2011. 11. 18.
Organikus kísérletek (marionette ID-interjú)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Organikus kísérletek (marionette ID-interjú)

Élményt és pozitív energiát szeretnénk átadni a bennünket hallgatóknak – mondja Kovács Ákos, a szeptember első felében a kaliforniai bejegyzésű, de számos európai kirendeltséggel rendelkező Fluttery Records gondozásában második lemezét (Alluvion) megjelentető tatabányai marionette ID zenekar gitáros-énekese. Az idehaza és külföldön is ismert és elismert kvartett tagját faggattuk múltról, jelenről, jövőről, elért és elérendő sikerekről, ambíciókról.

– Hogyan találtatok egymásra a Fluttery Recorsszal?
– 2010-ben kerestek meg bennünket, hogy ki szeretnék adni a 2007-ben készített Emptiness Will Change Your Mind című első lemezünket. A kiadó akkor alakult, és tudatosan akarták azt építeni a hozzánk hasonló zenekarok segítségével. A profil azóta jelentősen bővült, és ez a változatosság jó dolog. Nem kimondottan kerestünk akkoriban kiadót, de ha már így alakult, szívesen vágtunk bele ebbe a dologba velük, lényegében minden különösebb elvárás nélkül, hiszen semmiféle tapasztalatunk nem volt ilyen téren.

– Mit vállalt a kiadó, mit vállaltatok Ti az együttműködésetekben?
– A kiadó gyártja le a lemezeket, amit saját költségen veszünk fel, és az eladásból egy meghatározott arány alapján részesedünk, nagyjából ennyi. Emellett csinál némi promóciót is az anyagoknak. Tulajdonképpen sokat gondolkodtunk, hogy szükség van-e egyáltalán kiadóra, mert a világ nem feltétlenül ebbe az irányba tart, de úgy döntöttünk, erre a lemezre még hagyjuk változatlanul a dolgokat. Hogy a jövőben mindez hogyan alakul, majd elválik.

– A kiadó önmeghatározása szerint a poszt-rock, az ambient, az experimentális, az elektronikus és a modern klasszikus zene otthona. Benneteket a poszt-rock kategóriába szoktak sorolni minden fórumon. Ti miként viszonyultok ehhez, mi a Ti önmeghatározásotok a zenétekre?
– 2008-ban egy fórumon megjelent, hogy első lemezünk tulajdonképpen egy post-rock lemez. Akkor találkoztam először ezzel a stílusmegjelöléssel. És mivel úgy tűnt, hogy ezt a közönség nagy része relevánsnak érzi, maradt ez. Ám én azt, amit a marionette ID játszik már csak azért sem szoktam post-rocknak nevezni, mert nem érzem magam avatottnak, nem ismerem nagy mélységben ezeket a zenéket, ezért azonosulnom is nehezebb velük. Mindazonáltal semmi gond azzal, ha (részben vagy egészben) annak titulálják, amit csinálunk, zavarni semmiképp sem zavar.


– Ismeritek, hallgatjátok a kiadótokhoz tartozó zenekarokat? Mi a véleményetek róluk?
– Nagyon kedveljük őket. Az amerikai Phoenix and the Turtle volt a kiadó egyik első bandája, nagyon szimpatikus zenekar. A hozzánk hasonló zenekarok közül az egyre népszerűbb orosz Mooncake, valamint a Seven Miles Journey nagyon színvonalas produkciók, de ez igaz a lágyabb, vagy az elektronikusabb vonal képviselőire is, mit pl. a Journey Down the Well, de ott van az instrumentálisban utazó szerb Ana Never is. Szeretjük még a vonósokkal kiegészített En Plein Airt is, velük nemrégiben adtunk is egy közös koncertet Rómában, nagy élmény volt. Tényleg jó kis közösség, és a változatosság ellenére valami határozottan összetartja ezeket a bandákat, jó volt ebbe magyarként belekerülni.

– Számotokra melyik zenekarok az irányadók, melyek befolyásolták leginkább a zenei tudatosságaitokat?
– A legnagyobb kedvencek talán nem is jönnek át azon, amit csinálunk, mégis óriási hatással voltak ránk. Még 1997-ben kaptam egy kazettát Petitől (Bíró, dobos – szerk.), akivel már egy középiskolai zenekarban is együtt játszottunk. Bendzsóval kezdődött, és nem is nagyon értettem, mi történik, hogy mi ez a dolog. Aztán egy fél évig nem tudtam mást hallgatni, ez volt a Sixteen Horsepower Low Estate című lemeze. Szinte semmi nem volt rám nagyobb hatással, nem is zeneileg, de a zenélés lényegét tekintve mindenképp. De ott volt Jeff Buckley Grace című albuma, a grunge-hullám egyes lemezei, legfőképp az Alice in Chains utolsó lemeze. Egymástól gyökeresen eltérő dolgok, de mindannyiunkhoz közel kerültek, és ez állt össze aztán fokozatosan. Rengeteg metál zenét és punkot hallgattunk, a screamo zenék iránti vonzódásunk is ennek köszönhető talán. Fontos volt még a kilencvenes évek végi emo hatása is, az Engine Down, és általában a Lovitt Recordshoz tartozó zenekarok, ez már inkább a 2000-es évek időszaka. De említhetem még a Hot Water Music, a Refused, a Tool, a JR Ewing egyes lemezeit is.

– Turnéztatok külföldön. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
– Óriási élményeket mindenekelőtt. Amikor van egy zenekarod, és a célod nem feltétlenül a világ meghódítása, akkor az olyan eredmények, mint egy külföldi turné, minden elképzelésed felülmúlják. Amikor elkezdesz zenélni, csupán koncertezni szeretnél, utána esetleg szeretnél egy lemezt, amikor ezek az apró célok sorra megvalósulnak, mindig továbblépsz egy kicsit, egy ilyen állomás a külföldi koncertezés és megkeresések is. Nem is álmodtunk ilyesmiről, mikor elkezdtük. Nagyon sokat jelent, hogy mindig vannak Magyarországon kívül is olyanok, aki látni és hallani szeretnének bennünket. Egy turné emellett új típusú technikai, emberi és egyéb kihívásokat is jelent, ami a zenekarral, a barátaiddal alkotott közösséged is próbára teszik.

– Mi egy flottul sikerült marionette ID koncert jellemzője?
– Ezt mindig a közönség dönti el. Ami bennünket illet, ez egy teljesen intuitív dolog. Ha úgy érezzük utána, hogy működött, amit szerettünk volna, akkor az talán egy jól sikerült koncert volt. Nem szoktunk utána a technikai hibákat elemezni, vagy visszaidézni percről percre a történteket. Ha bármi átjön abból, amit meg szeretnénk osztani a közönséggel, akkor a koncert elérte a célját. Ez azért fontos, mert az apró pincéktől kezdve nagy színpadokig sok helyen játszottunk már, szóval nem lehet mindenütt ugyanolyan a produkció, a lényeg az, hogy valami működjön, hogy sikerüljön magunkból adni valamit.

– Mi az, amit ki szeretnétek adni magatokból, s megosztani másokkal?
– Adni szeretnénk valamiféle élményt és pozitív energiát, megmutatni, hogy miért lehet érdemes ilyen koncertekre járni, és hogy szerintünk mit lehet egy ilyen zenével kifejezni. Nekünk persze azért is fontos, mert így vezetjük le azt, ami a mindennapokban felgyűlik bennünk, ami foglalkoztat, és amiért tenni szeretnénk.

– Hogy látjátok a közönség és a szakma visszajelzését?
– Egyáltalán nem panaszkodhatunk. Ez persze megint csak összefügg az ember elvárásaival. Tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire befogadható zenét játszunk, és ezzel mire számíthatunk. Ebből a szempontból teljesen elégedettek vagyunk, és a fejlődés szinte folyamatos, a látogatottságokat tekintve is. Állandóan kapunk visszajelzéseket, leveleket, megkereséseket, ha éppen van merchandise, az mindig sikerül többé-kevésbé eladni, és a pozitív kritikák is jelentős többségben vannak, relatíve sok megjelenésünk van külföldön is. Azok a barátok, akik azóta rengeteget segítettek a zenekarnak, sokszor szintén zenerajongóként találtak ránk, hihetetlen érzés, hogy egyesek energiát és időt szánnak erre pusztán azért, mert jelent nekik valamit a produkció. Röviden, ha nem lennénk elégedettek mindazzal, ami eddig történt velünk, talán nem is csinálnánk már.

– Miként jellemezhető a marionette ID zenéjét kedvelők köre?
– A zenei világ, vagy mondjuk így, az „underground” teljesen eltérő szegmenseiből áll össze ez a kör. A visszajelzések alapján sokszor egymástól eltérő stílusok kedvelőinek tetszik ez vagy az a zenében. Sokan hallgatják a metal zenéket kedvelők közül, de sokan máshonnan is, és ezt nagyon jó dolognak tartjuk. Talán ezért is van, hogy sokszor egymástól nagyon eltérő jellegű zenei produkciókkal lépünk fel közösen. Persze bizonyos hangulatú zenék kedvelői könnyebben találnak rá erre, de a közönség mindig összetett lesz egy kicsit, és ez talán jó dolog.

– Tatabányáról indult a zenekar. A koncertek számát és a hazai népszerűséget tekintve, a főváros vagy komplementere felé billen a mérleg?
– Jórészt a főváros felé, bár rengeteget játszottunk már vidéken is, az új lemez dalait pedig Pécsett is bemutatjuk a Volkova Sisters társaságában december elején. Sok érv szól a főváros mellett, de nem kizárólag ott játszunk, mikor Magyarországon lépünk fel. Vannak olyan vidéki városok, ahol mindig jó koncertet adni, és ahol általában vissza is várnak bennünket. Vannak remek klubok, és nagyon odaadó közönség, szóval legalább akkora élmény játszani ezeken a helyeken is, ebből a szempontból nincs főváros és nincs vidék között különbség. Egy évben általában csak egyszer szoktunk Tatabányán játszani, de a mai napig ott próbálunk és jórészt ott is élünk.

– Mi volt az álmotok, célkitűzésetek, tervetek, amikor zenekart alapítottatok? Teljesültek-e már az elképzelések? Hol tartotok az úton?
– Semmiféle különösebb célkitűzés vagy elvárás nem volt, csupán imádtuk csinálni. Mindig jöhetnek többen a koncertre és mindig vehetnek többen lemezt, az érdeklődők köre szinte a végtelenségig bővülhet, vagy bővíthető, vagyis mindig van hová továbblépni mind ismertségben, mind szakmailag, de ez sokszor már tulajdonképp meghaladja a kompetenciánkat. Érdemesebb talán a másik oldaláról közelíteni a dologhoz, és egyből rájössz, hogy mennyire elégedett vagy/lehetsz. Nem is igazán van olyan, hogy út. Soha nem egy számegyenesként képzeltük el, amit csinálunk, és soha nem is szeretnénk. Rengeteg olyan dolgot elértünk, amit sosem gondoltunk volna, szóval ebből a szempontból egyszerűen semmi okunk panaszra.

– Miként tervezitek a zenekar további, még szélesebb körű megismertetését?
– Lényegében nincs kidolgozott stratégia, ameddig szeretjük, koncertezünk és csinálunk lemezt, bízva abban, hogy a dolog továbbra is gerjeszti önmagát, és ugyanúgy egyre több emberhez jut el, mint eddig. Idáig sem volt ez a szó szoros értelmében tudatos folyamat, és valószínűleg ezután sem lesz az, hiszen nem ezt csináljuk főállásban, időnk és lehetőségünk sem lenne rá. De nem is hiszem, hogy lennének ilyen ambícióink.

– Hogyan születik egy marionette ID dal? Mi jellemzőbb: zenére írjátok a szöveget, netán fordítva? Kik a fő szerzők a csapatban?
– Az énekdallam és szöveg az utolsó stádium, illetve a szöveg maga nem, de annak dalra alkalmazása igen, talán azért, mert én magam is gitározom inkább. Mindezeknél előbb születnek a számok zeneileg, de nem klasszikus dalszerzői folyamat során. Inkább kísérletezgetés, és folyamatos együttes játék után alakul ki a végleges forma és struktúra. Utána igazítgatjuk még persze, de sosem előzetes koncepció alapján. Egyetlen fontos szempont van csupán (és ez talán nem is olyan egyértelmű, mint elsőre hangzik), hogy mindegyikünk maradéktalanul elégedett legyen az eredménnyel. Ha valami kicsit is nem tetszik a másiknak, akkor eldobjuk az ötletet. Vagyis nem arról van szó, hogy valaki ír egy dalt, és azt meghangszereljük, ennél organikusabb a folyamat, és mindenki részt vesz benne. Ennek pusztán annyi az oka, hogy ha már egyszer ez a hobbink, akkor az nyújtson valóban élvezetet, ne kelljen kompromisszumokat kötni benne. Így nem is fenyeget az a veszély, hogy valamelyikünk esetleg kevésbé lelkesedne, és ez egyben erősen összetartja a zenekart.

Olvastam, hogy a Sin of Ollan szövege Borges-inspiráció nyomán íródott. Milyen más irodalmi, képzőművészeti, társművészeti hatások jelennek még meg a szövegeitekben?
– Nem, ez minden bölcsészkedés a lemezen, ez valahogy jött és úgy maradt, más ilyen jellegű utalás nem nagyon van a dalokban, és ez sem előzetes koncepció eredménye volt, hanem spontán ötlet. Egyszerűen szeretem azt a novellát, és számomra passzolt a dal hangulatához. Vannak még azért hatások, de azok közel sem érvényesülnek ennyire explicit és egységes módon a lemezen.

– Az Alluvion album borítóján mi látható?
– A borítót egy régi barátunk, Kele Róbert rajzolta saját magáról egy fénykép után. Egy rézmetszetet imitáló tollrajz, amire akvarell került. A rajzot utána összegyűrte, kimosta és megszárította, ebből nyilván a borítón már nem sok jön át. Amiért nekünk tetszett, az pont az, hogy nem egyértelmű, mit ábrázol, halott/alvó ember, tele apró szimbólumokkal és utalásokkal. Ehhez, mondjuk, viszonylag sokáig kell böngészni a rajzot. Szóval nagyon tetszett nekünk, és Robi rajzai is talán kicsit több emberhez eljutnak így (a honlapunkon több munkája is látható).


– November 26-án a Dürer-kertben lemezbemutató koncerten léptek föl. Készültök-e valami különlegességgel?
– Igen, a legfontosabb talán az, hogy a mindkét lemezünket készítő, szintén tatabányai gyermekkori barátunk, Barják András fog velünk fellépni, megszólaltatva mindazokat a plusz hangszereket, amelyek a lemezen is hallhatóak, de élőben nem részei a koncertnek. Ez valószínűleg egy egyszeri alkalom lesz, de nagyon izgalmasnak ígérkezik. Ezenkívül lehet majd lemezt nyerni meg egyebeket, minden részlet olvasható a zenekari Facebook-oldalon. Vendégzenekar a srceamo-vonal egyik legszínvonalasabb hazai képviselője, a dUNA lesz, valamint a cselló-gitár-elektronika vonalon debütáló Sergei 2/6, amely tulajdonképpen basszusgitárosunk, Máté (Győrffy – szerk.) másik zenekara, a Képzelt Város két tagját foglalja magában. Remélhetőleg izgalmas este lesz, mindenkit szeretettel várunk!

RIP

www.marionetteid.hu
www.lastfm.com/music/marionette+ID
www.facebook.com/marionetteID
www.flutteryrecords.com

Kulcsszavak: marionette ID, Alluvion

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés