Harmadszorra tette tiszteletét fővárosunkban a coloradói zenekar, ezúttal végül headlinerként. Horvátországból utaztak Csehország felé, hogy ma, csütörtökön több ezer ember előtt mutassák meg tudásuk javát. De előtte még igencsak nagy örömet okoztak annak a hazai ötvenfős közönségnek, akik mertek alászállni a mélybe. Még magát a pokol urát is megidézték!
Szerda estére tervezve négy koncert is szóba jött: a ZP-ben a kaliforniai Suicidal Tendencies, a Dürer-kert kistermében a philadelphiai Rosetta a New York-i Kings Destroy társaságában, ugyanitt a kerthelyiségben a Special Providence ingyenes bulija a Turbo-énekes Tanka Balázs vendégszereplésével, valamint a végül nyertes: Cephalic Carnage és tsai. a Mikszáth téri Trafik Klubban.
Mike Muirék harmadszor lépnek föl Budapesten – előbb a
West-Balkánban, majd a
Szigeten szomorítottak el. A Rosettára downer és fodorpe kolléga startolt rá, én nem vagyok a banda híve, az SP-t pedig még láthatom máskor is… Arra számítottam, hogy a Trafikban kevesen leszünk, ráadásul az általam korábban nem ismert svéd bandák kíváncsivá tettek… nem is szólva a matiné-jellegről, azaz az emberbarát időpontról: este 18 és 21 óra közöttre lőtték be a 4 fellépőt, igazodva a Rosettához.
A CC mellett szólt az is, hogy bár már kétszer ellátogattak fővárosunkba, mindegyik alkalommal special guestként – 2006. június 13-án a szépemlékű Kultiplexben melegítettek a Darkest Hournak, 2009. február 1-jén pedig a Dürer-kertben nyitottak a The Black Dahlia Murdernek –, így egyik eseményen sem vettem részt. Most, hogy főbandaként jöttek, nem akartam kihagyni a coloradói ötöst, akiket első 3 albumuk alapján szerettem meg anno (2010-ben már a 6. albumukat adták ki, azóta nem jelentkeztek nagylemezzel).
A zágrábi és a cseh Obscene Extreme fesztiválos fellépés közti nap, átutazóban…
Ha idősebb és fővárosi lennék, felemlegetném a Tilos az Á-t, ha Ficsku Pali bácsi lennék, az írói hatásaim között említeném a Mikszáth teret… ám nekem már csak a Zappa Cafféhoz kötődnek emlékeim, s némileg zavartan követtem, hogy lett a pincehelyiségből Szabad az Á, ami névileg aztán a Nagydiófa utcába költözött, s "maradt" itt a Trafik Klub… De bevallom a pince hűvöse vonzott a zene mellett a leginkább!
A Facebook eseményhorizontján már napközben felbukkant, hogy a budapesti poén-grincore, a HARVESTER kénytelen volt visszalépni a föllépéstől, "munkahelyi problémák" miatt. Ezt a koncert helyszínén Csala Berci énekes meg is erősítette: dobos nélkül sajnos nem tudnak kiállni. (Berci egyébként végig az első sorból kokettált a CC-koncert ideje alatt az énekes Leonard "Lenzig" Leallel.) Sajnáltam, hogy elmarad a bulijuk, a 2 EP-vel és két nagylemezzel (játékidejét tekintve persze mindegy) rendelkező csapat leginkább élő produkciójával lett volna képes elbűvölni, mert akkor azok a gegek is megmutatkoznak, melyek a hallgatása során csak utalásképp, képzeletben vannak jelen… legközelebb!
A beígért matiné-jelleg persze nem jött össze. A 18.40-es kezdést már fél hétkor 7 utánra tolták, és valóban: fél nyolc 7 után volt… Sebaj, Kjell Månsson és Pazuzu barátaimmal elmulattuk az időt. Elképzeltük, hogy éppen kitör a fejünk felett az atomháború (mi más), s mi itt a pince mélyén megússzuk. Ámbátor a nemi életünk a következő évekre erősen átalakulna, követtük agymenésünk logikáját, mivel a teremben ekkor mintegy 20 hímnemű és csupán egy hölgy tartózkodott (buzulás az nuku!)… nem folytatom a túlélési stratégiára tett kísérleteinket.
A
GRIEVED legénységének átlagéletkora kb. 15 és ¼ év lehetett, a stockholmi kvartett összsúlya mintegy 200 kg, a szülőktől kapott zsebpénzt pedig kizárólag tetoválásokra költhetik. Az ifjoncoknak érzethetően a Tokio Hotel már rockdinoszaurusz… Annak az poszt-ellisi, poszt-couplandi elveszett generációnak a tagjai, akik még magukat sem találták meg… A kinézetre több gondot fordítanak a zenénél, a suliban kétségtelenül menők lehetnek a hosszú évek óta kitartóan velünk élő ún. "lefosott kilométerkő" típusú hajzatok, cimpatágítók, klipszek… A zenéjük a 15 perces színpadi idő alatt nem tett rám mély benyomást: poszt-HC-dark-emo szenvelgés, kásás zúzás. Én úgy emlékszem, a HC valami elementáris indulatzene, tele dinamizmussal, kitörésekkel. Ám a seggén a gatyáját fogdosó énekes srác nem tudta előhozni magából a vadállatot, érzelmi visszafogottsága pedig nem késztetett többre egy ásításnál.
Érettebb korosztály, tapasztaltabb csapat lépett utána deszkákra a szintén stockholmi NO OMEGA képében. Kb. 5 évvel magasabb átlagéletkor, némi főiskolai feelinggel. Ők is poszt-HC-ban utaztak, de sokkal emocionálisabban, kifejezőbben tették. Bár az énekes elkínzott arca saját reterátbeli emlékeket támasztott egy-egy chilis babbal kötött közelebbi, belsőséges estebédi ismeretség másnapján… 20 percük nem volt rossz, de annyira különleges sem. Az idei lemezük borítója viszont nagyon tetszett!
Mindkét svéd csapat föllép a málomvölgyi Rockmaratonon szombat éjjel, aki kíváncsi rájuk, ott elcsípheti őket!
Kilenc előtt 10 perccel végre előttünk termett az amerikai ötös, akikért jöttünk! Lenzig engem kapásból Jack Blackre, a színészre emlékeztetett, hogy nem tévedtem nagyot, bizonyítja, hogy konferálás címen egész este a rekeszizmainkat dolgoztatta, ontotta magából a poénokat, még egy félperces áramszünetből fakadó leállás sem szegte kedvét, sőt!... (A dobos egyébként ekkor sem hagyta abba, nyomta tovább, míg Lenzigék öngyújtókat kattintottak…)
A teljesen hétköznapi kinézetű krumplibogarakon semmi sztárallűr nem mutatkozott, hogy másnap több ezer ember hejjelget majd nekik, nem apasztotta ma esti jókedvüket, az ötvenfős magyar kontingens előtt becsülettel és örömmel helytálltak. Mindőjükből sütött a jókedv, a repertoárba is be-becsúsztak üde dallamok a zúzás mellé. Érdekes, az ember a Primustól várna ennyi rajzfilmzeneszerű betétet, de a techno-grindereknek is jól állt. Mulatságos volt, ahogy a banda lelke, a basszeros Nick Schendzielos és a gityós Steve Goldberg folyamatosan egymás elé próbáltak férkőzni a zsebkendőnyi színpadon.
A basszeros kiemelkedő játéka miatt kedveltem meg anno a zenekart, Nick most is kitett magáért, öthúrosa a zenei koncepció alapjaként szolgált. Ő pedig az első pillanattól kezdve igazi metalheadként élvezte a bulit, a közönségből áradó szeretetet, odafigyelést, nem egyszer lejött a színpadról, s a publikum között tépte a húrokat, ugrált, fáradhatatlanul bangelt! Közben a színpadon körbejárt egy Jägermeister is…!
A koncert vége felé tisztelegve az északi fekete fém harcosai előtt, a banda álarcokat biggyesztett orcájuk elé, s a harci festéses maszka mögül nyomták el a mindenféle sátánok idézésére szolgáló black nótát. Így zenéltek ti – mondá az amerikai paródiabrigáddá átvedlett ötös Karinthyt "idézve". Mondanom sem kell, saját poliritmikus technikás gyaluban sem volt hiány, heveny bólogatásra késztetve minket.
Nagyszerű koncert és élmény volt! Élvezte közönség, zenekar – egyként. A gorezone-os srácok, Vitya és Főnök interjút is készített velük, figyeljétek hát hétfőn a Tilos Rádió adását! S ha meghallgattátok az interjút, gyertek el aznap az A38 hajóra, ahol este fél 11-kor lép föl a D. R. I.. Mi ott leszünk!
További közérdekű információ: hamarosan a Rosetta koncertről is olvashattok beszámolót, valamint interjút az együttessel.
RIP
MATINE’E SUMMER EXPOSION
Cephalic Carnage (US), No Omega (S), Grieved (S)
Budapest, Trafik Klub, 2012. július 12.
Belépőjegy ára: 2500 Ft
http://www.facebook.com/CephalicCarnage
http://www.cephalic-carnage.com/
http://www.facebook.com/noomega
http://noomega.bandcamp.com/
http://www.facebook.com/grievedhc
http://grieved.tumblr.com/
http://www.facebook.com/pages/Harvester/239683972908
http://harvester666.blogspot.hu/
http://hu-hu.facebook.com/TukkerBooking
www.trafikklub.hu