Mindig is jobban kedveltem a kisebb klubkoncerteket a nagyobb volumenű megmozdulásoknál (és főleg a szabadtéri buliknál): egyrészt a családiasabb hangulat, másrészt a közvetlenség miatt. Mivel Debrecenben alig akad erre igazi megfelelő, örömmel láttam meg, hogy a HNO3 Műhely nevű, próbatermeket és (underground) közösségi teret nyújtó hely végre valami olyasmivel próbálkozik, amivel a cívisvárosban eddig nem nagyon lehetett találkozni. Első felfedező túrámat a pozvakowski. fellépése szolgáltatta június 23-án.
Arról már fölöslegesen nem írok többet, mennyire sajnálom, hogy Debrecenben képtelen kialakulni az egészséges klubélet, az érdekesnek tűnő kezdeményezésekről viszont érdemes szót ejteni. Bár a Salétrom utcán lassan egy éve üzemel a HNO3 Műhely, az azt létrehozó srácok kellően underground hozzáállással igazgatják az ottani dolgokat. Épp emiatt idáig elkerülték a figyelmemet (tény, hogy azon a környéken ritkán fordulok meg), de most végre "reakcióba léptek" az elemek, habár még szükséges lesz néhány kísérlet ahhoz, hogy teljes legyen az öröm.
Maga a hely roppant hangulatos, kellően lepukkant, de mégis otthonos és barátságos. Mint ahogyan az "ottaniak" is azok voltak, sőt nagyon lelkesen igyekeztek a szervezési feladataiknak eleget tenni. Azt mondjuk nem tudom, hogy ez minden esetben így működik-e, de azért ezen a szombati estén kicsit döcögve zajlottak az események. Mivel a plakáton nem szerepelt, mikor kezdődik a szeánsz, így előzetesen érdeklődtem meg náluk, mikor is érdemes odamenni. A válasz kicsit meglepett: annyit tudtak biztosra mondani, hogy pozváék meg fogják nézni a spanyol-francia Eb-meccset (még jó, hogy ezt kihagytam: visszaolvasva dögunalmas lehetett), s csak utána játszanak. Nos, végül úgy esett, hogy Xaviék már nagyjából a második félidőben izzadtak, mire az első csapat, a Minden Csak Átmenet színpadra lépett.
Lehet én vagyok kérges szívű, vagy csak az elmúlt évek tapasztalatai vetik már vissza a lelkesedésemet, de tény, hogy egyik "előzenekar" sem tudott lázba hozni. A már említett
Minden Csak Átmenet zeneileg még tartalmazott is pár (klisés, de) érdekesebb post-rock elemet (ez mindenképp dicséretes), ám az énekes-gitárosnak nem kellene mikrofon elé állnia. Mindig szomorú leszek, mikor egy-egy ígéretes post-rock vagy post-metal banda úgy gondolja, muszáj ének is a zenéhez, pedig pont ezek azok a műfajok, ahol a hangszerekkel olyan széles skálán lehet kifejezni érzelmeket, hogy teljesen feleslegessé válnak a vokális megoldások. Persze a magyar hallgatóságnak mániája, hogy legyen ének (és még inkább: magyar dalszöveg), de ez sok esetben csak hátráltatja a jó muzsikát.
A nyírmadai, instrumentális
Steam Engine viszont átesett a ló túloldalára. Hiába zúzott igen profin és technikásan a trió, hátrányára vált a koncertnek, hogy egyelőre még nem tudták eldönteni, mit is akarnak játszani. Az így kapott, nem mindig koherens stíluskavalkád (thrash, sludge, stoner, post-metal, rock) pedig inkább volt zavaró, mint üdítő. A lehetőség mindenképpen ott van a bandában, csak kicsit sarkosabban kellene dalokat írni, mert jelenleg egy-egy tételben van annyi téma, hogy azokból már akár lemezt is lehetne írni.
A Toholobal esetében meg a hozzáálláson kellene picit javítani. Az egyrészt a szervezők hibája, hogy nem léptek fel kicsit erélyesebben, de azért a gárdának is lehetett volna annyi esze, hogy nem tököl annyit. Mivel közvetlen közelről nézhettem végig, ahogy a srácok szép lassan kipakolnak a próbatermükből, leállnak bratyizni, pakolgatnak egy kicsit, iszogatnak, hangolgatnak, szép komótosan elszívnak még egy cigit és végül beállnak, eléggé idegesített, hogy mindezt végül három, nem túl hosszú szerzeményért tették meg. Mondjuk a nóták érdekesek voltak, igazán kaotikus, nehezen befogadható és durva darabok, de azért ennél többre számítottam a hosszú átszerelést követően.
A pozvakowski. végül jóval éjfél után állt neki a zajongásnak (végre! végre! Debrecenben! – ha tudja valaki, mikor játtak itt utoljára, tessék szólni vagy kézzel inteni). Őket utoljára a tavalyi Fekete Zajon sikerült elcsípnem, és most sem okoztak csalódást. Bár csak ritkán van szerencsém őket látni, úgy tűnik, egyre súlyosabb és borultabb, amit alkotnak. Ha jól értelmeztem, csakis az eddig még meg sem jelent új albumuk dalait játszották, amelyek aztán tényleg roppant energikusak és eklektikusak. És mindez továbbra is izgalmas a Szeredi Csaba által felügyelt vetítésekkel (ahol most például jól megfért egymás mellett egy amerikai dokumentumfilm és Gárdos Péter A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire című mozija). A hely adottságai miatt ezúttal egyébként nem a zenészek mögé vetültek a képek, hanem melléjük, ami miatt jobban oda lehetett figyelni arra, amit a hangszerkezelők műveltek (mindenemet odaadnám, ha olyan dobos lenne a zenekaromban, mint Zsombor).
A brutális hangerő miatt még e beszámoló írása közben is zúg kissé a fülem (ideje rendszeresíteni a füldugót a koncertjáró pakkomban), de mindenképp megérte ott lenni a HNO3-ban. A szervezőknek üzenem, hogy legközelebb kicsit feszesebben irányítsák a dolgokat, s akkor hamarosan a város egyik legjobb underground helyszíne lehet a Salétrom utcán.
pozvakowski., Toholobal, Steam Engine, Minden Csak Átmenet
2012. június 23., Debrecen, HNO3 Műhely
Jegyár: 500,-
pozvakowski.com
steamengine.bandcamp.com
mindencsakatmenet.bandcamp.com
downer