2012. 02. 16.
Mikor a régiek vigyázzák lépted (Anguish: Through the Archdemon’s Head)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mikor a régiek vigyázzák lépted (Anguish: Through the Archdemon’s Head)
Vissza a forráshoz – legalábbis a közelébe, riff riff hátán, mindez zakatolós, kimért, mégis ösztönös formában. Epikus doom a Candlemass és a Bathory hagyatéka alapján, némi Trouble fűszerezettséggel: ez a svéd Anguish, melyet – nevével ellentétben – öröm hallgatni. Semmi psychedelica, drone, post-, stoner elhajlás – kőkemény metál a maga pőreségében. S hogy milyen gondolatok suhanhattak át a démonok főnöke fején, RIP megpróbálta kitalálni.
 
Az olasz Black Oathtal közös, tavaly decemberben az itáliai Unholy Domain által 300 példányban megjelentett 7 inches kislemez kapcsán kezdtem érdeklődni a svéd doom zenekar iránt. Az uppsalai kvartett 2007-ben alakult, első kiadványukat, a 2010-es, félórányi muzsikát 4 tételben prezentáló Dawn of Doom című demót még kazettán hallgathatták azon kevesek, akik az első, majd a második, egyenként 50 példányos szériákhoz hozzáférhettek (s persze működő lejátszóval rendelkeztek), még ugyanebben az évben a coloradói Dark Descent Records is kiadta a felvételt ugyancsak a magnósoknak kedvezve. A debütlemezt idén február 8-án ugyancsak a legutóbb említett amerikai underground kiadó jelentette meg, akik elsősorban death metal profillal rendelkeznek. A Candlemass, Black Sabbath, Trouble ihletettségű csapat majd’ egy órás, 8 számos lemezén a splitről ismerős The Veil című dal is szerepel, a demóról pedig a címadó és a 4 perccel meghosszabbodott játékidejű Morbid Castle került át.
 

Alapvetően pozitív a fogadtatása az albumnak, a blogoszférában az Apoch’s Metal Review 10-ből 7,5 ponttal, a Metal Review 8,5 ponttal jutalmazta, a From The Dust Returned blog cikkírója 85%-osra értékelte az albumot, míg a Skull Fracturing Metal webzine 86%-ot bírt adni. A szélesebb körben jegyzett portálon, a Metal Stormon 8,2-re pontozták az old school riffekre alapozott zeneművet. A közel egységes vélemények szerint mindenkinek bejön a svédek zenéje, habár az originalitást nélkülözi, s egészen kimagaslónak sem titulálható. Ezekkel a megállapításokkal én is egyet tudok érteni.
 
Mi az, ami mégis kellemes hallgatnivalóvá avatja a Fődémon fején átsuhanókat? Mindenekelőtt az, hogy meríteni visszatértek a forrás környékére: a Candlemass, valamint érdekesmód a Bathory korai anyagai köszönnek vissza előadásukban, s a már említett Trouble-ön (a Dawn of Doomban mintha a white metal alapbanda korai riffjei szólnának negyed olyan "gyorsan") kívül a szintén amerikai Solitude Aeturnus hozható föl még hatásként. Oda tértek vissza, amikor a metal még heavy sem volt, viszont a riffközpontúság számított diferentia specificának. Őrlő, vontatott riffek, mintha árokásó, nem is… inkább bányagépek ritmusához igazították volna őket. Az énekhang, nos igen, néhol Messiah-t idézi, de legtöbbször mintha vágott seben át kántálna valaki. Ezt ugyan a kritikák black metalos karakterűnek érezték (azaz átvették egymástól ezt a panelt), de szerintem ez csak a nyitó számokra állítható jobbára, az intróra és a Book of Foxra.
 
Apropó, mi ez a róka-mánia? A split borítóján és a nagylemezen is ott az eszes vörös bundás feje. Sajnos nem találtam rá a dal szövegére (kihallani a dalból végképp nem sikerült), így csak találgatni tudok. Elképzelhető hogy a 13. század első felében élt örmény meseíró, Vardan Aygektsi Aghvesagirq (azaz "Book of Fox") történetéről van szó? A mese szerint a róka egy teleírt papírt adott át a farkasnak azzal, hogy bármely faluban, amely úgymond a védnöksége alatt áll, s ahol megfordul, át kell adniuk neki egy bárányt. A farkast persze nem fogadták tárt karokkal, nemhogy báránnyal, a kutyák és a falu lakói alaposan ellátták a baját. Miután a véresre vert farkas visszatért a rókához, az megkérdezte tőle: hát nem adta-e át a levelét nekik? Mire a farkas: dehogynem, csakhogy egyikük sem tudott olvasni…
 
Ha más nem, egy történettel gazdagabb lett az olvasó, ámbár az állatmese beleillik a blogok angol anyanyelvű írói által szerzett recenziókban olvasott mitológiai, fantasy vonulatba, melyet a lemez szövegei kapcsán említenek. Koncepcióként talán a borítókba is bele tudnám magyarázni… De lehet, hogy a Pelevin által is regénybe foglalt metamorok egyik vállfajáról, keleti succubákról van szó... Vagy valami teljesen másról.
 
A lemez hangzása egyszerre kelti a régi és az új idők érzetét. Míg tisztasága megkérdőjelezhetetlen, sikerült kreálniuk ezen belül egy "ködös tompaságot", ami a szintén sokat emlegetett atmoszférateremtő hatást erősíti.
 
Mindenesetre pőresége, puritánsága, "acélos" ereje a nosztalgikus felhangok hívein kívül is toborozhat nekik hallgatóságot, a mai kínálatban ugyanis – a doom szcénán belül – elsősorban nem ilyen muzsikákat találni.
 
RIP
 
Anguish: Through the Archdemon’s Head
(Dark Descent Records, 2012. február 8.)
www.myspace.com/anguishdoommetal
http://www.facebook.com/pages/Anguish/175400599142558
www.darkdescent.net
 
Az album itt meghallgatható:
http://www.brooklynvegan.com/archives/2012/02/anguish_prepare.html
 
Kulcsszavak: Anguish, doom metal

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés