2014. 02. 06.
Guttural-ass-fuck és a morbiditás ünnepe – The Ravenous: Assembled in Blasphemy
Dr. Nachtstrom (www.docteur.at), az osztrák FM4 "House of Pain" című műsorának kultikus moderátora, ezekkel a szavakkal vezette be a kétezres évek legelején a The Ravenous első albumát: "Die Perversen sind wieder da."
A jó doktornak nagyon is igaza volt, hiszen az Assembled in Blasphemy kapcsán olyan gore-sztárok jöttek össze egy kis vérgőzös örömzenélésre mint Killjoy (Necrophagia) Chris Raifert (Abscess, Autopsy, Death) Danny Lilker (S.O.D., Nuclear Assault, Hemlock, Brutal Truth, Anthrax) Danny Coralles (Abscess, Autopsy) és Clint Bower (Abscess, Hexx). A The Ravenous tehát egy a Bloodbath-hoz vagy a Lock up-hoz hasonló supergroup, ugyanakkor ez a típusú hangzás sohasem intézményesedhetett széleskörűen, hiszen itt olyan áporodott katakomba-death-metálról van szó, melyet csak ezek a figurák tudnak hitelesen és magas színvonalon produkálni.
A jó doktornak nagyon is igaza volt, hiszen az Assembled in Blasphemy kapcsán olyan gore-sztárok jöttek össze egy kis vérgőzös örömzenélésre mint Killjoy (Necrophagia) Chris Raifert (Abscess, Autopsy, Death) Danny Lilker (S.O.D., Nuclear Assault, Hemlock, Brutal Truth, Anthrax) Danny Coralles (Abscess, Autopsy) és Clint Bower (Abscess, Hexx). A The Ravenous tehát egy a Bloodbath-hoz vagy a Lock up-hoz hasonló supergroup, ugyanakkor ez a típusú hangzás sohasem intézményesedhetett széleskörűen, hiszen itt olyan áporodott katakomba-death-metálról van szó, melyet csak ezek a figurák tudnak hitelesen és magas színvonalon produkálni.
Az album főként az Autopsy, Necrophagia és a Brutal Truth világa felé orientálódik, vagyis a horrorfilmes utalásokkal átszőtt bizarr death/doom az alapkontextus, melyet néhol grindos ámokfutásokkal (például az albumnyitó Dead, Cut Up and Ready to F**kban) fejelnek meg, miközben két rendkívül extrém vokálcsodát (Reifert és Killjoy) hallhatunk tombolni. Ezzel persze lehet, hogy még keveset mondtunk, hiszen ez a fajta zenei perverzió nehezen leírható, de tény, hogy a death metálra jellemző "élet=eleven halál" – világérzékelés itt rendkívüli erővel érvényesül, miközben a szövegek középpontjában a holttest(ek) iránti már-már szentimentális megszállottság áll. Ugyanakkor ezt a nekrohangzást mégsem valami tragikus komorság jellemzi, hanem inkább a rothadás morbid esztétikája. Ezalatt valami olyasmit értek, hogy amit hallunk, az rendkívül vitális és "pezsgő", csak éppen ez egy negatív, fél-állati élet, ami a kulturális harmóniák lebontására törekszik. Valamikor a századfordulón így értelmezték az "elfajzást" mint kulturális jelenséget, és hát – most tisztán esztétikai értelemben – felfoghatjuk a The Ravenous hangzását is egyfajta szónikus elfajzásnak, mely a testi/lelki dezintegrációt újfajta mutáns életként ünnepli.
A pszichotikus lassulások mellett a legspecifikusabb hatáselem kétségkívül a különböző filmes idézetek (pl. Don Coscerelli: Phantasm vagy José Mojica Marins: Hallucinations of a Deranged Mind) dalszövetbe építése. Ez annyiban tér el más horror-death együttesek (Mortician, Skinless stb.) megoldásaitól, hogy itt az idézetek nem egyszerűen csak intróként vagy outróként működnek, hanem integrálódnak a dalok struktúrájába, hogy a legváratlanabb pillanatokban bukkanjanak újra elő a hangsávok alól (vö. Orgy in Dog's Blood). Hogy egy populárisabb példával éljünk: hasonló dolgot művel Marilyn Manson is az I put a spell on you-ban, amikor A texasi láncfűrészesből származó fűrészzajokat először felvezetésként használja, majd beolvasztja a dal egészének indusztriális zajszövetébe.
A remekbe szabott első album után után a The Ravenous formációja kiadott még egy EP-t (Three on a Meathook, 2002) és egy ugyancsak kiváló, második nagylemezt (Blood Delirium, 2004) is, aztán feloszlott. Magyarázható ez az Autopsy háza táján újrakezdődött mocorgással (mely a 2009-es újjáalakuláshoz vezetett) és/vagy a Necrophagia megerősödő kult-státuszával, mindenesetre Dr. Nachtstrom megnyugodhat, azok a bizonyos perverzek még mindig köztünk vannak, és a morbiditás ünnepi hangjai sem csendesültek el.
NZM
