Az évszakközepi lehűlés nem szegte kedvünket, s ellátogattunk a leghosszabb nyári fesztivál helyszínére, hogy feltöltekezzünk némi energiával, ha már a forró égitest felhők mögé bújt az utóbbi napokban. Megittuk a bónként használatos jegyünkre vásárolt italokat, kiveséztük az osztrák (tiroli) szállodaipar szezonális szolgáltatásainak (masszázs) kedvezményeit, hajtottuk a nőstényszúnyogokat… Alig vártuk, hogy elkezdődjön a Blind Myself koncert!
Vajon mit vétett az az ártatlan gyermek (egyéves forma kisfiú, szőke güngyüri hajjal), akit lelketlen, önző és felelőtlen szülei elcipeltek az éjszakai mulatóhelyre, hogy saját szórakozásuknak hódoljanak? Nem törődtek azzal, hogy egy kisbabának ilyenkor már megetetve, lefürdetve, mese után ágyban a helye. Ehelyett elhozták egy Duna-parti, hideg, füstös, felnőttekkel zsúfolt zajos éjjeli mulatságra. Nem délelőtti vagy délutáni babakoncertre, zsúrra, hanem egy brutális extrém metál koncertre, ahol a hangorkán kivési a fülzsírt is a hallójáratunkból. Szerencsétlen kisfiú halálra rémülve meredt a színpadra, álmos fejét először az anyja(?) nadrágjának szárába rejtette (mindezt a küzdőtéren), majd amikor a „szerető” apja a nyakába vette és pár sorral hátrább állt, akkor rettegő tekintettel kapaszkodott az agyatlan szülői koponyába.
Amikor közröhej tárgya, hogy 18 éven aluli fiatalokat nem szolgálnak ki a bárpultnál alkoholtartalmú italokkal („Mit kell csinálnom, hogy vegyél nekem egy piát?” – hangzik el nem egyszer a 15-16 éves tini lányok szájából), vagy cigarettával, akkor igazán nagyobb odafigyelést érdemelne minden szórakozóhelytől, hogy ennek is figyelmet szenteljenek, ha már a felelősségteljes szülők ennyire nem veszik igénybe a nagymamai intézményt, s biztos belehaltak volna ha kihagyják ezt a koncertet.
Miközben Pazuzutól – mint az intézmény biztonságát veszélyeztető eszközt – a bejáratnál elkoboztak egy fél zacskó kesudiót, arra is tekintettel lehetnének a beengedő kopaszok, illetve az ukázt osztó feletteseik, hogy kiskorúakat ne veszélyeztessenek a saját felelősségükre bent tartózkodó fölnőttek.
Nem szeretném, ha a rend éber őrei, vagy gyermekvédelmisek lepnék el a koncerthelyszíneket, épp ezért lenne fontos a személyzet ebbéli felelősségvállalása…
…kedd reggel a hat és hét óra közötti műsorsávban, valamelyik bugyuta zenei tv-adón egyszer csak a Bodnár „Bogyó” Péter emlékezetének (csak a zenekarból távozott…) szentelt Pomogácsok című szám vicces klipje tűnt föl, minek hatására rögtön kidörgöltem a csipát a szememből, s a szókratészi anamnézissel élve felidéztem, hogy bizony, ma este Blind Myself koncert lesz a ZP-ben, s ott a helyünk!
A BM-nek tavaly márciusban jelent meg mindezidáig utolsó albuma, s azév májusában ugyancsak a ZP-ben lestük meg élőben a csapatot. Azóta sajnos nem jelent meg az angol nyelvű verzió, s nem is csekkoltam őket sehol koncertügyileg. Itt volt az ideje! A BM ugyanis kirobbanó formában volt!
A Circle of Painnel robbantak be, s a 80 perces buli egésze hihetetlen energia-kisülésekkel járt, a hűvös időjárás ellenére is szívmelengető érzést keltett minden perc. A mintegy 350 fős közönség is vette a lapot. Valakikkel túlságosan el is szaladt a ló, ezért Tóth Gergőnek némi józanságra kellett intenie a circle pit kerengőit. A hangzás kiváló volt, talán az első számoknál gyengélkedett még a gitár, nagyon hangosan szólt minden.
A mai este valahogy a feldolgozásoké volt, bár nem kirívóan, de eljátszották a Painkillert, a szombati siófoki MTV Iconra (Nagy Feró munkássága előtti tisztelgésre) melegítve a Bikini Maradj már (Hova lett... lemez) című számának brutális változatát, valamint a Hegyek között, völgyek között… -et (szintén nem óvodás módon). Utóbbit a Machine Head Davidianjével megspékelve. Erre még Pazuzu is megpörgette a haját, LVP pedig ironikusan megjegyezte, hogy „na, vajon ezt hányan veszik majd le a siófoki rendezvényen?”. Gergőnek is föltűnhetett valami ezzel kapcsolatban, mert a záró Pantera-zúzás előtt maga is kíváncsi volt erre, s a jelenlévőket faggatta, egyáltalán ismerik-e a Panterát, vagy a Machine Head-számot.
A program nagyon jól lett összeállítva: a már említetteken kívül elhangzott a Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, a Pomogácsok, szélcsatornákat és teljes lefedettséget vizionálhattunk a Budapest, 7 fok, eső által, Áldozatképzésben vehettünk részt, de hatalmas örömömre az 1998-as EP címadója, a Horrified By The Sun is elhangzott, s volt a Worst-Case Scenarióról a Left Hand Paints is. Az ember azt hitte volna, hogy zárásként a Kain elég lesz, de tévedés, utána még a Gróf Balázs keze munkája által világhíressé vált Lost In Time zseniális klipjének zenei felére zúzott a banda, kiegészülve Szolga Józseffel, a The Idoru énekesével. S mindezek után jött aztán a Fucking Hostile.
A BM most is hozta azt a hihetetlen profizmust, ami mind a hangzásban, mind a dalokban, mind a színpadi munkában – a változó tagság ellenére – ’98 óta sajátjuk, s folyamatosan tetten érhető náluk: Gergő frontemberi munkája kiváló, több kilométert lefutott oda-vissza a deszkákon, a gitárosok (Édes Gergely és Horváth István) játszi könnyedséggel párbajoznak, sőt még egymás heccelésére is jut idejük, az új basszer, Zahorán Csaba tudása szintén nem kérdőjelezhető meg, Jankai Valentin dobos meg egyenesen fantasztikus ütős. (A két nagyferós szám között megvágta az ujját, így véres kézzel játszott tovább, mi ez, ha nem metál („Manowar módra”)?)
Útban a parkoló felé még belefülelhettem (volna) az A38 tetőteraszán zajongó kölni BxDxF produkciójába, de a BM tökéletes hangorkánja erre az éjszakára már dugaszolta a hallójárataimat. Azért hazafelé vezetve még meghallgattam a Painkiller BM(-lemez)-változatát, ahonnan mindig hiányolom azt az üvegpohár-repesztő sikolyt…
RIP
Blind Myself
Budapest, Zöld Pardon, 2010. július 27.
Belépő: 400 Ft