2010. 06. 10.
Tonnás doom orgia - Kingdom of Sorrow: Behind the Blackest Tears
Második lemezével jelentkezett a napokban a Jamey Jasta (Hatebreed) és Kirk Windstein (Crowbar, Down) barátságából született projekt, a Kingdom of Sorrow. A New Orleans-i székhelyű csapat bár Jasta által hc-s hatásokkal is bír (vagy bírt a debütáló anyagon), ezúttal a totális southern/doom hatás kerekedett fölül, aminek következtében a Behind the Blackest Tears sokkal egységesebb, homogénebb, ezzel együtt pedig dögösebb, magabiztosabb elődjénél.
Ízlés kérdése persze, hogy doom/southern vagy ennek hc-s elegye az érdekesebb-e; mindenesetre úgy tűnik, ezúttal Kirk (valamint Charlie Bellmore) abból a hagyományból táplálkozott – méghozzá roppant inspiratívan –, melyhez anyazenekaraival mindig is tartozott. A Kingdom of Sorrow második lemeze ugyanis súlyos, folyamatos bólogatásra késztető doom/southern durvulat, a déli ihletésű muzsikák legszebb hatásaival.
Ízlés kérdése persze, hogy doom/southern vagy ennek hc-s elegye az érdekesebb-e; mindenesetre úgy tűnik, ezúttal Kirk (valamint Charlie Bellmore) abból a hagyományból táplálkozott – méghozzá roppant inspiratívan –, melyhez anyazenekaraival mindig is tartozott. A Kingdom of Sorrow második lemeze ugyanis súlyos, folyamatos bólogatásra késztető doom/southern durvulat, a déli ihletésű muzsikák legszebb hatásaival.
Mindez természetesen nem túl revelatív fölismerés: Kirk a műfajon belül karakteres, vezető figura, s bár a KOS ez újabb lemeze azt mutatja, valóban inkább projektről, mint zenekarról van szó, a dalok korántsem másodrangúak vagy mellékesek. A lemezt valahol a Down/Crowbar vonalon lehetne elhelyezni, helyenként a COC középtempós húzásával, a nóták azonban hallhatóan egyértelműségre törekednek, relatíve rövidek, egy-egy fogós, de súlyos és emlékezetes riffre, valamint jellegzetes, üvöltve dallamos énekre épülnek. Itt-ott akad hc-s kiállás vagy tempó (például a lemez vége felé, a Sleeping Beastben vagy a Salvation Deniedben), azonban többnyire a lassú középtempó a jellemző, valamint az ellenállhatatlan, tonnás súlyú doom/southern riffek. Meglepő lehet, de Jamey Jasta képes a műfajra jellemző vagy ahhoz illő énektémákat hozni; a nyitó Enlightened to Extinctionben, az azt követő God’s Low in the Devil’s Landben, vagy az egyetlen lírai jellegű From Heroes to Dustban remek témákat talál, de alighanem ugyanígy lehetne említeni a többi karakteres darabot. Kirk mélyebb, karcosabb hangja számos ponton kiegészíti Jamey énekét, mely helyenként valóban egészen anselmós hangulatokat idéz, ugyancsak a Down világára utalva.
A lemez megszólalása modern, e tekintetben nem követi a Downt. A gitár gazdag, mély, a dob a műfajtól talán idegen módon korszerű, up-to-date, amint Nick Bellmore dobos játéka is bár a zenéhez illően belassult, különösebb cizelláltságtól mentes, ám föl-fölbukkanak benne modern elemek, apróbb pörgetések, kiállások. Kirk játéka hagyományosan emlékezetes, és ugyan a KOS a Downnál egyszerűbb szerkezetekben gondolkodik, a mű figyelmes hallgatója sok apró finomságot, díszítést fedezhet föl a dalokban, melyek nem könnyen feledhetővé teszik a Behind the Blackest Tearst.
Abszolút színvonalas, hamisítatlan, modern doom/southern lemezt készített a Kingdom of Sorrow, mely nemcsak a műfaj szerelmesei számára lehet nagy élmény. Aki pedig az új Downig éhségét csillapítaná, mindenképp hallgassa élvezettel e letisztult, nagyszerű örömzenét.
Kingdom of Sorrow - Behind the Blackest Tears
Relapse Records, 2010
www.myspace.com/kingdomofsorrow
Kulcsszavak:
Kingdom of Sorrow