2011. 07. 04.
Mészárosok és maláta-hangulatmesterek az idei Hegyalján
A kemény zenéket kedvelők szempontjából a hazai nyári fesztiválok közül egyértelműen a Hegyalja kínálja – már nem először – a legkecsegtetőbb felhozatalt. Tavalyelőtt a legendás thrasherek közül a Testament és a Death Angel tette tiszteletét, a nagyszínpadra pedig a Machine Head is fölfért, amelynek idén jelenik meg vélhetően nagyszabású új albuma Unto the Locust címmel. Idén azonban talán még ennél is erősebb a kínálat: a Slayer és az Amorphis mellett a Mastodon az igazi aduász.
.jpg)
Tavaly a nagyszínpadon romboló Machine Headdel szemben – kicsit hátrébb persze – a Kiscsillag zenekar adta aktuális koncertjét, és az elmondások szerint Lovasi a maga ironikus módján kijelentette, hogy szeretne úgy játszani a gitáron, ahogy Robb Flynnék párszáz méterrel arrébb. Ha a Gépfej játéka anno túlzás nélkül lezúzott mindent, akkor a Slayer produkciója vélhetően ez év nyarán is a pusztítás metaforájaként lesz emlegetve, akkor is, ha idén Tom Arayáéktól már megkaptuk a magunkét a Sportarénában. Az áprilisban Pat O’Briannal (Cannibal Corpse), nyáron pedig Gary Holttal (Exodus) kiegészülő brigád épp a Big Four aktuális köreit futja, s remélhetőleg a Hegyaljára érkezve némileg frissül az egyébként most sem feltétlenül szokványos programjuk. (És headlinerként talán ugyanúgy többet is kapunk belőlük, mint a Metallica előtt kapnánk.)
.jpg)
A finn Amorphisnak alig több mint egy hónapja jelent meg új lemeze The Beginning of Times címmel, kritikai fogadtatása pedig a többi Amorphis-albuméhoz hasonlóan olyan, amilyennek lennie kell, elragadtatott. A mesterien összerakott, éterien gyönyörű, ugyanakkor karakteres és húzós album Vejnemöjnen történetét dolgozza fel a Kalevalából; a csapat éjjeli fellépése a Hegyalján vélhetően úgy is sokakat vonz majd, hogy hazánkba rendszeresen, évente visszatérő vendégről van szó (talán nem véletlenül).
A Mastodon pedig népszerűsége ellenére (vagy éppen ezért) kultzenekar; zenéjük nehezen kategorizálható: technikás, progresszív groove-nak ugyanúgy nevezik őket, mint stoner és pszichedelikus hatású rocknak vagy metálnak. Amit csinálnak, az kétségtelenül egyedi és előremutató; legutóbbi munkájuk, a Crack the Skye ugyan letisztultabb és talán befogadhatóbb, mint korábbi anyagaik, de legalább annyira összetett és utaztató. Nemrég publikált koncert-DVD-jükön az említett lemezt teljes egészében elővezetik – hogy a Hegyalján mi várható tőlük, meglátjuk, hiszen rövid időn belül új albummal is jelentkezik a csapat, The Hunter címen.
A fönti három nagy húzónév mellett még számos csemege várja a Tokajba látogatókat. A fémzenét kedvelők elcsíphetik a nemrég hazánkban is nagy sikerrel fellépett ausztrál boogie-metál Airbourne-t, a külföldön sikereket elért magyar groove-metál Ektomorfot, vagy az ugyancsak friss lemezzel bíró Deicide-ot. Továbbá módunk lesz megnézni a német Heaven Shall Burnt, a futurisztikus hangzással operáló Raunchy-t, vagy a slágeresebb vonalról a Guano Apest, illetve a szintén visszajáró vendégnek számító folkos sörmetál alakulatot, a maláta-hangulatmesternek tekinthető finn Korpiklaanit. Tartalmas szórakozásnak, élménygazdag beszámolóknak nézünk elébe.
Tavaly a nagyszínpadon romboló Machine Headdel szemben – kicsit hátrébb persze – a Kiscsillag zenekar adta aktuális koncertjét, és az elmondások szerint Lovasi a maga ironikus módján kijelentette, hogy szeretne úgy játszani a gitáron, ahogy Robb Flynnék párszáz méterrel arrébb. Ha a Gépfej játéka anno túlzás nélkül lezúzott mindent, akkor a Slayer produkciója vélhetően ez év nyarán is a pusztítás metaforájaként lesz emlegetve, akkor is, ha idén Tom Arayáéktól már megkaptuk a magunkét a Sportarénában. Az áprilisban Pat O’Briannal (Cannibal Corpse), nyáron pedig Gary Holttal (Exodus) kiegészülő brigád épp a Big Four aktuális köreit futja, s remélhetőleg a Hegyaljára érkezve némileg frissül az egyébként most sem feltétlenül szokványos programjuk. (És headlinerként talán ugyanúgy többet is kapunk belőlük, mint a Metallica előtt kapnánk.) A finn Amorphisnak alig több mint egy hónapja jelent meg új lemeze The Beginning of Times címmel, kritikai fogadtatása pedig a többi Amorphis-albuméhoz hasonlóan olyan, amilyennek lennie kell, elragadtatott. A mesterien összerakott, éterien gyönyörű, ugyanakkor karakteres és húzós album Vejnemöjnen történetét dolgozza fel a Kalevalából; a csapat éjjeli fellépése a Hegyalján vélhetően úgy is sokakat vonz majd, hogy hazánkba rendszeresen, évente visszatérő vendégről van szó (talán nem véletlenül). A Mastodon pedig népszerűsége ellenére (vagy éppen ezért) kultzenekar; zenéjük nehezen kategorizálható: technikás, progresszív groove-nak ugyanúgy nevezik őket, mint stoner és pszichedelikus hatású rocknak vagy metálnak. Amit csinálnak, az kétségtelenül egyedi és előremutató; legutóbbi munkájuk, a Crack the Skye ugyan letisztultabb és talán befogadhatóbb, mint korábbi anyagaik, de legalább annyira összetett és utaztató. Nemrég publikált koncert-DVD-jükön az említett lemezt teljes egészében elővezetik – hogy a Hegyalján mi várható tőlük, meglátjuk, hiszen rövid időn belül új albummal is jelentkezik a csapat, The Hunter címen. A fönti három nagy húzónév mellett még számos csemege várja a Tokajba látogatókat. A fémzenét kedvelők elcsíphetik a nemrég hazánkban is nagy sikerrel fellépett ausztrál boogie-metál Airbourne-t, a külföldön sikereket elért magyar groove-metál Ektomorfot, vagy az ugyancsak friss lemezzel bíró Deicide-ot. Továbbá módunk lesz megnézni a német Heaven Shall Burnt, a futurisztikus hangzással operáló Raunchy-t, vagy a slágeresebb vonalról a Guano Apest, illetve a szintén visszajáró vendégnek számító folkos sörmetál alakulatot, a maláta-hangulatmesternek tekinthető finn Korpiklaanit. Tartalmas szórakozásnak, élménygazdag beszámolóknak nézünk elébe.
Kulcsszavak:
Hegyalja