2010. 12. 15.
Év lemeze nélkül (Top 2010)
Ugyanúgy jártam, mint tavaly. 2009-ben is sok jó album jelent meg, és igazából akkor sem tudtam érdemben kiválasztani közülük, melyik is került hozzám a legközelebb. Az idei esztendő végén hasonló gondokkal küzdök, sőt, a múlt évi termésből több anyag is most ért csak be nálam igazán (Isis, Shrinebuilder). Éppen emiatt csupán ábécérendben közlöm a számomra kedves albumok címét. A listámon megférnek egymás mellett a tucatjellegű és az egyénibb munkák is:
.jpg)
Arson Anthem – Insecurity Notoriety
Bonobo – Black Sands
Centurions Ghost – Blessed & Cursed in Equal Measure
Darkthrone – Circle the Wagons
Electric Wizard – Black Masses
Kingdom of Sorrow – Behind the Blackest Tears
Lord of Doubts – s/t
.jpg)
Rosetta – A Determinism of Morality
Souvenir's Young America – The Name of the Snake
Suffokate – No Mercy, No Forgiveness
The Dillinger Escape Plan – Option Paralysis
The Ocean – Anthropocentric
The Ocean – Heliocentric
Triptykon - Eparistera Daimones
Union of Sleep – Death in the Place of Rebirth
+
Admiral Angry – A Fire to Burn Down the World EP
Rotten Sound – Napalm EP
És emellett még olyan albumokra nem fordítottam gyakorlatilag semennyi figyelmet, mint az új Kylesa és Intronaut.
Koncertek terén viszont nem volt nehéz dolgom, mert 2010-ben elég kevés megmozdulásra sikerült eljutnom, de azok szinte kivétel nélkül tetszettek. A legjobban a Crowbar és a Shrinebuilder súlyos hengerelése jött be, de fontos emlék marad a Metallica, a The Ocean (idei második pesti fellépése) és a Cataract bulija is. A Dillinger mostani káosza viszont nem fogott meg annyira, mint anno az A38-on.
És ha már csalódás, akkor az idei legnagyobb mindenképpen az Isis feloszlása volt. Hasonlóan értetlenül fogadtam a Cathedral új lemezét, az Electric Wizard új anyagának erőtlen megszólalását, illetve a The Ocean Heliocentric-jén a két, erősen kilógó szerzeményt (a címűket nem írom le). Emellett a magyar fronton való üresség volt bántó, nem találtam semmi olyat, ami megfogott volna – főleg a három doom/stoner/southern anyag (Wall of Sleep, Stereochrist, Magma Rise) középszerűsége zavart. A Füleki-Hegyi-Holdampf trió igazán dolgozhatna újra együtt! Fontos még kiemelni a Down koncertanyagának összecsapottságát és Dio sajnálatos halálát is, mint szomorkodásra okot adó eseteket.
2011-ben izgatottan fogom várni a Kyuss Lives-koncertet (illetve már most is várom), meg bízom benne, hogy sok jó banda ellátogat majd hazánkba. Lemezek terén pedig meghallgatnám az új Cult of Lunát, Ocoai-t, Omega Massif-ot, Time To Burnt, Shrinebuildert, Downt, Crowbart, *shelst, Neurosist, Bolt Throwert, Necrophagiát, Phil Anselmo szólólemezét, meg ki tudja még, micsodát.
Bonobo – Black Sands
Centurions Ghost – Blessed & Cursed in Equal Measure
Darkthrone – Circle the Wagons
Electric Wizard – Black Masses
Kingdom of Sorrow – Behind the Blackest Tears
Lord of Doubts – s/t
Rosetta – A Determinism of MoralitySouvenir's Young America – The Name of the Snake
Suffokate – No Mercy, No Forgiveness
The Dillinger Escape Plan – Option Paralysis
The Ocean – Anthropocentric
The Ocean – Heliocentric
Triptykon - Eparistera Daimones
Union of Sleep – Death in the Place of Rebirth
+
Admiral Angry – A Fire to Burn Down the World EP
Rotten Sound – Napalm EP
És emellett még olyan albumokra nem fordítottam gyakorlatilag semennyi figyelmet, mint az új Kylesa és Intronaut.
Koncertek terén viszont nem volt nehéz dolgom, mert 2010-ben elég kevés megmozdulásra sikerült eljutnom, de azok szinte kivétel nélkül tetszettek. A legjobban a Crowbar és a Shrinebuilder súlyos hengerelése jött be, de fontos emlék marad a Metallica, a The Ocean (idei második pesti fellépése) és a Cataract bulija is. A Dillinger mostani káosza viszont nem fogott meg annyira, mint anno az A38-on.
És ha már csalódás, akkor az idei legnagyobb mindenképpen az Isis feloszlása volt. Hasonlóan értetlenül fogadtam a Cathedral új lemezét, az Electric Wizard új anyagának erőtlen megszólalását, illetve a The Ocean Heliocentric-jén a két, erősen kilógó szerzeményt (a címűket nem írom le). Emellett a magyar fronton való üresség volt bántó, nem találtam semmi olyat, ami megfogott volna – főleg a három doom/stoner/southern anyag (Wall of Sleep, Stereochrist, Magma Rise) középszerűsége zavart. A Füleki-Hegyi-Holdampf trió igazán dolgozhatna újra együtt! Fontos még kiemelni a Down koncertanyagának összecsapottságát és Dio sajnálatos halálát is, mint szomorkodásra okot adó eseteket.
2011-ben izgatottan fogom várni a Kyuss Lives-koncertet (illetve már most is várom), meg bízom benne, hogy sok jó banda ellátogat majd hazánkba. Lemezek terén pedig meghallgatnám az új Cult of Lunát, Ocoai-t, Omega Massif-ot, Time To Burnt, Shrinebuildert, Downt, Crowbart, *shelst, Neurosist, Bolt Throwert, Necrophagiát, Phil Anselmo szólólemezét, meg ki tudja még, micsodát.
downer
Kulcsszavak:
lista
