2012. 01. 15.
A sors és a vihar istene (Namtar és Taranis)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A sors és a vihar istene (Namtar és Taranis)
Egyiküket a sumér, másikukat a kelta mitológia ihlette meg a névválasztáskor. Mindkettőjük a Thy Catafalque zenei világához kötődik, hírnevét öregbítette tehetségével. Bakos Attila hangja és Juhász János gitározása együtt a TC Róka hasa rádió című lemezén hallható. János még az óesztendő végén publikálta a Namtar Wake Me Up From My Storm címmel ellátott demofelvételeit a Myspace-oldalán, Attila pedig Kingdom címmel hozta ki albumát a Taranis név alatt.
 
Namtar: Wake Me Up From My Storm (demo 2011) Juhász János hosszú évek során volt Kátai Tamás kreatív zenésztársa a Thy Catafalque-ban, de a Gortban is együtt muzsikáltak, melynek eredményéről anno egy EP formájában meg is győződhettünk (Forest Myths, 2000).
 

A Namtar demón 7 szám kapott helyet, a gitárok, basszus, valamint a dobprogram is János keze munkáját dicséri. A félórányi ének nélküli hanganyagon mindössze egy szerzemény régebbi keltezésű (Morphine), a többi az utóbbi idők terméke. A technikás blackes, death-es stílusjegyekkel (is) rendelkező, progresszív és/vagy atmoszférikus jelzővel is illethető tételek némiképp a befejezetlenség hatását keltik, s itt nem ez énekhangot hiányolom, mint Uzseka Norbert ismertetőjében a HammerWorld decemberi számában. (Viszont, egyetértek vele, hogy nem túl elegáns, ha minden szám úgy ér „véget”, hogy elhalkul…) Nagyon kifejező tud lenni egy szerzemény emberi hang nélkül is. A címadó cynices riffzuhataga, a Black Holes TC-t idéző világa, az Awaken Dream manapság dark ambientnek mondott szintis villogásai, ami szerintem inkább a ’80-as évek elektromos kütyüinek varázslóit idézi, a Damned Sunday lassú egyszerre depresszív, mégis vibráló hömpölygése, a Gear kemény proto-death vadulása, majd melodikussá válása, a Morphine akár „poszt-” jelzős szkreccselős etűdje, vagy az Over the Mirror – szerintem még nagyobb ívűvé, még epikusabbá fejleszthető – ritmizálása mind nagyon inspirálóan hatnak, rabul ejtve a hallgatót. Én csupán egy kis további cizelláltságot, furfangot, fifikát, esetlegesen plusz gitársávokat hiányolok innen-onnan, vagy egyes tételek lekerekítését, jobb megformálását, kidolgozását, persze a hangzás telítettségén is javítanék. (Magyarul: kell egy hasonlóan kreatív szerzőtárs – vagy önmagához viszonyul kritikusabban.) Ugyanakkor közel sem dalkezdeményeket, válogatás nélküli ötlethalmazt hallhatunk, hanem komponált, hangszerelt tételeket, amelyek viszont még nem forrták ki magukat, azonban igen ígéretesek. De hát ezért demo, a munkafolyamatok egy fázisa ragadható meg általa, segít a zenésznek fölmérni eddigi alkotásának lehetőségeit – a gyémántra is ráfér még a csiszolgatás. Máskülönben önkritikusan azt is mondhatnám, hogy talán épp a befejezetlenség, a kidolgozatlanság az, ami részint vonzóvá teszi számomra a dalokat (némi romantikus vágyódás a fragmentáltságra?).
 
 
Taranis: Kingdom (2012) Bakos Attila 11 éve jelentetett meg a Taranis név alatt egy demót (In Days of Yore, 2000), neve azonban a Woodland Choir és a Descend zenekarok kapcsán is ismerős lehet. A 200 példányos demo elterjesztését követően Attila megírt egy egész albumnyi zeneanyagot, a munkálatok utolsó simításait azonban 2011-re hagyta, s az új év első napján tette csak közzé a 40 perces Kingdom című anyagot (ami egyelőre csak letöltve elérhető, de később CD-n is tervezik megjelentetését).
 
Havancsák Gyula alkotása
 
A négy tételes szimfonikus, epikus (atmoszférikus) metal lemez egy pillanatig sem kelti a kidolgozatlanság érzetét. Jól és tudatosan felépített a 4 kompozíció (Storm, Dominion, Glory, Origin) külön-külön és egyben is. Attila kiváló zeneszerző, hangja jellegében Vintersorgra emlékeztet, a blackes, vagy klasszikus zenei elemek izgalmasan keverednek a zeneművekben, egy percig sem unatkozunk. Érdekes, hogy a Storm (és az album) bontásos kezdése/felvezetése a SOAD Chop Suey!-ját idézi, utána viszont egyből jön az évtizeddel korábbi Vintersorg-lemezek ízét felszínrehozó, csöppet sem nehézkes dalmonstrum (néhol még a Bornholmra emlékeztető dallamvilágot is érzékelek e dalban, biztos van közös zenei ős…). Ha csak ezt az egy számot tartalmazná a lemez, már elégedettek lehetnénk, nagyon sokrétű élményt kínál, rengeteg minden történik a 13 percen túlnyúló alkotásban; Attila többféle hangját is be tudja mutatni általa. A többi szám is hasonló komplexitású: epikus black alap (a skandináv teleket leginkább a Glory idézi meg), erőteljes, szimpatikus férfi ének, a programozott ritmikák, effektek kellően aprólékosan kidolgozottak, dinamikusak, a természetes hatás kedvelőinek sem lehet zavaró – valamint nem elhanyagolható az angol nyelvű szövegek tartalmasságára felhívni a figyelmet.

Nem lenne szerencsés elsütni az „év eddigi legjobb lemeze” szólamot, de a Taranis muzsikája szerintem minden igényes zenebarátnak tartogat kellemes perceket a black metal-kedvelőtől, a melodikus heavy metal-rajongón át azokig, akik a poszt-rockra esküsznek.
 
„Hálószoba metál” ide vagy oda, hazánk metálzenei alkotói közül a prímet(!) az „egyszemélyes zenekarok” viszik.
 
RIP
 
Namtar Myspace-oldala:
http://www.myspace.com/562412523
A demo letölthető a Satan lieblingsmagazinjáról:
http://subterra.hu/index.php?page=3#1871
 
Taranis:
www.attilabakos.com
Kulcsszavak: Namtar, Taranis

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés