2011. 03. 12.
Több mint pipa (Killfest 2011 – Overkill, Destruction, Heathen, After All koncert a PeCsában)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Összességében két remek koncertet láthattunk, hallhattunk: a Heathen mindenképpen elismerésre méltó, pozitív csalódást okozott, az Overkill pedig nevéhez illően gyilkos volt. Kb. 1700 fős közönség előtt harmadszor tette tiszteletét fővárosunkban a New York-i thrash alapcsapat, akik kimagaslóan energikus, pörgős összeállítással álltak ki a magyar közönség elé. 30 éves szünetmentes fennállásukhoz képest a fáradás legkisebb jele nélkül.  

Igazából kizárólag a New York-i Overkill miatt voltam kíváncsi erre a koncertre. Hogy 1998-ban milyen okokból nem tudtam megtekinteni őket az Angel Dust és a Nevermore társaságában a Petőfi Csarnokban, képtelen vagyok felidézni. 2001-ben viszont, amikor a Sziget fesztiválon léptek föl, FODORPE kollegával éppen a finnországi kies Jyväskylä-ben ettük a rénszarvashús gombócot, csónakáztunk az ezer tó egyikén-másikán, vagy éppen előadásokat hallgattunk a hungarológiai kongresszus valamelyik szekcióján.

Régi hiányt pótoltam tehát, amikor végre élőben hallhattam-láthattam a keleti part thrash veteránjait. A turnécsapat további résztvevői nem igazán izgatták föl előzetesen a hallójárataimat. A belga After Allról eleddig csak lemezkritikák alapján alkottam véleményt, s egyik sem ösztönzött zenéjük közelebbi megismerésére. Mindenhol az átlagos jelzővel illették a thrash bandát, akiknek éppen az aktuális lemezükkel sem sikerül az áttörés. A Heathent már láttam koncerten, 1991-ben a Sepultura és a Sacred Reich előtt, ha jól emlékszem: az Auróra(!) után, ugyanitt a PeCsában, csak a szabadtéri színpadon. Az Arise turné keretében koncertező brazilok előtti föllépők akkori teljesítményére viszont az eltelt idő fátylat vont. Az viszont tény, hogy a legutóbbi, 2009-es (3.) albumuk (The Evolution of Chaos) kifejezetten erős anyag lett, ám valós értéke igazából csak hosszútávon mutatkozik meg.

Míg az amerikai thrash-diskurzus alapítókat „gyűjtöm” koncertileg, soha nem érzetem késztetést a teuton thrasherek élő fellépéseinek látogatására. Mondjuk a Sodom eddig kétszer járt itt, legutóbb éppen idén februárban… A szentségtelen hármasból leginkább a Kreator munkásságának első négy lemeze áll közel a szívemhez, s bár a sodomiták legújabb alkotása nem piskóta, azért annyira nem tartom jelentős zenekarnak őket. A Destructionnel pedig még a 90-es évek legelején „leszámoltam”. Részben a Schmier eltávolítása után készített Exodus-epigon Cracked Brain lemez miatt, részben pedig, hiába kedveltem korábban a Release From Agony és a Live Without Sense albumokat, elég volt kicsit jobban belefülelnem a Slayerbe, hogy örök időkre száműzzem ezt a harmatos, utánérzésektől telitett, túlértékelt germán alakulatot. Hosszú idők után a most februárban megjelent Day of Reckoninggel tettem egy próbát, de csupán zajmasszaként utalhatok e lemezre…

De hogy az Overkillt is elhelyezzem a palettámon… A személyes Overkill-kánonom origója az Elimination című dal, mely a The Years of Decay című, sajnos máskülönben elég átlagos lemezen található, amely révén akkor, 1989-ben a nagy áttörést remélték, a Nagy Négyek helyett a Nagy Ötöket tervezték… Ez elmaradt. Lemez szinten viszont az 1996-os The Killing Kind a gyilkos, ezt szerintem sem előtte, sem később nem tudták fölülmúlni, pedig a tavalyi Ironbound album már a 16. volt a nagylemezeik sorában. Apropó: Ironbound! A minden korábbinál nagyobb hype-pal terített kiadvány – sajnos – igencsak csalódást okozott, értetlenül álltam a magazinok, webzine-ek lelkendezése előtt: a legemlékezetesebb számnak a lemezről az Iron Maiden-homage-t, az Endless Wart tartom, de csakis a műfaj mián!

Így állunk hát!

Ilyen előélettel érkeztem az európai körút 9. állomásának színhelyére, ahol a 19 órás kapunyitási ceremónián átesve rögtön két ténnyel kellett szembesülnöm. Az első, hogy a terem hátsó harmada függönnyel lett leválasztva, tehát az előzetes jegyeladások, várakozások előrejelezték a látogatottság mértékét – ezen csodálkoztam picit, de igazából örültem neki: nem kell heringelni. A második: a belga After All már – 19.15-ös kezdéssel – színpadon is termett, s belecsapott a műsorába. Ezen sem szomorkodtam, gyorsan a ruhatárba helyeztem gönceimet, s Maci barátom, egy-egy bécsi szeletes szendvics, üdítő és sör társaságában – amúgy nyugdíjas tempóban – beálltunk a produkciót figyelők ekkor még laza – 500-as – táborába.

Az After All fél órás és 6 számos szettje alatt a középszer uralkodott. Az énekes Rob Halford imádata, azaz klasszikus heavy metal éneklése és a nyomokban power metal színezte thrash muzsika prezentálása mélyebb nyomokat nem hagyott bennem, viszont a produkció korrektnek mondható. 13 egy tucat, mondhatnánk, ami húsz éve is volt ilyen jó, most sem rossz, de újdonságértéke nulla a köbön.

A rövid átszerelés után a Dying Seasonnel színpadra léptek a pogányok: a Heathen – rögvest feledtették is az előzményt. 35 perces műsoruk alatt csupán 4 számra futotta, mivel oximoronisztikus (édes-bús) kifejezéssel élve epikus thrash a játék neve, amit művelnek. Figyelemre méltó és értékelendő, hogy 25 évvel első színrelépésük után is a hőskor heavy metal dalainak struktúrái élednek föl modern dalaikban. Szimpatikus gesztusként értékeltem, hogy megemlékeztek a Japánt ostromló cumani áldozatairól is… Lee Altus keze alatt füstölt a hathúros, a zenekar összteljesítménye mellett az ő tehetségét, jelenlétét mindenképp érdemes kiemelni. A Heathent korábbról nem ismerő Maci kezében is megjelent közben a léggitár… ígértet is tett, hogy mindenképpen beszerzi a The Evolution of Chaos lemezt.

Kilenc óra előtt tíz perccel hatalmas logós molino előtt, koponyákkal ékített mikrofonállványok között, misztikus felvezető szólamok mellett vette kezdetét a Destruction 50 perces produkciója. Akartam, nagyon akartam – szerettem volna jól érezni magam. Ám már az első dalnál ásító unalom kerített hatalmában, amit a következő Mad Butcher sem tudott megváltoztatni. Kevés az egy gitár, totális félreértés, sikálás a nótaalap – inkább a merch-pultnál ácsingóztunk, bár sok érdekesség nem volt, kivéve a Heathen bakelitkorongját. Volt időnk beszélgetni a teremből szintén kimenekülő kedves ismerősökkel, majd némi nyugalmat kerestünk a PeCsa kávézójában, ám a Slayer-motívumok halovány lenyomatainak hangjai ide is követtek bennünket. Nem számít, de legközelebb a Destructiont, az őket megillető Kék Yuk színpadán kellene felléptetni…

Tíz óra előtt pár perccel kialudtak a fények, majd berobbantak New York királyai. Király volt az egész koncert, csak szuperlatívuszokban számolhatok be a produkcióról. Rendkívül hatásos háttérvászon előtt, rendkívül energikus, kiváló zenészek tolták teljesen egyéni muzsikájukat. Az Overkillt mindig is koncertbandának gondoltam, élő fellépéseik sokkal hatásosabbaknak tűntek a koncertlemezek, videók, dvd-k, YouTube alapján, mint a stúdiófelvételeik többsége. A csökkentett tér eddigre már megtelt, kb. 1700-as nézőközönséget saccolok, akik lelkesen hangolódtak rá a ’kill muzsikájára – bár mosh-pitet ekkor sem láttam. A keverési aránytalanságok (túl hangos dob és basszus, kevés gitár, Blitz mikrofonjának időszakos zavarai) ellenére végtelenül pörgős, dinamikus és zenei másfél órában lehetett részünk. A klipes Bring Me the Night elhangzott verziója végképp kikristályosította bennem azt a gondolatot, hogy ez egy soha meg nem írt AC/DC nóta thrashelve.

Ahogy Maci megjegyezte: Blitz az egyetlen olyan vinnyogó-vonyító hangú énekes, akinek ez jól áll, sőt, szeretjük érte. S valóban, a különutas thrash alakulat nem keveset köszönhet, a koncert során a hangfalak mögül minduntalan előviharzó vokalistának, aki ma is olyan küllemmel rendelkezik, hogy egy 20 éves Adonisz is megirigyelhetné.

A ráadásban persze ott volt az Elimination – 78-as fordulaton előadva! Végül a Fuck You tette ki a pontot az előadás végére, nem hinném, hogy bárkiben is csalódást hagyva a péntek estéjére vonatkoztatva.

Összességében két remek koncertet láthattunk, hallhattunk az est folyamán: a Heathen mindenképpen elismerésre méltó, pozitív csalódást okozott, az Overkill pedig nevéhez illően gyilkos volt.

Találkozunk holnap a Death Angelen!

RIP

A zenekarok Európa-turnés setlistje a Shock magazin oldalán olvasható, Budapesten is ez a program futott.

Eurpoean Killfest Tour 2011
Overkill
(US), Destruction (D), Heathen (US), After All (B)
Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.
Jegyár: 5.900/6.900 Ft

www.myspace.com/afterallmetal
www.myspace.com/heathenmetal
www.destruction.de
www.myspace.com/officialdestruction
www.wreckingcrew.com
www.myspace.com/overkill
www.pecsa.hu


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés