2010. 02. 12.
Mechanizált félelem (szupplementum)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fear Factory: Mechanize (AFM - Candlelight, 2010)

Egy biztos: fárasztó munkálkodással telt, fejfájós nap levezető szakaszában nem érdemes megpróbálni közelebbi ismeretséget kötni a Fear Factory új albumával. A zenekar klasszikus anyagához, az 1995-ben megjelent Demanufacture-höz termékenyen visszakanyarodó Mechanize indusztriális thrash/death témái, a stílushoz fölöttébb illeszkedő hideg és sűrű hangzása, elsőre talán kevés fogódzót kínáló szerzeményei ugyanis csak kellő összpontosítás mellett mutatják tagadhatatlanul meglévő zenei értéküket. A fülbemászó melódiák és a ragadós metálslágerek kedvelőinek természetesen eddig sem a Fear Factory volt a legfőbb hivatkozási pontjuk, miközben a zenekar számos precízen megkomponált és emlékezetes kompozíciót rakott össze eddigi pályafutása során.

Azon természetesen érdemes lehet eltöprengeni, vajh ami másfél évtizede frissnek, izgalmasnak és stílusteremtő erejűnek mutatkozott, az újraértelmezett formában hasonlóan revelatív-e manapság, mindazonáltal talán mégsem ez a Mechanize befogadása során fölmerülő legfontosabb dilemma. Azok a zenei és tematikus keretek, amelyeket a Fear Factory a 90-es évek során kialakított, saját korukban sem voltak nagyon tágasak, mindazonáltal arra lehetőséget nyújtottak, hogy az emberi testnek és szellemnek a modern társadalomhoz bölcseleti írások, filmes és irodalmi alkotások sokaságában hozzákapcsolt, toposszá vált dehumanizációja, gépszerűvé válása (gondoljunk csak például Chaplin Modern idők című klasszikus opusának fogaskerekek közé kerülő, a fordizmus és a taylorizmus által konstruált gyári munkására) érvényesen tudjon artikulálódni.

 

Az új album koncepcióját tekintve hasonló utakon jár, ezt a lemezt nyitó, fémipari zajokból kinövő, majd ezeket periodikusan felhasználó címadó és az ezt követő Industrial Discipline (mely jóformán Demanufacture-reminiszcenciák szövedékének hangzik) gyorsan egyértelművé teszi. LVP értő kritikája biztos füllel/kézzel bogozza ki azokat a stílus-szálakat, amelyekből összeszövődik a lemez zenei textúrája. Magam is erősnek és nem epigon-ízűnek érzem a Meshuggah-hatást – miközben, persze, a svédek egykor bizonyára nem kevéssé inspirálódtak a Fear Factorytől. Örülök azoknak a neothrash-megoldásoknak, amelyek a Fear Campaign-ben, a Christploitation-ben vagy az Oxidizer-ben hallhatóak, megtalálják a helyüket a samplerek által teremtett indusztrializált zenei környezetben. A néhol fölbukkanó basszus- és dobkiállások, illetve groove-os momentumok, a Designing the Enemy és a Final Exit lassan hömpölygő, melodikus éneket használó részletei kellő változatosságot visznek a bőséggel adagolt, fénysebességre kapcsolt lábdobokra, olykor kimondottan izgalmasan tört ritmusokra épülő aprításokba. Noha a zenekart jelenleg alkotó muzsikusok eddigi munkásságának ismeretében egyáltalán nem váratlan, a nem ebben a felállásban készített legutóbbi Fear Factory albumok fényében a Mechanize mindenképpen kellemes meglepetés.
Kulcsszavak: Fear Factory

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés