2012. 08. 31.
Let Us All Unite! (The Chariot: One Wing)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Let Us All Unite! (The Chariot: One Wing)
A bődületes márciusi, budapesti koncertje után a magyar rajongók újabb örömtáncot járhatnak, hiszen augusztus 28-án új lemezzel rukkolt elő a douglasville-i The Chariot. A One Wing című anyag velős, feszes, kellően agresszív és kellően változatos: pont olyan, mint amilyet elvárunk ettől a csapattól, akik szerint ez az eddigi lefurcsább kiadványuk. Tény, hogy nem motörheadi egyszerűségről árulkodnak a dalok.         

Forget Not Your First Love. Speak in Tongues and Cheek. – két mondat, tíz szó, tíz dal, egy lemez. A The Chariot legénysége a 2010-es, nagyszerű Long Live, valamint sok-sok, új zenehallgatót is maguk mellé állító koncert után One Wing címmel jelentették meg új albumukat, amelynek számcímeiből a fenti két mondat olvasható össze. Ha ehhez hozzávesszük még Trey Moseley szürreális borítófestményét, már az LP meghallgatása előtt érezhetjük, valami különlegessel lesz dolgunk.

És tényleg. A tíz tétel most is hozza a hagyományos The Chariot-jegyeket (disszonáns gitárhangok, kitekert riffek, rockos hangulat, feszes alapok és Josh Scogin hisztérikus vokalizálása), de tovább bővíti a már eddig sem túl szűk határokat. Persze ezt finomítva inkább úgy fogalmaznék, hogy a már korábban is jellemző, (talán) meghökkentő pillanatok ezúttal is megvannak, csak némileg nagyobb számban. Ki gondolná például, hogy döccenő és görcs nélkül összeilleszthető egy kiadós hardcore-os zúzda egy végtelen prérin való lovasvágtát idéző, morriconés/westernes betéttel (ezt nyújta a lemez egyik legjobbja, a First); nem lóg ki az átkötőként funkcionáló, női énekes, himnikus Your (amely a csapat egyik korábbi dalából, a They Faced Each Other szövegéből hasznosít pár sort); se a zongorás Speak (amelyben fura kontrasztot képez a billentyűs hangszer és Josh üvöltözése); és az and kezdése mellett sem szabad elmenni, mint ahogyan a záró Cheek is hatásos Chaplin beszédével A diktátorból. Szerencsére a vastag groove-ok sem hiányoznak, ami által kapunk némi kapaszkodót a sok aprítás közepette. Főleg a Tongues főriffje készteti az embert heves bólogatásra (ebben a nótában is felcsendül egy melankolikus zongorafutam), de az andben is felüti a fejét egy vaskos téma.
 

The Chariot - First

Persze aki eddig nem hallott semmit a bandától, annak továbbra sem lesz könnyű dolga, mert míg például a Converge elmozdult egy picit befogadhatóbb irányba, addig a The Chariot továbbra is azzal a céllal ténykedik, hogy felrázza az embereket. Lemezeik is olyanok, mint a koncertjeik: kiszámíthatatlanok, erőtől és lendülettől duzzadók, s akit beszippantanak, az garantáltan további dózisokat fog követelni. Nagy kár, hogy az együttes sosem túl stabil felállása ezúttal is megrepedt, hiszen a basszer Jon Kindler (aki aztán tényleg elementáris látványosság volt élőben) nemrégiben távozott posztjáról, s hiányát azóta sem pótolták a többiek. A dobos Dave cuccán a The Who-t idéző The Chariot-logó viszont továbbra is hatalmas!
 

"You, the people, have the power, the power to create machines, the power to create happiness. You, the people, have the power to make this life free and beautiful, to make this life a wonderful adventure. Then in the name of democracy, let us use that power. Let us all unite! Let us fight for a new world, a decent world that will give men a chance to work, that will give youth a future and old age a security" – valahogy így kellene, miközben a One Wing dalai szólnak a háttérben.

The Chariot: One Wing (Good Fight, 2012)

www.facebook.com/thechariot
 
downer
Kulcsszavak: The Chariot

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés