2014. 03. 22.
Egy dal metamorfózisai – Metallica: Lords of Summer
Induljunk ki abból, hogy a címben szereplő zenekart és új dalát mindenki ismeri. A napokban világra szabadított tétel már csak azért is kuriózum, mert, miként Hetfield a fölkonfban utal rá, talán rajta lesz a jövőre esedékes új Metallica-lemezen, talán nem. Vagyis a zenekar ismét azzal szembesíti a kiéheztetett fanokat, hogy a műhelyében készülő, mégoly tisztelet és rajongás övezte mestermunkák – elsősorban persze a korai idők dalai – tulajdonképpen sohasem készek és identikusak önmagukkal.
Persze ezt azonnal meg is lehet cáfolni. Hiszen kezünkbe foghatjuk a klasszikus lemezeket a klasszikus nótákkal, amelyeknek van elejük, közepük, végük, azaz föl vannak építve, kibomlanak, lezajlanak, méghozzá mint igen tudatosan elgondolt zenei konstrukciók. Mi van azonban akkor, ha bebizonyosodik, hogy ezek a muzsikák egy adott ponton ugyan "megíródnak", de fönntartják a lehetőségét, hogy darabjaikra szedve későbbi, különálló dalokban mutatkozzanak meg, mintegy szétírva azt, ami ugyanazokból – vagy hasonló – szerkezeti egységekből állt össze? Ismeretes, hogy a Metallica a 2008-as – te jó ég, már 6 éve megjelent! – Death Magnetic előtt is elővezetett új szerzeményt a koncerteken, amely aztán nem került föl a korongra, vagy egyes részei ilyen-olyan helyeken bukkantak föl az azóta a lemez dalaiként megismert tételekben.
Persze ezt azonnal meg is lehet cáfolni. Hiszen kezünkbe foghatjuk a klasszikus lemezeket a klasszikus nótákkal, amelyeknek van elejük, közepük, végük, azaz föl vannak építve, kibomlanak, lezajlanak, méghozzá mint igen tudatosan elgondolt zenei konstrukciók. Mi van azonban akkor, ha bebizonyosodik, hogy ezek a muzsikák egy adott ponton ugyan "megíródnak", de fönntartják a lehetőségét, hogy darabjaikra szedve későbbi, különálló dalokban mutatkozzanak meg, mintegy szétírva azt, ami ugyanazokból – vagy hasonló – szerkezeti egységekből állt össze? Ismeretes, hogy a Metallica a 2008-as – te jó ég, már 6 éve megjelent! – Death Magnetic előtt is elővezetett új szerzeményt a koncerteken, amely aztán nem került föl a korongra, vagy egyes részei ilyen-olyan helyeken bukkantak föl az azóta a lemez dalaiként megismert tételekben.
Vegyük a Lords of Summer példáját. Lényegtelen, tetszik-e vagy sem. (Nekem speciel nagyon – egyszerre emlékeztet a Metallica valamennyi korszakára, ugyanakkor nem oly kibírhatatlanul monoton, mint a legutóbbi két album számainak többsége.) James elmondása szerint direkt a By Request-koncertek kedvéért írták, hogy demonstrálhassák, a fölhalmozódott ezernyi új témából össze tudtak állítani legalább egy dalt. A szóban forgó darab lehet, hogy ott lesz a születő albumon, lehet, hogy nem, who knows. De most tessék örülni és élvezni. Na mármost, a Lords of Summer eddig legalább három verzióban került a közönség elé. A múlt hét végi bogotai koncert másnapján egy viszonylag hallgatható, ám korántsem profi koncertfölvétel formájában; pár nappal később a zenekar által nyilvánosságra hozott demóként (Garage Demo Version megjelöléssel, mellyel prefigurálták a nóta hangulatát); majd legutóbb a Metallica hivatalos bogotai élő felvételeként. Természetesen az utolsó változat szól a legjobban. Lássuk azonban: az első verzió publikálásakor kaptunk egy zajos anyagot, amely által legföljebb az irányvonal volt kikövetkeztethető (mint azt a dobos hangsúlyozta is nyilatkozataiban), illetve az, hogy Lars túlélte az előadást. Aztán jött a garázsdemó változat, amely borzasztóan szól, viszont többen már ennek is jobban örültek, mint anno a Death Magnetic túlvezéreltnek ítélt megszólalásának. (A dal maga relatíve sokak tetszését elnyerte, és többen megjegyezték, hogy a zenekar legalább másfél évtizede nem írt ilyen klasszat.)
A harmadik verzió, a hivatalos koncertklip megint újabb arcát mutatja a Lords of Summernek, és talán nem túlzás állítani, hogy egyik sem felel meg semmilyen ideálnak, amely a Lords of Summer címet viseli. Az első nem hivatalos élő fölvétel volt, a második demóként aligha értékelhető úgy, mint kigondolt zenei- és hangzásvilág, a harmadik pedig ugyan autorizált változat, de csak mint egy élő esemény 9 perces hangsorozata, amiből vagy lesz valami később, vagy nem – talán csak a részletei maradnak meg elszórva egy új koncepcióban. Mi a sorsa tehát ennek a dalnak? Üzleti szempontból minden bizonnyal a fennmaradás (koncert maxik vagy EP-k formájában), művészileg azonban kalkulálhatatlan. Számomra a Lords of Summer azt demonstrálja – és e helyütt óhatatlanul produkcióesztétikai szempontok is érvényesülnek –, hogy amiről azt gondoljuk, lezárt, végleges és megbonthatatlan, arról kiderül, hogy valójában nyitott, végtelen és a legkülönbözőbb metamorfózisokra kész. Mindez tökéletesen látható-hallható e három, alighanem tudatos módon egymás után nyilvánosságra került változat történetén.
Az első, nem hivatalos koncertverzió
A demó a garázsból
A hivatalos koncertverzió
Kulcsszavak:
Metallica