2010. 05. 31.
Éteri bilincs
Worm Ouroboros: Worm Ouroboros (Profound Lore)
„Ez a zene mintha a jégkorszakból került volna elő” – ezzel a találó jellemzéssel ajánlotta figyelmembe nemrégiben RIP a San Frasciscó-i underground színtérhez tartozó, nevét E. R. Eddison klasszikus fantasyjától kölcsönző Worm Ouroborost. A trió 2009 végén jelentette meg első albumát, mely a kiadó által ’ambient chamber dark rock/doomnak’, a kritikákban olykor ’muscle relaxant metalnak’ nevezett, izgalmas és korántsem elkoptatott muzsikát tartalmaz. Rövid kedvcsináló következik.
„Ez a zene mintha a jégkorszakból került volna elő” – ezzel a találó jellemzéssel ajánlotta figyelmembe nemrégiben RIP a San Frasciscó-i underground színtérhez tartozó, nevét E. R. Eddison klasszikus fantasyjától kölcsönző Worm Ouroborost. A trió 2009 végén jelentette meg első albumát, mely a kiadó által ’ambient chamber dark rock/doomnak’, a kritikákban olykor ’muscle relaxant metalnak’ nevezett, izgalmas és korántsem elkoptatott muzsikát tartalmaz. Rövid kedvcsináló következik.
Az album egészét jellemző kiforrottság részben a zenészek eddigi munkásságával magyarázható: a basszusgitáros-énekes Lorraine Rath az Amber Asylumban és a The Gaultban, a gitáros-énekes Jessica Way és a dobos Justin Green a World Eaterben játszott korábban. Másfelől a Worm Ouroboros egészen különleges stílusa nem feltétlenül vezethető vissza teljes mértékben ezekre a forrásokra. A World Eator death-doomjának például nyomát sem találjuk itt, torzító és hörgés helyett van viszont éteri tisztaság, szervesen és érzékien építkező kompozíció s két különleges, egymást váltó és kiegészítő női énekhang.
A magam részéről abban sem vagyok biztos, hogy ez a zene joggal hozható kapcsolatba a metal bármely alműfajával. A lassú tempó és a basszusjáték idézheti a doomot, viszont itt sokkal kevesebb a riffre épülő zenei rész, egyáltalán a torzított gitár, annál több a legjobb (és a legkevésbé a pop) értelemben vett melodikus elem. A hosszabb dalok némelykor (pl. Winter, Pearls) meglódulnak kissé és némileg bekeményednek, ilyenkor a korai Black Sabbath hatástörténete újabb izgalmas fejezetének lehetünk fültanúi, az énekhangok azonban ebben nem vesznek részt (az album egészén megőrzik finomságukat), a zene instrumentálissá válik.
A három hangszer a legteljesebb mértékben egyenrangú, a gitár- és basszusjáték összes hangja éppannyira fontos és tisztán hallható, mint bármely húzott negyed vagy puha ütős tremoló a cineken. Az alap hangszereket olykor harangjáték (Brittle Heart) és fuvola (Riverbed) egészíti ki. Az a kimunkáltság, mely a lemez egészében (az intróként szolgáló Through Glass motívumai a lemez több pontján módosult alakban fölbukkannak) és az egyes szerzemények megalkotottságában megmutatkozik, egészen kivételes zeneszerzői képességre és zenei szenzibilitásra enged következtetni. A bő egy órás lemez teljesen mentes bármiféle klisétől, fölös hangot is nehéz lenne találni rajta. Nem magával ragad, hanem lebilincsel; nem édesget magához, nem zsongít, de nem enged el egykönnyen.
FODORPE
Kulcsszavak:
Worm Ouroboros