2010. 02. 24.
Örömteli harag
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Bloodiest: I Told My Wrath, My Wrath Did End (Nail Records, 2009 [2010])

Grindoljunk magunknak egy zenekart! – erre szövetkezett négy ismert magyar metálbanda egynémely tagja, s közös szívügyük muzsikájából egy ízelítőt – talán amolyan tájékozódásképpen, ugyanakkor bizakodó büszkeséggel – a nagyközönség elé tártak. A 8 tételes, kb. 17 perces kóstoló-EP igényes, ám nem túl eredeti (csonkolóeszközök és csonkolt végtagok) csomagolást kapott (a logo sem az a „nem láttam még”-típus), s bár a „hivatalos” megjelenési dátum a tavalyi évet rögzíti, a valódi forgalomba kerülés ezév február derekához köthető.

Fohász/ima, azaz egyfajta szuperkommunikációs aktus (intro) vezeti fel a 6 fejezetre tagolt muzsikát, melyet aztán emberek (férfi és nő) közti párbeszéd pszichohorrorba hajló zárlata (outro) fejez be, miközben valami zenélődobozra emlékeztető dallam hallik. A tagság olyan zenekarokat jelöl meg hatásai, inspiratív kedvencei között, mint a Napalm Death, a Brujeria, a Divine Heresy (azaz Dino C. bandái, az Assesino is nyugodtan idevehető), a Sepultura, az Extreme Noise Terror, a Devildriver, a Terrorizer, vagy a Brutal Truth, de még a Lock Upot is említhetnénk – tehát hamisítatlan stadionrockot játszó, magassarkú veszkó csizmás hajbandák az ösztönző példák. […] A BEM (brutál-extrém metál) műfaj szokásaihoz híven egyik szám hossza sem éri el a 3 perces játékidőt. A számok némelyikében vendégvokalisták adják egymásnak a mikrofont: Tóth Gergő a Blind Myselfből, Bölcsföldi Zoltán (Cadaveres), Takács Bálint (Krampüs) és a felvételek helyszínéül szolgáló stúdió vezetője, Varga Zoltán.

Az egész kiadvány profi, még ha nem is annyira izgalmas: ez értendő a dalíró képességre és az eljátszási módra – hiszen ezeket a mintha-dalokat már hallottuk máshol! A zenekar tagjai kiválóan levették kedvenc bandáik stílusjegyeit, megoldásait, s bár a fentebbi nevek alapján valami dará(lás)t várnánk, itt tényleg igazi dalok hallhatók, jól megkomponálva, örömmel eljátszva. Az érezhetően jól kivitelezett dinamizmus, amely süt a felvételekből, viszi el ténylegesen a hátán a produkciót, meg talán a hallgató elfogultsága, hiszen lám a „mi fiaink is tudnak úgy, mint a sztárolt nagyok!”. Sokkal jobban becsülendőnek érzem az ilyen próbálkozást, mint a manapság dívó cover és tribute bandák szánalmas és kínos csatasorba állását…

Egyetlen nem tetsző dolog van az EP-n, mégpedig a myspace-oldalra is kikerült I am a Villain című szerzemény tiszta, dallamos, lágy, [öncenzúra]-s, a hörgős hanggal (Tóth Gergő nemcsak itt, de a Move című számban is emlékezetest hangalakít) nagyon kontrasztos énekhangja. Nyilván koncepció volt a kettősség, talán még a Slipknot teljesítménye is példaadó volt e téren, de nekem ettől függetlenül nem működik sokadik hallgatásra sem, kilóg, akár a lónak az a bizonyos (vég)tagja. Az Underground is the only Way című számban ugyanez például nem zavaró. Ízlések… Egyik kedvencem a No Trust sokszínű gitárjátékkal végigvitt zúzdája, itt 2 percben is mindig tudnak valami újat mutatni, a másik: a zárótétel, a This is a War, ahol mintha még műfajra jellemző pig squeal is feltűnne a hörgő-morgás közepette.

Összességében igényes kiállítású, kellemes hallgatnivaló, ami valóban elűzi a haragot, jókedvet ád, s kedvet csinál a hatást gyakorló zenekarok lemezeinek újbóli elővételére is.

RIP

www.myspace.com/bloodiestmetal

Kulcsszavak: Bloodiest, death, grind

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés