2010. 08. 10.
A kellem napja - Stefani Germanotta Band: Red and Blue
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A kellem napja - Stefani Germanotta Band: Red and Blue
Van az évnek néhány olyan – általában nyári – napja, amikor a súlyos zenék nyújtotta élmény, az Einstürzende Neubautentől a Meshuggahig túlzottan is súlyosnak bizonyul, a Don Giovannihoz nincs elég idő, a jazz intenzitásához a befogadói összpontosítás hiányzik. Ilyenkor jöhet segítségünkre egy karakteres és kellemes női vokálra épülő, kellően könnyed muzsika. S hogy a mainstream lehető legnagyobb erejű sodrásában is képesek legyünk némi underground ízzel bíró búvárkodásra, tegyünk most próbát a Stefani Germanotta Band egyetlen hivatalos albumával, a Red and Blue című EP-vel.
 

A 2005 és 2006 között aktív New York-i kvártett (billentyű/ének-gitár-basszus-dob) motorját zeneszerzőként és szövegíróként az akkor 19 éves, Lady Gagává még nem átváltozott Stefani Germanotta jelentette. Az ötszámos EP hivatalosan 2006 márciusában jelent meg, komolyabb terjesztése ugyanakkor nem volt, a zenekar klubfellépésein lehetett hozzájutni, szélesebb körben csak 2009 után vált ismertté. Őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy a Lady Gaga-rajongók között ez az ismertség milyen fokú, sejtéseim csupán az EP-t teljes hosszában elérhetővé tevő Stefani Germanotta Band és a Lady Gaga myspace oldalak látogatottsági adataira támaszkodnak. Az előbbi formáció No Flood című dala eddig 11 ezer, a másik felületen a Just Dance 171 millió lejátszást ért el. Ez a bő tízezerszeres szorzó a popzenei emlékezet működéséről, a zenefogyasztási szokásokról vagy a pop mediális beágyazottságáról egyaránt sokat elárul, s bizonyára nem teljesen független a két muzsika műfaji karaktere közötti differenciától sem

A Red and Blue zenei világa ugyanis távol esik attól az elektronikus poptól, mely a művésznő két nagylemezén hallható. A nyitó Something Crazy az EP leglendületesebb dala: lecsupaszított rockszerkezete a gitár és a lábcin tizenhatodos lüktetésére épül, a zongora itt még csupán színező funkcióval bír, Stefani hangja kellően nyers és erőteljes. A másodikként fölhangzó Wish You Were Here az album balladája, rövid zongorabevezetőre ráúszó érzéki énekkel, finom dinamikai váltásokkal, piciny basszus és gitár díszítésekkel. A Something Crazynél némileg lassabb, de összetettebb hangszerelésű és izgalmasabb ritmikájú, mindazonáltan szintén sodró a No Floods, melyhez hasonló jegyekkel bír a Words. A címadó s egyben záró dal alkalmasint az album legsikerültebb dala, Stefani ebben mutatja meg a hangjában rejlő legtöbb lehetőséget, a mélyebb fekvésben is meglévő teltséget, magasai tiszta csengését, a fölbukkanó soulos ívekhez szükséges hajlékonyságot és dögösséget.



Az EP 20 percnyi játékideje éppen elegendő ahhoz, hogy kellően kipihenten és kedvtelve térjünk vissza a hallgatóval lényegesen zordabbul bánó muzsikáinkhoz. Legyen mondjuk a...

FODORPE


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés