2010. 11. 13.
Légnyomás (Black Breath, Nadir, Wasted Struggle koncert a Dürer-kertben)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Légnyomás (Black Breath, Nadir, Wasted Struggle koncert a Dürer-kertben)

A bakelit lemezgyűjtők és a különleges zenék egyik kultikus lemezkiadója, a Southern Lord adta ki ennek a Seattle-i crossover brigádnak, akit az Entombed kistesójaként aposztrofálnak újabban, a bemutatkozó nagylemezét tavasszal, Heavy Breathing címmel. Novemberben már első Európa-turnéjukon pusztítják a kiéhezett fiatalok agysejtjeit. Tették ezt nálunk is 50-60 fős elszánt és lelkes közönség előtt a budapesti szórakozóhelyen tegnap, péntek este. Szimpatikusan.  

A Dürer-kert, a Városliget déli felén a most divatos romkocsmák hangulatát, lepusztultságát messzemenőkig kihasználja. Péntek este 21 óra után jócskán megtelnek fülkéi, üregei kikapcsolódni vágyó fiatalokkal. Nem hátrány, hogy kettő koncertterem is rendelkezésre áll, így akár köszönőviszonyban nem lévő zenei stílusok akciói futhatnak párhuzamosan minden probléma nélkül.

Míg a nagyteremben a kínosan ötlettelen nevű Turbo (Vígh Dávid gitárossal, a 90-es évek eleji magyar thrash éra felejthetetlen érdemű zenekarának, a Barbed Wire-nek a tagjával) és barátai szórakoztatták a közönséget, addig a kisteremben a budapesti Wasted Struggle lépett a deszkákra nyolc óra után, hogy a mintegy 25-30 fős publikumot elkápráztassa HC-s, punkos, noisecore-jával. A nyári Mappa-beli Violator bulin már volt hozzájuk szerencsém, ahogy arról anno beszámoltam blogunkon, sem akkor, sem most nem talált utat hozzám a ricsajozásuk. Bár a dobos most is kiválóan ütött, a gitárhangzás is jobban lejött, de a vokalista agyrepesztő artikulálatlan szereplése igencsak visszavetette a produkciót. (Az énekmikrofon egész este rosszul szerepelt.) Ez esti tettestársamnak viszont bejött ez a riff-sorozatra épülő káoszcore, elmondása szerint szívesen játszana egy ilyen zenekarban – lelke rajta. Mindenestre gyorsan megvásárolta a főbanda emberbaráti áron árult bakelit nagylemezét, amit külön erre a célra hasznosított, magávalhozott papírdoboztokjába rejtett.

A WS félórányi műsora után, az átszerelést követően a Nadir lépett színpadra. Az ez este Bolt Thrower pólóban színpadra lépő Tauszik Viktor és az általa vezetett quintett koncertjére készülve meglepetéssel konstatáltam, hogy már az előd, a Dark Clouds, de a Nadir kiadványai is birtokomban vannak, kivétel nélkül, még a splitek is. Ugyanakkor, bármennyire is szimpatikusnak tartom a zenekart és törekvéseiket, nem mondanám olyan nagyon kedvenc bandámnak őket a zenéjük alapján. Olyan muzsikát tolnak, ami a megszólaláskor jól hangozhat, ám perceken belül felejtőssé válik, sajnos megjegyezhetetlenek a dalaik. Nem osztom említett tettestársam véleményét, hogy baromi unalmasak lennének, s ezért is van az, hogy ennyi lemez ellenére Budapesten kívül gyakorlatilag nem ismertek, szemben a bokorugró Black Breath-szel, akik egy EP és egy nagylemez után már világhírű kiadónál vannak, s Európa-turnén hirdetik zenéjük jövőjét. Maradjunk annyiban, hogy a Nadir belőtte magát egy sajátos underground státusba, ahol a zenészek jól érzik magukat, a nagyobb közönség meg nem igazán értékeli ezt. 35-40 percük alatt energikusan játszottak az Eco-Ethicről, a Lotus Eatersről és a Tenacityről, s a 25-30 fős közönség jólesően bólogatott. (Visszatérve a miki-problémához: míg a konferálások jól érthetően szóltak, az ének/üvöltés-témák kulimásszá avanzsáltak…)

Tíz után kezdett zúzni páncéloshadosztály moraját idézve a nekem nagyon tetsző nevű Black Breath. A fiatal srácok tényleg jól bazseválnak, még a Sepultura Desperate Cry című nótáját is ledaralták az 50 percnyi játékidő alatt. A langaléta basszer srác arca alig látszódott a hatalmas haj és szakáll kombó alatt, lengette is mindkettőt a helyenként valóban Entombedet idéző láncfűrészszerű gitárhangokra alapozott tételekre. Nekem esetenként úgy hangoztak, mint egy death metalosított M. O. D., a mellettem álló cimbora Sodom-nyomokat is kihallani vélt. A hangerő nagysága nem hagyott kívánnivalót maga után, talán némi halkítást: a zacsim nem egyszer berezonált a lüktető levegőnyomásra – hiába, a mintegy 500 m³-es kisterem erősen korlátos akusztikájú a maga kőtömb-díszleteivel.

Semmi egetverő, ugyanakkor kellemes, soha rosszabb péntek esti kikapcsolódás, némi, egy éjszaka gyógyuló fülzúgással.

RIP

Black Breath, Nadir, Wasted Struggle
Budapest, Dürer-kert, kisterem – 2010. november 12.
Jegyár: 2.200/2.800 HUF

www.myspace.com/blackbreath
www.myspace.com/nadihungary
www.myspace.com/wastedstruggle


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés