2012. 04. 25.
Tényleg mindegy? (Black Sheep Wall: No Matter Where It Ends)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kiadós szünetet követően 2012-ben végre új lemezzel örvendeztette meg rajongóit a Black Sheep Wall zenekar. A brutális, lassú és nyomasztó "nihilcore"-brigád ugyanott folytatja, mint ahol a zseniális I am God Songs esetében leálltak: a No Matter Where It Ends című új album szintén nem az éteri dallamok himnikus megéneklését tűzte ki célul, sokkal inkább a mélységek további kitágítására vállalkoztak.            

A Black Sheep Wall (BSW) valójában csak az utóbbi egy-két esztendőben vált igazi zenekarrá, addig hol működtek, hol nem (első albumuk is úgy készült el, hogy felvették, aztán hagyták, hogy a Myspace-en önálló életet kezdjen élni), de a srácok igazán csak akkor ébredtek rá arra, komolyabban kell venniük magukat, amikor a neves Season of Mist kiadó szerződésajánlattal kopogtatott náluk (az I am God Songs-ot a shelsmusic adta ki). Ennek köszönhetjük aztán, hogy a No Matter Where It Ends végül ténylegesen megszülethetett.

Az új anyaggal kapcsolatban az volt a legnagyobb kérdés, vajon az eltelt időszak magával hozott-e bárminemű kísérletező kedvet a tagok részéről, avagy minden maradt-e a régiben? Fodorpe barátommal való beszélgetéseinkből az derült ki, ő például örült volna, ha a Modest Machine című daluk irányvonalát követve, post-metalos megoldásokkal is élve könnyítik és színesítik iszonyatosan masszív szerzeményeiket (tény, hogy a Modest... a legjobb számuk). Ez azonban nem következett be, a legfrissebb kilenc tétel is ugyanazt a csigalassú, fullasztó őrlést részesíti előnyben, mint az I am God Songs nótái.
 

Igazából ez is a legnagyobb hiba, hogy ebben a (szerencsére kevés előadót felmutató) műfajban a minimalista eszköztár miatt elég nehéz újat mutatni, s ez a No Matter...-nek sem sikerül. Bár az igazi rajongók ezt talán nem is bánják (annyira azért én sem), de tény, a jövőre nézve túl sok fantázia már nincsen abban, hogy mélyre hangolt, párhangos breakdownok végzik ki a hallgatókat. Ettől függetlenül ez az új LP is mesterien végzi a dolgát, az elsőként érkező, monumentális Agnostic Demon rögtön beállítja a lelki pokolba tartó utazás sebességét, ami még az egyórás játékidőt követően sem ér véget teljesen, hiszen ezúttal is igencsak megterhelő az, amit végig kell hallgatnunk. A számomra "legkedvesebb" tétel a Black Church, ami felfogható a már említett Modest Machine folytatásának is, lévén ebben is felbukkan pár lazább, emelkedettebb pillanat, ami után nagyszerű riff-folyam érkezik.
 

Ami még nehezíti a befogadást, az az énekes Trae hosszú távon kicsit fárasztó üvöltése: nagyjából hasonló az orgánuma a rosettás Armine-éhoz, ami szintén nem az, ami miatt a Rosettát igazán szeretni lehet. A BSW esetében azonban jóval nehezebb dolga van a befogadónak, hiszen szinte kivétel nélkül csak zordon, disszonáns, sludge-os témák dörögnek a vokál alatt, kevés kapaszkodót nyújtva (főleg, hogy noise-betétek is borzolják a kedélyeket). De persze akinek már ráállt a füle a hasonló pusztításokra (l. Admiral Angry, Love Sex Machine), annak meg se kottyanhatnak az olyan nóták, mint a vonszolós Torrential, a földbe döngölős Personal Prophet vagy a záró, monolitikus Flesh Tomb.

Ennyiből is érezhető, hogy a gitáros Scott Turner és barátai ezúttal nem alkottak akkora istencsapását, mint jó öt évvel ezelőtt, ám ez a kiadvány még így is kellően érdekes és kőkemény megnyilatkozás, amely továbbra is hirdeti, hogy az életnek vajmi kevés értelme van. Ebből a szempontból tehát tényleg teljesen mindegy, hol is ér véget.

Black Sheep Wall: No Matter Where It Ends (Season of Mist, 2012)

www.facebook.com/blacksheepwallband
 
downer
Kulcsszavak: Black Sheep Wall

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés