2010. 10. 21.
Mindennapi betevőink. Kínai kaja és a Halál angyala
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mindennapi betevőink. Kínai kaja és a Halál angyala

Kellemes, meglepő, nem szokványos élményben volt részem a minap. Bár nem vagyok panda, de olykor-olykor bambuszrügyekre vágyom, valamint zselészerű levesre, ragacsos fafül gombára és társaikra. Ezért nem ritka, hogy beugrom egy kínai gyorsétterembe, ahol mindezt csípős káposztával magamba lapátolhatom. Történt ez most is.                          

A pulthoz lépve radarjaim fogták, hogy a valamiféle popsláger lebeg az éterben, abból a fajtából, ami számomra értelemmel megközelíthetetlen, az idegpálya egyből dobja a spamgyűjtőbe, nem is jutatja el feldolgozásra. Aztán egyszercsak, miközben már a mikróban forgott az általam rendelt étek, őrlő gitárok hangjaira ocsúdtam, s mire valóban hinni mertem, hogy a Slayer klasszikusa karmol kifelé a szemmel nem felfedezhető hangszórókból, már tálcámra is került a púpozott tányér. Innentől kezdve az iskolás virgonc mosolyt le sem lehetett volna radírozni az arcomról. Csak abban reménykedtem, hogy a hirtelen stílváltás nem veri ki a biztosítékot a pult mögött serénykedő fiatal távol-keleti lánynál… De nem, elértem úgy a választott asztalig, hogy semmi ilyesmi nem történt, csupán Tom Araya bársonyos orgánuma szolgáltatta az ebéd előtti aperitifet.

Letettem a tálcát, táskát, kabátot a szomszéd székre kanyarítottam, leültem, s végighallgattam a számot, anélkül, hogy az evőeszközökhöz nyúltam volna. Megfordult a fejemben, hogy lenyomják az egész Reign In Blood albumot. Egy múltbéli hang szólt hozzám, aki anno azt állította, hogy a heavy metal hallgatása ebédközben nincs jó hatással az evés kulturált ritmusára, de ezt a mai napig cáfolom. Hiszen senki sem rág abban az ütemben, amilyen zene szól: nehéz is lenne például egy crust, grindcore stb. muzsikára ilyet tenni, de az említett lemez sem lassúságával hívja fel magára a figyelmet. Ámbátor a felszökkenő adrenalin hatással lehet a táplálkozás mikéntjére. Nekem például kifejezetten kellemes hatású, ha alkalmam van az egyik lételememnek számító metált a másik lételem magamhoz vételekor hallani. Talán közvetíthetném e tapasztalatot korunk táplálkozástudományi szakértői felé.

Araya sikolyával az Angel of Death is végetér, nem követi a Piece by Piece, visszakúszik átmenet nélkül a hallásküszöb alatt lézengő popakármicsoda.

Jó ebédhez szólt a nóta.

RIP


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés