2010. 05. 23.
Metalfest Open Air Hungary - 2. nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Metalfest Open Air Hungary - 2. nap
Második napja tart a nemzetközi metál fesztivál Csillebércen. A pénteki húzónevek – többek közt a Lamb of God és a Nevermore – után a szombat lazábbnak mutatkozott e tekintetben, és főleg a (neo)klasszikus heavy metal fanok örülhettek a késő esti csapatoknak, a Sabatonnak vagy a Hammerfallnak. Előttük azonban tiszteletét tette a remek holland újthrash horda, a Legion of the Damned, valamint a táncoslábúakat beindító finn humppa-metál Finntroll.

Természetesen mindenki legnagyobb megelégedésére délután fél hat körül mélysötét viharfelhők vonultak végig Budapest egén. A fesztivál területére való kijutást ezúttal is sikerült úgy belőnöm, hogy mire elkezdett csöpögni, már itallal a kezemben a fedett sátorban álljak, miközben a kicsi 90-es buszon nyomorgó metálos fiatalok egy része – akik kedvesen Hubertussal kínáltak az út során – kint maradt a fák alatt, hogy a megkezdett üveget befejezzék. (Egyébként szórakoztató volt látni azt a néhány, itt-ott a buszra fölszállingozó öreg nénit, akik kénytelenek voltak szembesülni a különféle furcsa, fekete pólót viselő, többnyire lerészegedőben lévő vagy szimplán csak jókedvű fiatalokkal; hiába no, metál az metál. Minthogy az eső csak alakulóban volt, egyelőre nem terjengett a BKV sokat látott járművén ázott rokkerszag, a sörök és a tömények azonban így is kellemes bukéval vonták be a busz kicsiny enteriőrjét.)

Szóval hat körül menetrend szerint megérkezett a zuhé, s ezúttal erősebbnek bizonyult, mint akár csak előző nap. A Legion of the Damned állt éppen be a HammerWorld színpadon, párszáz fős lelkes közönség zajongott, amikor pontosan a fejünk fölött villámlott és dörgött akkorát, hogy csaknem meghasadt az égbolt. Ez természetesen nagyon metálnak bizonyult, azon nyomban ki is tört az ováció, a Ride the Lightning indul így, a rajongók azonnal követelni kezdték a Legiont. A dolog megismétlődött, miközben trópusi vihar zúdult a táborra – mondanom sem kell, a sár odakint soha nem látott méretűre és kiterjedésűre dagadt, a közlekedés ismét leginkább az egyensúlyozásról szólhatott. Ekkor közölték, hogy a biztonság érdekében némi szünet következik a vihar miatt, áramtalanítják a színpadot és a sátrat, így hirtelen a sűrű esőfüggöny jelentette a bentlévők számára a legfőbb látványosságot – valamint az oldalt beszivárgó víz.
 

A vihar elvonultával folytatódott a program, a Legion megkezdhette műsorát. A hangzás egészen rendben volt; a gitár szakított, mint a zenekar második lemezén, a basszus arányos volt, a dob ugyan némileg püffögött – ezen érződött valamelyes fesztiválsound-jelleg –, azonban összességében nem lehetett kivetnivalót találni a megszólalásban. Az énekes Maurice Swinkels közvetlen módon kommunikált a közönséggel, és szerencsére nem sokat tököltek, egymást követték a kimondottan koncertre való remek (neo)thrash tételek. A csapat tulajdonképpen nem túl régi, hat esztendeje alakult, s három teljes stúdiólemeze van, ezek közül alighanem a második, a Sons of the Jackal emelhető ki elementáris erejével, húzásával, illetve nem utolsó sorban megjegyezhető dalaival. (Feel the Blade címen 2008-ban megjelentették az Occult néven futó előző banda anyagát, az Elegy for the Weaket.) Egyszóval: a Legion feszes, agresszív zenéjével letarolta a HammerWorld stage-et, az olyan slágerekre pedig, mint a Demonfist, a Legion of the Damned vagy a Sons of the Jackal alaposan be is indult a hajrázó (azaz: haját pörgető) közönség.

Csaknem egy óra játékidő pont elég volt a masszív, vastag LotD-ból; sebes átszerelést követően pedig már a Finntroll vette be a színpadot. Az egyszerű háttérrel, tulajdonképpen a teatralitást mellőzve nyomták le műsorukat, a hangzás azonban náluk nem volt tökéletes. A gitárok meglehetősen háttérben maradtak, a dob erőtlennek tűnt, a basszus viszont a kelleténél hangosabbnak. A billentyű effektjei sem minden esetben voltak tökéletesen hallhatók, így a különböző futamok sem pontosan követhetők, ám mindez nem sokat vont le a koncertből, ugyanis az északi humppa-metálosok tulajdonképpen rögvest óriási hangulatot kerekítettek az egyre tömöttebb sátorban. A honi közönség szemmel láthatóan nagyon kedveli ezt a fajta táncos, helyenként death és black elemekkel vegyített trollmuzsikát, így a fellépésük afféle népünnepélyként volt elkönyvelhető. Kétségtelen, hogy amint a Legion of the Damned, úgy a Finntroll zenéje is élőben üt a legnagyobbat, sőt olyan közösségben, mint amilyennek tegnap a magyar rajongótábor mutatkozott.
 

Itt kell megjegyeznem, hogy ennek a tábornak a föllépők igazán hálásak lehetnek. Csak lestem, hogy a Finntroll után következő Sabaton mekkora ovációt kap, s hogy ez a közönségsiker gyakorlatilag töretlenül kitart showjuk végéig. A svéd neoklasszikus-power banda fura kinézetű, napszemüveges frontemberének, Joakim Brodennek úgyszólván a tenyeréből ettek a népek, ezen a túláradó lelkesedésen láthatólag ő maga is meglepődött. Tradicionális alapokon nyugvó, itt-ott heroikusba forduló powerjük azonban számomra az est végét jelentette – a lelkes lüktetést figyelve kivártam egy darabig, ám a főbandaként említhető Hammerfallt érdeklődés hiányában már hanyagoltam. A vasárnapi est alkalmával azonban további kiváló zenekarok buliját lehet majd megtekinteni, remélhetőleg tisztább, szárazabb körülmények között.
 
lvp
 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés