2010. 05. 22.
Metalfest Open Air Hungary - 1. nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Metalfest Open Air Hungary - 1. nap
Tegnap startolt a Hammer által szervezett és hype-olt nemzetközi metál fesztivál, a Metalfest Open Air Hungary. A honi állomás Csillebércen találta meg a helyét, ami olyan, amilyen, az első napon azonban máris néhány nagyágyút csekkolhattunk – többek közt a Nevermore-t és a Lamb of Godot. Az időjárási helyzet alaposan rányomta a bélyegét a körülményekre, a koncertmenüvel viszont nincs gond, ráadásul a lebonyolítás is pontos, feszes. Beszámoló alább.

Hónapok óta ismeretes, hogy hazánkban is lesz nyár eleji nemzetközi metál fesztivál neves fellépőkkel, jóllehet a sokáig meglehetősen kedvezményes áron értékesített háromnapos belépő, a VIP-részleg utolsó pillanatban történő visszavonása (az időjárásra hivatkozva) akár azt is sugallhatta, a fesztivál hazai állomása nem kecsegtet túl nagy nézőszámmal. Ez úgyszólván igazolódott is – az első napon talán két-, két és félezer ember tekintette meg az egyébként  önálló turné magyarországi állomásán vélhetően hasonló létszámú közönséget megmozgató headline-ereket.
 


Körülmények

Ami a helyszínt, Csillebércet illeti, szabadtéri fesztiválnak alighanem kedvez, a speciális időjárási helyzetet tekintve azonban ez most mégsem működik. A többnapos intenzív esőzés hatására a talaj totálisan és végletesen fölázott; a HammerWorld színpad előtti aszfaltozott küzdőteret leszámítva gyakorlatilag járhatatlan. Ráadásul tegnap délután négy és hét közt változó intenzítással ismét hullott az égi áldás, melynek következtében olyan szintű sártenger keletkezett csaknem az egész fesztivál – egyébként nem túl nagy – területén, amilyet még a Sziget Nagyszínpada előtt sem látni kiadós esők után a sárfürdőző fesztivállátogatók nagy megelégedésére.

Szemléltetésképpen: a hátul fölállított és befedett HammerWorld színpad, valamint az attól nagyjából harminc méterre lévő (szintén fedett) kocsma között 3-5 centis puha, latyakos sártenger terpeszkedik, s a közvetlenül a színpad melletti ösvényekre utólag elhelyezett néhány gyékény ezen már egyáltalán nem segít. A füves focipálya körüli futósávokban összefüggően áll a víz, a levegőben enyhe mocsárszag terjeng. Ideális hely Shrek számára; megkerülhetetlen iszamón kell újra és újra keresztüldagonyáznunk magunkat, ahányszor csak italt akarunk venni, vagy használnánk a budit, egyáltalán: ha el szeretnénk mozdulni a színpad mellől. Természetesen a szervezők minderről nem tehetnek, azonban érdemes átgondolni, nem lenne-e célszerű – ugyancsak a Sziget Nagyszínpada előtti tér berendezéséhez hasonlóan – gumi vagy deszka talapzatot építeni, mert ilyen körülmények közt élvezhetetlen a fesztivál (nem a program!), akkor is, ha nyilvánvalóan a zenekarok miatt látogatjuk, nem a wellnesért. Minthogy a látogatottság jól behatárolható, alighanem szerencsésebb lett volna az egészet a PeCsa szabdtéri és/vagy belső termében rendezni, ami kényelmesebb és praktikusabb a jelenlegi szituációnál. (Persze tudom, hogy erre nem lehetett előre készülni. Anno egyébként a megboldogult, néhány évadot megért Summer Rocksnak szintén a PeCsa adott otthont.)
 
A beengedés a piciny kapuhoz képest viszonylag rendezett (bár nem értem, a százméterekre lévő bejárat és a karszalag érvényesítő pontja után mi a búbánatért kell közvetlenül a stage előtt harmadszor is igazolni ellenőröknek, hogy legitim módon tartózkodunk a területen). A pultnál a kiszolgálás gyors, az árak normálisak (a korsó Soproni 400, Gösser 500; a bor és a szénsavas üdítők decije 100, olcsóbb felesek 300-tól, minőségiek 5-700-ért).


Sztárok

A helyszínre érkezésemkor a HammerWorld stage-en a Deicide dübörgött, műsoruknak az utolsó harmadát sikerült elcsípnem. Zsigeri death metáljuk lelkes közönségre lelt, jóllehet a hangzás talán még csak hozzávetőlegesnek volt mondható. Nem mennék különösebben bele, miért olyan a sound, amilyen; tán elég, ha jelzem: tipikus fesztiválhangzásról van szó, melynek jelen esetben szerencsés módon a pozitívumai domborodtak ki, hiszen a zenekarok egyénítő hangképét azért úgy-ahogy sikerült hozni.
 
Vagyis a Nevermore, ha némi fenntartással is, de nevermore-osan szólt. A napokban megjelent új, The Obsidian Conspiracy-re keresztelt lemezével turnézó csapatot erősíti, mint ismeretes, Vörös Attila másodgitáros, akit a honi közönség büszkén és hatalmas ovációval fogadott. A Nevermore nevének skandálását folyamatosan az A-tti-la, A-tti-la kórus váltotta, így egy olyan különös, kedves szituáció alakult ki, mely a koncert során a szokottnál szorosabbra fűzte a szálat zenekar és közönsége közt. A barátságos Warrel Dane énekes mindezt kedélyesen nyugtázta, s megjegyezte, hamarosan önálló turné keretén belül látogatnak ismét Magyarországra. A lemezbemutató föllépésen több új dal is előkerült, többek közt – bár még csak ismerkedem az albummal – a címadó, vagy a Your Poison Throne, de a régebbi klasszikusok mellett elhangzott (zárásként) a nagyszerű, brutális Enemies of Reality. Vörös Attila szemmel láthatóan nagy élvezettel, intenzíven pengetett, Jeff Loomis sajátos játéka pedig most is elbűvölő volt, szólói ráadásul szépen megcsendültek a zajos massza fölött.

A játékidőt rendkívül pontosan betartva fél óra szünet következett, az átszerelést követően pedig a sikeres Deathstars masírozott a színpadra a szokásához híven militáris cuccban feszítő, Marilyn Mansonra hajazó „Whiplasher Bernadotte” énekessel. A Manson zenéje által is inspirálódó, mégis főként rammsteiniánus banda magabiztosan szögelte a négynegyedeket, hangzásuk a Nevermore-énál jobb volt, és még a jelenlévő népeket is beindította. Az énekes természetesen biztosította a tábort arról, milyen király közönség a magyar, programjuk rutinos letolása után pedig vissza se lesve távoztak. Kimért, profin lebonyolított show-t nyomtak.

Az est abszolút headline-ere persze a Lamb of God volt; a kedvükért még a színpad hátsó fertályát is eltakarták fekete függönnyel az átszereléskor, nehogy idő előtt megpillantsuk a dobokat. A puritán stage-en egyébként a hangszereken kívül csak a bandák molinóit cserélték, egyedül a LoG alatt észleltem, hogy plusz fénytechnika támogatja a műsort. Nem sokkal negyed tíz után megszólalt a banda legutóbbi lemezének, a Wrath-nak az intrója (The Passing), az ezt követően a színpadra lépő amerikai „színtiszta amerikai” metál- (korábban: metalcore) grupp pedig az említett albumot nyitó In Your Words-öt vezette elő. A hatásos szaggatásokkal teli, tört ritmusokra épülő, súlyos szerzemény azonnal a hatása alá vonta a publikumot, kétségtelenül erőtől duzzadó, pulzáló koncertet adott a Lamb of God.
 

Az ugyancsak a Wrath-ról származó Set to Failt követően az előző lemez szintén remek nyitó dala, a Walk With Me in Hell sötét tónusú, emlékezetes témái hangzottak föl, de természetesen megidézték a régebbi idők kedvenceit (As the Palaces Burn) csakúgy, mint a Sacrament paraszt nagy slágerét, a Rednecket. Randy Blythe mély orgánumú énekes szerényen, közvetlen módon kommunikált a közönséggel, időről időre megdicsérte a magyarokat és az országot, a magát az elmúlt időszakban és nyáron is szénné turnézó banda láthatóan azért nálunk is jól érezte magát. Mind Randy, mind a zenész szekció hozta a formáját, erőteljes, de finom megoldásokban ugyancsak gazdag muzsikájukkal az aznapi egyik legjobb koncertet adták a táborban.
 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés