Képzeljétek el, hogy a Queen Bohemian Rhapsody című művét a Meshuggah adja elő. Na ez az Unexpect. Ez is! A montreali társulás egyik inspirációja a világhírű Cirque de Soleil – zenéjükben ott a swing, a jazz, a metál, a vurstlik hangulata, ahogy a klezmer, a progresszív rock, az operák világa. No meg a black/death. Egy pillanatig sem modorosak. Az idei nyári koncertszezon egyik unikális fellépőjét láthattuk/hallhattuk a budapesti Duna vízén.    

A tervezettnél korábban érkeztem kedvenc budapesti koncerthelyszínemre, így meglepődve tapasztaltam, milyen sokan igyekeznek bejutni a színpad elé belépőjeggyel a kezükben. Számukra tehát nem volt ismeretlen a ScerrA név. Jómagam csupán a koncert beharangozója révén találkoztam vele először, s így tudtam meg, hogy már rendelkeznek egy szabadon letölthető nagylemeznyi hanganyaggal. A magyar szövegen való megszólalás viszont határozottan kedvem szegte…

Ezen az estén Bíró Ágnes segítette ki a zenekart basszusgitáron. A zsinóros (divattörténeti ismeretek híján csak reménykedem, hogy nem magyarkodó) egyenruhában színpadra lépő csapat csak úgy feszült az energiától. Fiatalos, lendületes előadásmódjuk kellő módon felpezsdítette az akkor már kb. 100 fős közönséget. Zenéjük egyelőre még kiforratlan, kevés egyéni motívummal bír, viszont hallhatóan nem építenek maguk köré műfaji korlátokat, számos elemet vegyítenek a szimfonikus blacktől a death-en át a progresszív zenék felé is kikacsintva. Az énekes is üvölt, hörög, károg ha kell; zúzni már tudnak… Olyanok voltak aznap este, mint az utánuk fellépő Unexpect embrionális állapotban…

S lőn! Hasonlóképp kapkodtam levegő után, s ugrándoztam örömömben, mint a Karma To Burn esetében. Alig bírtam magammal, amikor a Sziget fesztivállal egymagasságban megtudtam, hogy a kanadai zenekar tiszteletét teszi nálunk a Watch My Dying vendégeként. Kicsit megcsappant az örömöm, amikor kiderült: nem teljes műsorral lépnek fel, csupán különleges vendégként melegítenek a WMD-nek. Sebaj, több a semminél, így is remek ötlet volt a Brutal Assaulton szereplő gárdát nyakon csípni, s a Duna partjára (mit partjára, rá a vízre!) invitálni!

A rendelkezésükre álló 40 perc csak úgy elsuhant. A hattagú zenekar egész kiállásából csak úgy sugárzott a jókedv, a zene szeretete – a profizmus. Ha a muzsikájukat akarnám leírni ennek a most májusban már a 3. nagylemezét (Fables of The Sleeples Empire) prezentáló társulatnak, akkor egyrészt felsorolnám, hogy a swing, a jazz, a metal, az opera és a vurstli, a musical, az avantgárd színház és a progresszív rock világából merítenek, de úgy hogy ezek komplexitása egy pillanatig sem érződik modorosnak, klisészerűnek, elcsépeltnek. Egyszerűbben: képzeljétek el, hogy a Queen Bohemian Rhapsody című művét a Meshuggah adja elő. Na ez az Unexpect. Ez is! A kortársak közül a svéd Diablo Swing Orchestra művel hasonló módon és színvonalon zenét. A montreali társulás a világhírű Cirque de Soleil inspirációját és céljait is magáénak vallja, persze zenei megfogalmazásban.

Kétségeim voltam a színpadra állás lehetőségeit illetően: hogy férnek el hatan a zsebkendőnyi téren. Állandóan attól féltem, hogy a mozgásában Paganinit idéző Blaise Borboen-Leonard hegedővonójával szemen böki az énekesnő Leilindelt. Vagy a 9 húros vasalódeszkányi nyakú basszusgitáron nyomuló ChaotH – aki egyébként öltönyben, csontra húzott nyakkendőben állt ki – lekaszál valakit. De nem: egy kellően begyakorolt, klubokban edzett társaságról van szó, ahol Leilindel hangja mellett a két gitáros srác is rendesen odateszi a torkát. Ekkora (férfi-női) összhangot, s annak ily művészi hatását a Theatre of Tragedy Velvet Darkness They Fear lemezén szereplő Liv Kristine és Raymond I. Rohonyi párosa óta nem hallottam. Fenomenális volt a koncert. A jazzesen megszólaló basszus, a progos gitárok, a komoly, de néha klezmeres hegedű, a zenei teatralitás csimborasszója. Mindezek mellett: zúztak – néha Meshuggah-ízű, vagy VoiVod-szerű hangfoszlányok, -képletek is az éterbe reppentek.

Nagyon szimpatikus volt, hogy a megelőző nap még Prágában koncertező banda énekesnője magyarul köszönte meg a lelkesedést és magyarul mondott búcsút is a közönségnek. A fizikai adottságait tekintve, de elsősorban a kisugárzása alapján vonzó Leilindel, bár öltözékében a gót romantika megtestesítője, előadói talentuma jóval túlmutat a szokásos frontemberkedésen. Mozdulatai, kiállásai, arckifejezése mind az előadás szolgálatában áll, a közönséget nagyobb odafigyelésre mozgósítja.

Fellépésük jó pár napra feltöltötte az energiacelláimat.

RIP

Unexpect (CAN), ScerrA
Budapest, A38 tetőterasz, 2011. augusztus 17.
Belépőjegy ára: 500 Ft

www.unexpect.com
www.myspace.com/unexpect
www.myspace.com/scerramusic
www.a38.hu