Nyolc számos EP-t jelentetett meg a Metallica ausztrál körútjának promotálására. A felvételeket a rajongók gyűjteményéből kukázták ki, s a honlapjukon 16 amerikai dolcsiért árulják. Itthon már 5400 forintért is be lehet szerezni ezt a „különleges” kiadást. A ’tallica persze sohasem volt gyenge koncertügyileg, most sem unatkozik az ember a felvételeket hallgatva, legalábbis a többségén, de az a dalok minőségének függvénye. RIP kicsit elmélázott…
.jpg)
A World Magnetic turné ausztrál állomásainak „tiszteletére” jelent meg ez a korlátozott példányszámúnak és hozzáférhetőségűnek hirdetett EP (Extended Play). A nagy érdeklődésre való tekintettel 13-ról 19 előadásra bővült körút promoanyaga 8 felvételt tartalmaz: 2-2-t 1989-ből (Eye Of The Beholder, …And Justice For All), 1993-ból (Through The Never, The Unforgiven), 1998-ból (Low Man’s Lyric, Devil’s Dance) és 2004-ből (Frantic, Fight Fire With Fire). Mivel a Metallica 2004 óta nem járt az ausztrál kontinensen, s éppen 2004 óta rögzíti a bulijait rendszeresen, ezért rajongók bootleg-felvételeit vásárolták meg a kiadáshoz. A lemez a Metallica honlapjáról 15.99 $-ért vásárolható meg (3.330 HUF), Magyarországon az egyik legismertebb budapesti metalshopban 5.390 HUF-ért kínálják. Remélhetően, azok a ’talicska fanok, akik rendelkezésre bocsátották becses kincseiket, kaptak egy-egy tiszteletpéldányt!
A kiadás kapcsán felidéződött pár emlék…
Még jóval a mobiltelefon, a személyi számítógép és az internet előtti korszakban, azaz 1995 előtt, amikor még magnókazettán hallgatta az emberfia a másolt zenéket, találkoztam nem egy Metallica-rajongóval, akiknek több tucat Metallica-koncert volt felmásolva magnószalagra, nemegyszer egy-egy európai turné minden állomásának felvételeivel, amelyek – a hangzásuktól most eltekintve – szinte ugyanazt tartalmazták. Na jó, persze, hogy nem ugyanazt, de a setlist csak minimálisan változott. Ezeknek a felvételeknek elmondhatatlan értéke volt akkoriban.
Jómagam három különleges kalózfelvételt emelnék most ki: az 1985-ös Donington parkbeli koncertet („Acting Like A Manic” címmel „forgalmazták” – itt küldi el James a spandex-gatyás hajbandákat a sunyiba; mindez a Bon Jovi fellépése előtt), az 1989. február 2-i austinit („Texas 1989” címmel), valamint egy közelebbről meg be nem azonosított Live USA című felvételt 1991-ből. A Cliff ’em All mellett – mely szintén(!) rajongói felvételek gyűjtéséből állt össze – a legnagyobb hatást az 1985-ös felvétel tette rám, s nagyban hozzájárult a zenekar iránti rajongásom kialakulásához, megszilárdulásához.
A legutóbbi saját felvételeket tartalmazó EP a 2004-ben kiadott Some Kind of Monster volt, mely egy párizsi koncertről tartalmazott számokat. (A 2007-es Live From Live Earth 3 száma, szerintem, nem felel meg egy EP hosszúságának.) Az nagyon ütős volt, igazi hátborzongatást előidéző – mondjuk a címadón kívül csakis old school tételek szerepeltek rajta.
.jpg)
A SFDU jóval vegyesebb hangképet mutat és hangulatot áraszt. A Justice két száma és előadásuk nyerő, a fekete album kettőse elmegy, a Low Man’s Lyric maga a tragédia, James komolykodása inkább majomkodásnak hat, a félakusztikus verzió kilógatja a – lemezen feltupírozott – gyenge szám lóvégtagját. A doomosra vett Devil’s Dance pedig hangulatfüggő, nekem hosszútávon unalmas. A Frantic elgázolja a hallgatót, a bevezető basszuseffekt-szóló már Trujilo ujjait dicséri. Az utolsó Fight Fire With Fire pedig hadosztálynyi tankként visszatolat és kitapossa a maradék szuszt az emberből. Az egyes felvételeken áthangzó közönségre soha nem lehet panasz.
Pénzt nem adnék érte… (s inkább a párizsi vagy a legutóbb kiadott mexikói koncert felvételeit hallgatom, ha már az újkori Metallicától, bár utóbbinál a Death Magnetic tételeit ugrom.)
RIP
.jpg)
Metallica: Six Feet Down Under
(EP, 2010. szeptember 20., Universal Music)
52:47 min.