2012. 03. 27.
Heavy Metal Chainsaw* (Black Breath: Sentenced To Life)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Heavy Metal Chainsaw* (Black Breath: Sentenced To Life)

Mintha láncfűrész szólt volna hozzám – ferdítem el a seattle-i zenekar hangzása irányába János látomásainak gyűjteményéből az idézetet. S valóban, ha a tengeren túli (hang)tartományok közül ignoráljuk Texast és hősét, valamint felejtjük a jackyles Jesse James Dupree favágó-dalát és mutatványát, akkor csakis a Black Breath Entombed/Dismember-örökös, szikraesőt produkáló őrlő (gitár)hangzása ugrik be. Második lemezük rövidebb és jobb is az előzőnél. Élni öröm.

A már hazánkban is bemutatkozott kvintett éppen két évvel első nagylemezét követően jelentette meg újabb szentenciáját, mely alig haladja meg ugyan a kétszer fertályórát, de töménységében nem hagy maga után kívánnivalókat. A halálos és haláli gépezet punkos, death ’n’ rollos lazasággal, metálos precizitással dübörög kíméletlenül. Mintha egy gépösszeszerelő csarnokon, -gyártósoron vezetnének végig, a maga szennyes valóságát el nem kendőzve a látogató elől: olajfoltok itt, némi gépzsír amott, drótok, fémhuzalkötegek mindenfelé, anyacsavarok szerteszét – mindeközben visító-sikoltó maró- és esztergagépek garmadája lesi óvatlan mozdulataidat, mikor tud vért spicckolva behúzni és felcsavarni. Tiszta horror.

Új lemezével nemhogy veszített volna lendületéből az egyre szimpatikusabb brigád, mindinkább beletalálnak a megfelelő kerékvágásba, mondhatni, elkapta őket a gépszíj. Dalaik jól polírozottak, kiegyensúlyozottak, kevés az elszabás. Mi több, emlékezetesek, s újbóli meghallgatásra ösztönöznek.

Az album számai, "akár egy halom hasított fa" hevernek egymáson; címeik jelzik: itt bizony úgy történt a dalok megbélyegzése, hogy egy kalapba bedobálták cetlikre írva a metálzenék legnagyobb szókliséit, aztán kihúztak tizet. De üsse kavics, "szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált" – elsősorban a thrashülésre, vagy thrashcore-ra. Híven ehhez, fokozatos hangerőemeléssel indul a lemez; speedes reszelés, köpködő, acsarkodó ének, punkos/thrashes lendület (Feast of the Damned), s ahogy a zeneműcsokron végig nyomon követhető: a refrén főleg a dalcím ismételgetése (lásd még példaként a lemez címadó tételét).

A thrashelésből ritkán vesznek vissza, az Of Flesh vagy a Doomed ebből kivételes, itt még sabbathos riffek is felbukkanak a HC-s vokalizálás mellett. Az Obeyben a blackes torokköszörülés kiegészítette reszelést némi kitartott hangokkal való bűvészkedés dobja föl. A Forced Into Possessionben, tutibiztosra a Pityke őrmester című rajzfilmsorozat szinti-emulátorhangjai köszönnek vissza, de a rendszerváltás előtti feelinget idézi a rugózó centrifugákat alázó csatazaj. A hangzás egyébként széltében-egészében retrós, és direktbe alulkevert, kásás, így hatásos.

"Megjelenése" (aka. hozzáférhetősége) óta folyamatosan, rengetegszer pörgetem a lemezt, hangjai elvegyülnek a jégszekrény búgásával és a számítógép ventillátorzúgásával, ha nem szól, hiányzik.

RIP

* Copyright © Metalucifer, 2001

Black Breath: Sentenced To Life
(Southern Lord Records, 2012. március 27.)
10 szám/33 perc

blackbreath.com
www.myspace.com/blackbreath
facebook.com/blackbreath.music
www.southernlords.com

A zenekar április 25-én a bécsi Arenában lép föl
a Christian Mistress és a Tormented társaságában.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés