket készítettek, és ez most a koncertnek sem tett túl jót. Persze még így sem ez számított a legidegesítőbbnek: ahogy fentebb fejtegettem, akadtak jó néhányan akik csak amiatt látogattak el az A38-ra, hogy ne mindig otthonról, vagy a kedvenc romkocsmájukból kelljen bejelentkezniük Facebookra vagy Twitterre. Ennek megfelelően az egyik srác nem átallott csak azért beállni a harmadik sorba, hogy fél óránként kattintson pár fotót a mobiljával, majd azokat posztolgassa az interneten, s mindig visszanézze, éppen menet közben hányan is csekkolták már le a "műveit". Ennél irritálóbb és szánalmasabb dolgot még nem éltem át, az egyszer biztos.

De hogy végre valami jót is írjak: a héttagú csapat még ezzel együtt is elementáris erővel prezentálta szerzeményeit – természetesen legfőképp az idén megjelent Vertikalra koncentráltak, és bebizonyosodott, hogy élőben is igen erőteljesek ezek az új dalok (a csendes-szomorkás Passing Through elég komoly hatást gyakorolt). De biztos nem vagyok egyedül azzal a megállapítással, hogy a korábbi számaik azért jóval izmosabbak, a Finland és a Dark City, Dead Man hatalmasat ütöttek, de az Owlwood és a Ghost Trail (kár, hogy kicsit belassították a katartikus befejezést) is zseniálisak voltak. A színpadkép egyébként nagyon tetszett, a tagok szimmetrikusan álltak fel (hátul a két dobos, előttük két oldalt a basszusgitáros és a sampleres-billentyűs, mellettük a két gitáros, középen pedig az énektémák zöméért felelő gitáros, Johannes Persson), és végig ellenfényben zenéltek, nagyjából esélyt sem adva arra, hogy árnyalakos fotókon kívül bármiképpen le lehessen őket kapni. Ahogy hasonló előadóknál (Neurosis, Isis) megszokhattuk, ők sem erőltették a közönséggel való kontaktust, gyakorlatilag érzelemmentesen és roppant professzionális módon ügyködtek a színpadon. Az viszont egyértelműen látszott-hallatszott, hogy teljesen felesleges a két dob és a három gitár, az esetleges plusz ütős részeket lazán meg tudná oldani az, aki kivenné a nyakából a hathúrost. De hát ők tudják.
 

Összegezve a dolgokat, mindenképpen megérte elmenni erre a bulira, azzal együtt, hogy jártam már jobb koncerteken is. Hogy megnézném-e újra a Cult of Lunát, ha erre járnának, azt viszont egyelőre nem tudom eldönteni.

Cult of Luna, The Ocean, Lo!
2013. május 1., A38 Hajó
Belépő: 3000/3500,-
 
vzsolt
Kulcsszavak: cult of luna, The Ocean, Lo!

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés