2010. 08. 01.
Emlékezz… – de mire? – Korn III – Remember Who You Are
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Emlékezz… – de mire? – Korn III – Remember Who You Are
A Korn új lemeze azt a benyomást kelti, mintha semmi különös nem történt volna 2002, de talán 1996 óta, jóllehet az Untouchables legalábbis a maga határain belül újszerű alapokra helyezte a Korn muzsikáját, a Take a Look in the Mirror pedig talán a legkompaktabb módon mutatta az egyszerre dühös és érzéki oldalát a bakersfieldi csapatnak. A Korn III – Remember Who You Are meríteni kíván valamennyi érából, s mintha meg nem történtté akarná tenni az amúgy kellemes meglepetést jelentő 2007-es, cím nélküli anyagot.

Anélkül, hogy részletesebben taglalnánk az említett 2007-es lemezt, annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a Korn három évvel ezelőtti kísérlete alkalmasint az egyetlen megfelelő út volt a zenekar számára. A kilencvenes évek hangzásvilágát és felfogását meglepően fölforgató Korn zenei világát nagy mértékben átvariáló, kiszélesítő lemez minden tekintetben logikus lépésnek tűnt a lassan megfáradó, utólag elgondolva is viszonylag egyszerű (ám hatásos) sémákból építkező, de gyorsan az önismétlés gyanújába keverhető zene megújítását illetően, a mostani, 2010-es termék azonban visszakanyarodást ígér a korai időkhöz.

Mindez abban az értelemben igaz, hogy a 2007-es kísérletezési kedv elmúltával a 90-es évek kísérleteit igyekszik visszahozni a zenekar, úgy azonban, hogy a 2000 utáni lemezeiken hallható dolgokat sem kerülik meg. Az eredmény legalábbis vegyes, ám a Remember Who You Are-ral alapvetően nincsenek nagy problémák.
 
 
A probléma az maga, hogy voltaképpen nincs probléma. A jellegzetes Korn hangzás, a jócskán előretolt basszus, Jonathan Davis hol hüppögésbe, hol nyivákolásba futó üvöltése és éneke, a nagyívű szerkezeteket kerülő, ám hatásos, depresszív-szorongó konstrukció ugyan a dicső kezdetekre emlékeztet, ám osztható az a meglátás, mely szerint mindez 2010-ben többé-kevésbé hitelét vagy érdekességét veszítette. Míg az előző album komoly, felnőttes kísérlet volt a továbblépésre, a Remember Who You Are egy napra mintha ismét gyermek akarna lenni, eljátssza, hogy dühös, hisztis, szorongó, lehangolt, majd amikor véget ér – a katasztrofálisan színészkedő Are You Ready To Live után még futotta egy tisztességes záró darabra, valamint a bónuszok is rendben vannak –, mintha mi sem történt volna. Ez akkor is így van, ha egyébként a lemez tényleg szinte kifogástalannak mondható: a fölvezető prüntyögést (Uber-Time) követő, klipesített nyitódaltól (Oildale – Leave Me Alone) az erre következő Pop a Pillen, a Fear is a Place To Live-en, a Move Onon vagy a Let the Guild Gón át a Holding All These Liesig korrekt, tipikusan kornos szerzemények szólalnak meg, valahogy az egész mégis valódi erő híján van, helyenként pedig tényleg átlátszó, megjátszott. Nem könnyű megérvelni ezeknek az állításoknak az igazát, különösen annak fényében, hogy aki ezzel a lemezzel ismerkedik meg a zenekarral (van ilyen?), annak mindez vélhetően cseppet sem számít. Tulajdonképpen azért sincs könnyű helyzetben a magamfajta, tanácstalan hallgató, mert nem is igazán tudja, mit várjon, mire számítson az olyan zenekaroktól, mint a Korn: újabb experimentális remekművet? korrekt, hallgatható, tipikus anyagot? innovatív, átütő erejű munkát?
 
A Remember Who You Are vélhetően a második kategóriába tartozik, s bár a fájdalom „közvetítése” a Kornnál talán mindig is némi teatralitással járt, ezúttal nem hat meg különösebben Jonathan Davis hisztije. Őszintén szólva a Take a Look in the Mirror olyan dalai, mint a Right Now vagy a Break Some Off a maga zabolátlan módon szabadjára engedett agressziójával érdekesebbnek, ütősebbnek, eltaláltabbnak tűnt, mint a mostani sírás-rívás. Ennek ellenére hallgathatónak tartom az új lemezt, és nem venném el senki kedvét tőle, sőt kíváncsi lennék, a zenekar munkáit kedvelők maguk hogyan értékelik.


Korn III - Remember Who You Are
Roadrunner Records, 2010


Korn - MySpace
Kulcsszavak: Korn

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés