2010. 11. 24.
Katartikus pillanatok (Anathema koncert a Diesel klubban)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Katartikus pillanatok (Anathema koncert a Diesel klubban)

A Negative Art szervezésében a Cavanagh-tesók szinte hazajárnak Magyarországra, s nagyon dicséretes, hogy Magyarország alatt nem a fővárost értjük, mert Danny koncertjeivel a szegedi, vagy a pécsi rajongókat is elkápráztatta már. Legutóbb Anneke van Giersbergennel jött hozzánk tavaly. De az Anathema játszott már a fehérvári FEZEN fesztiválon is. A múlt héten a Diesel közönségét varázsolták el zenéjükkel. Itt voltak, mert itt voltak.  

Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire vártam ezt a koncertet. Az Anathema már rendszeres visszajáró vendégnek számít Magyarországon, Budapesten utoljára az Avalonban (RIP) játszottak 2 éve. Én akkor láttam őket először, és az a koncert csak egy pipát jelentett a képzeletbeli jegyzetfüzetemben, ami főleg annak volt köszönhető, hogy az eljátszott számok nagy részét akkor hallottam először. A zenekar mostanában alig vagy egyáltalán nem játszik régi klasszikusokat (Serenades, korai EP-k, Silent Enigma), ami sok embernél visszatartó erőt jelenthet a koncertektől.

2010-ben, hét év után megjelent az új nagylemez, We’re here because we’re here címmel, ami meglepően jó kritikákat kapott ahhoz képest, hogy határozottan pozitív kicsengéssel bír (a régebbi lemezekhez képest mindenképpen) és – véleményem szerint – nincsenek rajta igazán karakteres, közönség-kedvenc potenciállal bíró darabok. Nálam is nagyon betalált a lemez, és mivel a turné korábbi állomásainak setlistje alapján biztosak lehettünk abban, hogy a teljes lemez sorra kerül, mindenki nagy elvárásokkal érkezett a Diesel klubba.

Bár az előzenekarok hálátlan helyzete unalmas sablontémának számít; a berlini The Oceanre különösen rájárt a rúd: az énekes elmondása szerint egy kialudt féklámpa miatti igazoltatás okán csak igen nagy késéssel érkeztek meg (ez a koncert kezdési idejét szerencsére csak kevéssé befolyásolta), ezért beállás és normális fények nélkül voltak kénytelenek játszani, mindössze 25 percet. Már láttam őket pár éve, akkor Isis/Pelican/Rosetta féle postmetalt nyomtak, ami mostanra eléggé megváltozott, vélhetően az új énekesnek köszönhetően. Nem voltak rosszak a (számomra) újdonságot jelentő tiszta énektémák, de a műsor végén azért nem voltam felháborodva a rövid játékidő miatt. A 2010-es dupla-album első része, a Heliocentric alkotta a program gerincét.

Ezután egy speciális vendég, az Oslóban élő Petter (egy '"s", a plakáton rontották el) Carlsen  dallamos, atmoszférikus produkciója következett: egy szál akusztikus gitárral adott elő néhány dalt. Akik látták a műsort elégedettek voltak, én inkább társasági életet éltem a bárban, ahol pultonként két csapos próbált megbirkózni (sikertelenül) a szomjas rajongók tömegével. Ennek következtében egyesek számára, a sörönként akár 20 perces várakozások miatt nem éppen megfelelő hangulatban kezdődött az Anathema koncertje.

Már említettem a nagy elvárásokat: azt is sokan tudták, hogy a zenekar két-két és fél órát játszott az előző állomásokon, ezért tényleg csak az volt a kérdés, hogy megvariálják-e a számsorrendet, illetve eljátsszák-e a személyes favoritokat. Meglepő módon egyből az új lemezzel kezdtek, és kb. 1 óra alatt el is játszották mind a tíz számot az utolsó hangig. A koncert ezen felében nem volt kommunikáció a közönséggel, ami láthatóan nem ültette le a hangulatot: mindenki tudta mire számíthat, és mivel a nagy többség ismerte az új dalokat, a visszajelzés is rendkívül pozitív volt. Szerencsére Lee Douglas énekesnő hivatalos taggá avanzsált, ezért a női énektémákat sem kellett elhagyniuk (szemben pl. a múltkori koncerttel). Most már a zenekar tagja Danny és Vincent mellett a hármadik Cavanagh testvér Jamie is, aki az egészen korai időkben basszusgitározott a bandában. A hangás és a fények is rendben voltak, semmi egetverőre nem kell gondolni, de nekem nem volt hiányérzetem egyik tényező tekintetében sem.

A koncert első fele/harmada után mintha fellélegzett volna a zenekar és a közönség is, Cavanagh-ék nagyon szeretik Budapestet, ezt sokszor a tudtunkra is adták, amit persze hatalmas ováció követett. A következő, külön koncertnek is beillő másfél órás best of programban főleg az újabb lemezekre koncentráltak, ami sajnos azt jelentette, hogy a durvább, doom/death albumokról ezúttal nem hangzott el semmi. A Natural Disasterről azonban sokat játszottak, számomra a Lee gyönyörű énekével kísért címadó szám volt a fénypont. Pont olyan csodálatos volt a hangja, mint lemezen, vagy a koncert-DVD-ken. Ellenben Vincent Cavanagh éneke szerintem még túl is tett bármelyik, általam eddig hallott produkcióján, tökéletesen tudta átadni a dalokban rejlő nagyon mély érzéseket. Az volt a furcsa számomra, hogy ezek a gyakran végtelenül szomorú szövegű és hangulatú számok (Natural Disaster, One Last Goodbye, Temporary Peace) a zenekar és a közönség virágos jókedve hatására pozitív energiabombaként funkcionáltak, a koncert végére mintha túlcsordultam volna érzelmekkel a reális opcióként fenyegető depresszióba fordulás helyett.

Bő két óra játékidő után hatalmas tapsvihar közepette levonult a zenekar, hogy néhány perc múlva elkezdődjön a ráadás az Are you there-rel, amit a meglehetősen bizarr öltözetű (öltönyt fehér sapkával kiegészítő) Danny egymaga adott elő. Ezután jött a Parisienne Moonlight Lee Douglas utolsó vendégszereplésével. A többi tag visszatértekor már eléggé elszabadultak az érzelmek a nézőtéren, a közönségénekeltetéssel megtámogatott One Last Goodbye és a záró Fragile Dreams alatti emelkedett hangulatot én még sose éltem át egy koncerten sem. Az ezután következő, a közönség által kikövetelt Comfortably Numb (Pink Floyd) föltette a pontot az i-re, ezzel a dallal tényleg minden várakozást sikerült beteljesítenie a zenekarnak.

A műsor összesen 160 percig tartott, és az biztos, hogy elkönyvelhetjük az (utóbbi) év(ek) koncertjének. Nyilván más metal bulikon is vannak katartikus pillanatok, de egy Neurosis vagy egy Dissection koncert hangulati spektrumát össze sem lehet hasonlítani a csütörtök estéjével. A zenészek minden dicséretet megérdemelnek a mostani produkciójukért, és főhet a fejük, hogy fogják ezt überelni a következő turnén.

Silencer

Anathema (GB), Petter Carlsen (N),
The Ocean (D)
Budapest, Diesel klub, 2010. november 18.
Jegyár: 4.990/5.590 Ft
www.anathema.ws
www.myspace.com/weareanathema
www.myspace.com/pettercarlsen
www.myspace.com/theoceancollective


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés