2010. 07. 07.
Still Suicyco Mutherfucka? – Suicidal Tendencies koncert a West Balkánban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Still Suicyco Mutherfucka? – Suicidal Tendencies koncert a West Balkánban

RIP a budapesti West Balkán klubban járt, hogy meghallgassa egyik kedvenc bandáját, a Suicidal Tendenciest. Hatalmas kedvvel és rajongással telve készült az eseményre, de elég kedvetlenül és letörten távozott az eseményről. Hogy miért? Több oka is van: Rocky George gitáros hiánya mindenekelőtt, bár erre fölkészült, a terem akusztikája, a hangosítás, a hakni közeli előadás mind hozzájárult a csalódottságához. De számos ismerősével találkozott…   

Amikor 21 óra magasságában a Nyugati téri klub portájához értem, a hosszan kígyózó sor sejtetni engedte, hogy nem a kiírás szerinti 21.30-kor fog kezdeni a kultikussá nemesedett Venice Beach-i csapat. Mindazonáltal hamar bejutottam, s szomorúan konstatáltam, hogy a francia bemelegítő banda, a The Inspector Cluzo még mindig a színpadon van. A kéttagú formáció, akik nem először vendégeskednek hazánkban (sőt, magyar rajongói blogjuk is van!) egy dobosból és egy gitáros-énekesből áll, s messze nem melegítőben nyomták a pőre funkys rockot, hanem állig begombolt fehér ingben, nyakkendőben, mellényben, öltönyben. Műsorukat egy szó jellemzi a legjobban: fölösleges. Főleg egymás szórakoztatására játszották experimentálisra, avantgárdra vett egyszerűsített rockzenéjüket, bár a közönség soraiból egy alkalommal két lányt és egy férfiút is fölrángattak a színpadra némi táncikálásra, de ez minden… a közönség magasról tett rájuk, pedig nem voltunk kevesen…

Nem hogy kevesen nem, de rohadt sokan voltunk. Úgy 2000 fölött – aki élt és mozgott, itt volt. Jöttek a baseball sapkások, a bandanába csomagolt kopasz fejűek, a punkok, a HC arcok, a tíz éve metált nem hallgatók, a vidékiek, a budapesti kemény zenei szcéna megannyi képviselője, az indexes Uj Péter, a mayhemes Csihar, a blind myselfes Tóth Gergő, a superbuttos Vörös András, a Bridge To Solace-os Jakab Zoli… Külön cikk kellene a felsorolásukra, de nem teszem, hátha megsértek valakit azzal, hogy nem ismerem (fel), és így kimarad…

A Suicidal Tendencies – habár 1994 óta nem adott ki teljes értékű nagylemezt – sztárzenekar. Korábban soha nem léptek fel Magyarországon, a mostani koncert belépőjének ára pedig nevetségesen alacsony volt.

A III. emeleti klubba fölszűrődött a földszinten helyet foglaló WB presszóban meccset néző tömegek csatakiáltása, a mörcsöndájsz pultnál legalább húszféle ST pólóminta, bandana, fölvarró, gördeszkafa, Cyco Miko és Infectious Grooves pólók, 3.000-12.000 forintos árakon. Vitték, mint a cukrot, hamarosan a többség úgy nézett ki mint Mike Muir egy-egy korszakának lenyomata klónozás után.

22.15-kor végre színpadra lépett A Nagy Ő, Cyco Miko Muir és bandája – a You Can’t Bring Me Downnal kezdtek. Előkerült a War Inside My Head, a nagyon várt I Saw Your Mommy, vagy a Send Me Your Money. Ezen kívül minden csalódás. Kezdem azzal, hogy nagyon hiányzott a gitáros posztról Rocky George, akinek egyéni stílusa Mike mellett nagyban meghatározta a banda muzikalitását a múltban, meg azt is, hogy a punk, HC, metál közönség egyaránt kíváncsi volt rájuk. Mike Clark borzasztó kevés volt, még az IC-s Dean Pleasants-szel megtámogatva is. No, jó, lendüljünk túl rajta. A terem akusztikája borzalmas volt. A terem hátsó harmadának mennyezete nagyon alacsony, itt csupán fos hangzást lehetett fogni, előre kellett tehát menni, de ott sem volt annyival jobb. A gitárok halkan szóltak, Mike Muir mikrofonjából hiányzott a kakaó. A dobok és a basszus szóltak még valahogy: kezelőiket megdicsérném, ha fúvósok is lettek volna köreikben, akár egy Fishbone-estet is tarthattak volna.

A műsor amolyan best of akart lenni, de nem nekem. Én nagyon hiányoltam a The Art of Rebellion és a Suicidal For Life tételeinek brutális zeneiségét, művészi precizitását, annak ellenére, hogy az elsőbb lemezek arcbamászó stílusának is híve vagyok, mi az hogy! Mike Muir illegette magát, billeget, kapálózott, a hangszeres szekció is mozgolódott, de a hangulat olybá tűnt, hogy mielőtt egyáltalán tetőfok felé indulna, fokozatosan ül le. A srácok mintha csak játszanák a jókedvű zenészt, a „jól érezzük magunkat” feelinget, de végig tapintható volt a brechti elidegenítő effektus. Hervasztó volt.

Igaz, nagyok voltak az elvárásaim, de jobb lett volna 15 éve látnom a zenekart, mindketten lelkesebben viseltük volna egymást. A 70 percnyi zenebona után volt ráadás ugyan, de ez már nem volt menthető, szomorúan lépkedtem lefelé a lépcsőkön, ha nem is a napsütötte sávig, de a még mindig nyüzsgő Nyugati térre.

RIP

Suicidal Tendencies (US), The Inspector Cluzo (F)
Budapest, West Balkán, 2010. július 6.
2.900 HUF

www.myspace.com/theinspectorcluzo
www.suicidaltendencies.com
www.myspace.com/suicidaltendencies


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés