2011. 10. 17.
Szavak nem voltak rá (Khuda és Rosa Parks a Blog Musicban)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Sokadjára végre összejött: október 13-án láthattam élőben a Khuda zenekart. Bár a budapesti Blog Music Clubban lezajlott koncert okozott némi csalódást, ettől függetlenül örültem neki, hogy találkozhattam a már-már „hazajáró” brit duóval.

A srácok ugyanis már vagy hatodik alkalommal látogattak el Magyarországra, nekem viszont még egyszer sem sikerült elcsípnem őket – igaz, csak a legutóbbi két-három eset volt olyan, amikor már egyáltalán érdeklődtem a gárda iránt. De igazából nem aggódtam, hiszen a szervező, a bálványvéres Milán a nyári Rosetta-koncert után jelezte, hamarosan újra a fővárosba hozza a csapatot. Ezt a lehetőséget viszont semmi pénzért nem akartam elmulasztani.

Korábban még nem jártam a Blogban, de elsőre is hangulatosnak tűnt a hely, bár némileg szűkösnek bizonyult; jobban örültem volna, ha a közvetlen szomszédságban lévő Tündérgyárban zajlik az est.

Az előzenekari teendőket a győri Rosa Parks látta el, nem is rosszul. Velük is ez volt az első találkozásom, s szerencsére nem kellett csalatkoznom: bár némileg klisés az általuk játszott, sok akusztikus résszel és dallamokkal felvértezett, instrumentális (post-)rock, ennek ellenére élveztem azt a körülbelül egy órát, amit a (nem létező) színpadon töltöttek. A hangzás és a tagok intenzív játéka is erősítette bennem a pozitív benyomást, mint az az ötlet is, ahogyan a húrfelelősök mikrofon nélkül üvöltötték az éterbe a dalszövegeket.
 

A Khuda-nak azért van könnyű dolga, mert kis helyen is elférnek, gyakorlatilag egy panellakás valamelyik szobájában is simán felléphetnének (úgy, hogy még van tíz-húsz néző is velük). Zenéjük viszont ezzel ellentétben kellően tágas és izgalmas. A dobos, Steve Myles lemezen hallgatva is eszméletlen dolgokat üt, amit látni elementáris élmény volt, főleg, hogy egy iszonyatosan roncs szerkón játszott (beszakadt előbőr a lábdobon, szétrepedt, girbegurba cinek), de őt ez láthatóan nem zavarta túlzottan. A huszonpáréves gitáros, Tom Brooke pedig egyrészt külalakjával (állandó vigyor; göndör tincsek; sztreccsfarmer kontra hegyesorrú, kopogós cipő) és terebélyes pedálsorával hódított, aminek segítségével könnyedén szólaltatott meg egyszerre több riffet is, amelyek (egy kivételtől) eltekintve könnyedén csavarodtak egybe, tökéletes illúzióját adva annak, mintha egyszerre több húrnyűvő állna a „deszkákon”.

Ami viszont nem tetszett, hogy pár dalt (pl. Tyche, Luka Mesto) többszörös sebességgel zúztak le, illetve kedvenc számomat, a Black Waters-t sikeresen mellőzték – utóbbi azért is bosszantó, mert egy balszerencsés fejláda- és húrcsere nélkül könnyedén belefért volna még egy nóta az időbe, de így is jól esett olyan szerzeményekre bólogatni, mint a Pirsig, a Marchmen vagy a Boreas.
 

Mindenki elégedetten távozhatott a buliról: sokan eljöttek (hetven-nyolcvan ember), a fellépők örültek a lehetőségnek, éltek is vele, és a közönség is jól vette a lapot. Engem csak a szokásos kérdés foglalkoztatott megint: Debrecenben miért nincs egyetlen pénzzel (nekem ez nincs) és vállalkozó szellemmel (ez lenne) rendelkező egyén sem, aki megpróbálna hasonló „hangorgiákat” leszervezni hazánk második legnagyobb, de ezzel együtt is talán legunalmasabb városába? Hogy stílszerűen bosszankodjak emiatt: a khudába!

Khuda (GB), Rosa Parks (HU)
Budapest, Blog Music Club, 2011. október 13.
Belépő: 800,-

khuda.bandcamp.com
www.myspace.com/rosaprks
 
downer
Kulcsszavak: Khuda, Rosa Parks

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés